Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-514

] 7 6 ^14. országos ülés 1895. november 26-án, kedden. tével bir. Vájjon ezek is az őszinteség karakterét viselik a költségvetésben? Vájjon normális viszonyok közt az eljárási mód nem az lett volna, hogy ezeket a költségvetés végeredményeivel nemben mint fedezeteket kellett volna kijelölni, nem pedig mint rendes bevételeket beállítani. (Helyeslés a haloldalon.) Ezek szintén azt mutatják, hogy nem látjuk a kormány részéről azt az eljárást, mely tiszta, világos képet nyújthatna az országnak arról, hogy budgetje, pénzügyi viszonyai miként állanak. Itt van a pénztári kezelésre vonatkozó negyedévi kimutatás is, mely szintén képét nyújtja annak, hogy a t. kormány mikép igyekszik informálni az országot a pénzügyi helyzetre vonatkozólag. (Halljuk/ Halljuk!) Ezen negyedévi kimutatásban a visszaesés jelentékeny tüneteivel találkozunk. Mit mond ezzel szemben a kormány ? Azt mondja: az 1895-iki állami költségvetésben az állami kiadások, eltekintve a valutarendezési czélokra előirányzott összegektől, kereken 31 x

j% millió forintot tesznek, következőleg tehát a negyedévi kiadásoknak megfelelő részeiben ez az emelkedés, mely budgetszertíleg eszközöltetett, már kell, hogy hatását gyakorolja. Nem így áll a dolog, t. ház! Mert az, a mit a kormány ezen előterjesztésben mond, összehasonlítás a budgettel, holott a negyedévi kimutatásokban az összehasonlítás a megelőző évnek tényleges eredményeivel történik; már pedig 1894 ben a tényleges körülbelül 25 millióval, nettó pedig 15 millióval volt magasabb, mint az előirányzat; és ha ezzel szemben í895-ben emelkedés mutatkozik, ez azt igazolja, hogy a 95. évi eredmény még a 94-ikinél is hátrányosabb, vagyis tehát közeledünk azon szerencsétlen időszak felé, a melyet én a deficzites esztendőknek jeleztem. Ha tehát ezen eljárással szemben a t. pénzügyminiszter úr egyszerűen csak kifogást emel azok ellen, a miket mondottam, és nem igazolja és bizonyítja azt, hogy nem állanak azok a dolgok, melyeket mondottam, és melyekből én az őszinteség híján a vádat levontam: akkor azt gondolom, nem felel meg annak az objektivitásnak, a melynek feladatát nem az képezi, hogy frázisokkal dolgozzunk, hanem, hogy a dolog mélyére menjünk. Tessék kimutatni, hogy a felállított tételek nem valók, és ám akkor vonja le azt a konzequencziát, melyet velem szemben igazságtalanul levonni jónak vélt. T. ház ! Szólottam a pénzügyi gazdálkodás gondatlanságáról is. (Halljuk! Halljuk!) Egy dolgot, azt gondolom, mindnyájan konstatálhatunk a vita lezajlása után, s ez az, hogy 189ö-ban a rendes kiadások 16,500.000 forinttal emelkedtek, a nélkül, hogy ebben az évben bármely organikus alkotás, bármely reformalkotás megvalósításával állanánk szemben. Konstatáltam a magam részéről azt, hogy az egész budgetben — a vasutakat és az üzemeket is beleértve — több, mint 5,000.000 forint személyi kiadás emelkedés van. Konstatáltam azt is, hogy például a Vaskapu szabályozását 9,000.000-ra tervezték ennek a műnek keresztülvitelét, és ma már 18,000.000-t meghaladó ös zeggel állunk szemben. Konstatálhatom végűi ebből a budgetből magából, hogy például az iparművészeti múzeumnál, daczára azon biztosítékoknak, a melyeket annak idejéu nyertünk, midőn ezen tételt megszavaztuk, 276.000 forint több kiadás van. Hát mire vallanak ezek, t. ház, ha nem a könnyelműségre í (Igaz! Úgy van! hal felől.) A t. miniszter úr, midőn én ezekről szólottam, diffikultálta nekem azt is, hogy éu helyesebbnek tartottam volna az egyenes adók emelését, mint az üzemek adójának magasabb összegben való megállapítását. Azt mondotta jelesen, hogy az üzemeknél előállható visszaesés távolabb fekszik az államháztartás rendjéhez, mint a direkt adókban való visszaesés. T. ház ! Ez nem áll; nem áll abszolúte, nem áll relatíve. Nem áll abszolúte azért, mert a nélkül, hogy bővebben bizonyítgassam, mindnyájunk előtt világosnak kell lenni annak, hogy a gazdasági élet hatása az üzemek eredményeinek megnyilatkozásában frappánsabb, mint mindenütt máshol. De nem áll ez relatíve sem, mert az üzemeknél előfordulható bevételi visszaeséseket megakadályozni a kormánynak csak részben áll tehetségében, ellenben egyenes adóval inkább tehetségében áll, mert egyszerűen alkalmazza a srófot. Madarász József: Exzequál! Horánszky Nándor: Merem azt állítani, hogy bármily nehéz gazdasági viszonyok léteznek is az országban, sokkal könnyebb behajtani az egyenes adót, mint azon üzemek bevételeit, a melyeknek fejlődése nem függ a kormány tetszésétől. Sőt tovább megyek. Az üzemeknél épen az ellenkező áll. Miért? Mert igaz, hogy az üzemekben resztriugálhat a t. kormány és ezeket szűkebb körre szoríthatja; de vannak az üzemeknél is oly kiadások, a melyek állandóak. Például a vasútaknái, ha redukálja is felére az összes teljesítményeket, mégis bizonyos kiadásokat teljes mérvben teljesíteni kell. Világos tehát, hogy a t. kormány, midőn a súlyt az üzemekre és nem a többi közszolgáltatásokra helyezi: nem jár el azzal a szoliditással, azzal a realitással, a mely realitással a budgetnél minden