Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-507

14 507. országos ülés 1895. november 18-án, .hétfőn a legegyszerűbb magyar embernek sem szabad tennie, a kinek fogalma van annak konzequenciájáról; legkevésbbé szabad pedig tennie annak, a ki oly magas, tiszteletteljes állásban van, mint a t. képviselő ár, a ki egy oly nagy pártnak a vezére. Ugyan meggondolta-e t. képviselőtársam, hogy mily erős fegyvert szolgáltatott ezzel a magyar állam minden ellenségének a kezébe? Horánszky Mndor: Brüsszelben! Láng Lajos: Majd Brüsszelről is beszélek, t. képviselő úr. Köszönöm a figyelmeztetést. Meggondolta-e, hogy mi lesz a következése? Meg vagyok róla győződve, hogy ezt nem gondolta meg és meg vagyok róla győződve, bogy midőn most olvassa a nemzetiségi ellenzékeknek lapjait, midőn a pánszlávok és dákorománok kijelentéseit olvassa az ő beszédéről, ezen kijelentések után talán mégis éreznie kell, hogy a pártszenvedély messze túlragadta őt azokon a korlátokon, a melyeket a legélesebb pártszenvedély megenged. (Helyeslés jobbfelöl, mozgás halfelöl.) Egyik t. képviselő úr hivatkozott Brüszszelre. Hát igen. Kérdem, így beszélt-e Apponyit. képviselő úr Brüsszelben? (Mozgás a baloldalon.) Nem így beszélt. Csakhogy a t. képviselő úr ott nem látta Bánify miniszterelnököt (Nagy derültség.) és nem latolt bennünket, hanem csak a magyar hazát és azért ott a magyar hazának igazait iparkodott védeni. (Zajos tetszés jobbfelöl.) És, t. képviselő úr, a nemzet osztály- és pártkülönbség nélkül lelkesedéssel olvasta ezen nyilatkozatát és mi, kik önnek politikai ellenfelei vagyunk, mi is gyönyörködtünk abban, hogy egy nagyműveltségű, széles látókörrel biró magyar államférfiú ily fényes beszédet mondott. (Helyeslés. Ügy van! jobbfelöl. Egy hang balfelöl: Meg is támadták érte.) És t. barátom most, midőn onnét visszatért, most az ellenkező nyilatkozatot teszi. Ugyan kérdem t. képviselőtársamtól, vájjon ki az, a ki őt ebben az országban üldözni akarja? Ki önnek a legnagyobb ellensége? Mi-e, vagy saját maga? (Élénk helyeslés. Ügy van! jobbfelöl, mozgás a baloldalon.) És itt okvetetlenül az a kérdés támad, hogy csakugyan igaz-e az, hogy a t. képviselő úr nem képes azt elviselni, ha egyszer az egész nemzet van mögötte? Mert hiszen ez nem az első eBet. Az egyházpolitikai kérdés szakasztott ugyanaz volt. A szabadelvííségnek zászlóját ki lobogtatta először a legmagasabban? A t. képviselő úr. (Nagy nyugtalanság a baloldalon.) 0 ment elől a vallásszabadság, a reczepció és a házasságjog rendezésének kérdéseiben. És egyszerre a t. képviselő úr kijelentette, bogy nem híve a kötelező polgári házasságnak. Hock János: Mikor mondta, hogy híve? Láng Lajos: A képviselő urak azt mondják, hogy sohasem mondta, hogy annak a híve. Hát bocsánatot kérek, nem akarok erre reflektálni, mert ez a legszerencsétlenebb védelem az önök részéről. Mert vagy tudta a t. képviselő úr, hogy nem híve, vagy nem. Ha tudta, hogy nem híve és nem mondta, no akkor a következtetést Hock János t. képviselő úrra bízom. (Nagy zaj.) Ha pedig nem tudta, hogy így fog nyilatkozni, akkor . . . Hock János: Akkor szamár volt! Láng Lajos: Oh nem, az én szótáramból hiányzik e szó, (Helyeslés a jobboldalon.) és szégyelném magam az ország főtanácsában helyet foglalni, hogy ha bárkivel szemben e házban ezt a kifejezést szájamra tudnám venni. (Helyeslés és tetszés jobbfelöl.) És ha, t. ház, ha nem tudta ezt, akkor engedjen meg, de vezetett a nélkül, hogy tudta volna, hová vezeti azokat, a kik utána mentek. (Úgy van! Úgy van! Tetszés jobbfelöl.) T. ház! Az a tudat, hogy a kiegyezés minél nagyobb erőt kölcsönöz ennek az országnak, azt hiszem, akaratlanul is meglátszik azokon is, a kik annak legnagyobb ellenségei, értem azokat, a kik a kiegyezéssel szemben foglalnak állást. Mert ha nézzük azokat a fejleményeket, a melyeket látunk azokon a padokon ülőknél, a kik a kiegyezéssel egészen ellentétes politikát követnek: akkor, t. ház, mindenki látja, hogy a negáczió többé nem elég erős kapocs arra nézve, hogy azt a pártot összetartsa, hogy épen a legtetterősehb, a legképesebb férfiai is akaratlanul is mindinkább lecsúsznak azon a lejtőn és elhagyják a tiszta tagadás elvét. S ennek, azt hiszem, megvan a maga benső oka. Az a nagy név, a mely ennek a pártnak egységét biztosította, annak hordozója az által, hogy elköltözött sorainkból, dicsőségéből, fényéből nem veszített semmit; ellenkezőleg, azt hiszem, hogy az ő fénye annál nagyobb lesz, minél inkább lesz kizárólagosan a történelemé, (Egy hang balfelöl: Ki az ? Bánffy ?) mert annál inkább fog kidomborodni egyéniségéből az, a mi az egész nemzeté, ellenben annál inkább el fog halványodni az, a mi csak egy pártnak tulajdona. T. ház, én nem akarok arról prófétizálni, hogy ez a t. párt a jövő választásoknál kisebb számban fog ide visszajönni, de azt hiszem, abban az erőben s abban az egységben, a melyben volt, soha sem fog ide jutni. Hock János : Nyiírai választásokkal hírmondó se jön be közülünk. (Zaj. Elnök csenget.) Láng Lajos: T. ház! Ha már beszéltem az igen tisztelt függetlenségi pártról, méltóztas-