Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.
Ülésnapok - 1892-507
16 507. országos ülés 1895. november 18-án, hétfőn. mint a mennyit használt. (Zajos helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Elfogadom a költségvetést. (Hosszantartó, élénk helyeslés és tetszés jobbfelől. A szónokot számosan üdvözlik.) Hévizy János jegyző: Asbóth János! Asbóth János : T. ház ! (Zaj jobbfelől. Halljuk! Halljuk !) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, t. ház! Asbóth János : T. ház ! Gyakran hallottunk itt az utóbbi évek politikai küzdelmeiben . . . (Zaj jobbfelől. Felkiáltások a baloldalon és középen : Helyre! Helyre ! Halljuk ! Halljuk!) Elnök : (Csenget.) Kérem a képviselő urakat, ne konverzáíjanak, tessék helyüket elfoglalni ! Asbóth János: . . . emlegetni oligarchikus törekvéseket és feudális tendencziákat. Midőn, t. ház, a költségvetés tárgyalásának során szemlét tartunk az ország közállapotain, engedelmet kérek a t. háztól, hogy én ezen oligarchikus törekvéseknek, ezeknek a modern, — hogy ágy mondjam — a kornak színvonalán álló oligarchikus törekvéseknek és feudális tendencziáknak kifejtsem itt a t. házban belső lényegét, valódi természetét, akcziótervét és programmját. (Halljuk! Halljuk!) Magyarország néha megtűrte a személyes uralmat, a nemzeti erők konczentrácziója érdekében, de a mit Magyarországon a magyar nemzet nem tűrt meg soha, az az oligarchikus uralom volt, azoknak a hatnlmaskodóknak uralma, a kik a személyes hatalmat gyarapítani, ezzel együtt anyagi pozicziójukat növelni, a kettőt a családban megerősíteni és apáról-fiúra szállítani törekedtek. Ezen oligarchiái törekvéseknek valódi tenyésztalaja a nyugati feudalizmus volt és a mi ősi nemzeti intézményeink sohasem voltak azonosak a nyugati feudalizmus intézményeivel. A nyugati feudalizmus behozatalára kísérletek történtek az Anjouk alatt, de Magyarországon soha meggyökeiedzni nem tudtak, mert a mi ősi nemzeti intézményeinket mindenkor megkülönböztette a nyugati feudalizmustól egy frappáns, nagy demokratikus vonás. A mi ősi intézményeink nem ismerték a kék vér fogalmát, melynek folytán például még ma is az, a ki polgári születésű nőt vesz feleségül, annak utódai 4—5 generáczióra elveszítik az udvarképességet, a családjukkal járó nemesi czímet s elveszítik esetleg a családi birtokban való örökösödési jogot. A nyugati feudalizmusban ott voltak a korona nagy vazallusai S a vazallusok apróbb vazallusai. A magyar nemesség, mint Verböczy mondja, egy volt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A nyugati feudalizmusban a donácziók és méltóságok adattak teljesítendő szolgálatok fejében ; Magyarországon adattak szerzett érdemek fejében ; (Igás I Úgy van! a síélsö baloldalon.) a magyar nemesség nem volt sohasem zárt kaszt, mint a nyugati feudalizmus nemessége ; a legutolsó jobbágy fia felemelkedhetett az ország legfőbb méltóságára. Ez a nagy demokratikus vonás volt az, mely sohasem engedte meg, hogy Magyarországon állandóan meggyökerezzék, mint azt a nyugaton láttuk, az az oligarchia, mely arra törekedett, hogy a nemzetnek nyakára hágjon, hogy a nemzetet megnyergelje és hogy hatalmaskodjék azáltal, hogy a nemzeti közakaratot meghamisítja, a koronát konfiskálja vagy sequestrálja. Éá ezért hogy ha én a mi régi nemzeti intézményeinket gyalázni és leszólni hallom olyanok által, kiknek ezekről fogalmuk nines, mindig eszembe jut, a mit Disraeli mondott a nemzet ősi intézményeiről : Olyanok — azt mondja —ezek az ősi nemzeti intézmények, mint a vén fa. A századok folyamán beveszik magukat ezen intézményekbe a visszaélések, mint a hogy a vén tölgyben megszaporodik az őrlő szú, ellepi a moha, megtelik élősdiekkel. A vén fa utoljára kidől, tűzre dobják és a gondos gazda újat plántál helyébe. De a kinek szívében van egy nemesebb érzés, van hála és kegyelet, nem felejtheti el, hogy ez a vén fa egykor milyen nemes és felséges vala, a gyökerei egykor erősek és egészségesek, a sudara hataloias volt, a terebélye védelmet adott a forró nap heve és a viharok ellen, alatta virágzott és boldog volt a nemzet, nagygyá emelkedett a haza, (Tetszés a baloldalon és a középen ) És még egyről nem szabad megfeledkezni és ez az, hogy a visszaéléseknek meggyökerezése ellen nem nyújt biztosítékot a?, az új intézmény sem, melyet a kidőlt régi helyébe kellett plántálni. Tempóra mutantur. Változnak az idők és a módok! De az emberi természetnek ösztönei nem változnak meg, az emberi természet lényege ugyanaz. Ha azok a nagy oligarchák: Németujvári Henrik bán és az ő fia Iván, vagy Csák Máté és Balassa Menyhért ma élnének, az ő oligarchikus természetük és törekvésük ugyanaz volna, a mi századokkal ezelőtt. De változnak az idők és a módok! Ugyanazon törekvéseket ma más utakon igyekeznének érvényre emelni. Ha például ma élne Németujvári Henrik bán és az 8 fia Iván, (Derültség balfelől.) azt hiszi valaki, hogy most is úgy járnának el, mint akkor ? Méltóztatnak tudni történelmünkből, hogy Németujvári Henrik bán hol nagy magyar volt, hol nagy osztrák, hol vazallusa az Árpádoknak, hol a Babenbergeknek és a hatalmi villongásokat felhasználta arra, hogy idegen várakat és domiuiumokat foglaljon el és akkor, midőn egy hatalmas párt élén találta magát,
