Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-514

514. országos ülés 1895, november 26-án, kedden. 177 körülmények között el kell járni. (Élénk helyeslés balfelől.) T. képviselőház! Szólottam az általános pénzügyi helyzetről is. Nagyon sajnálom, hogy a t. előadó úr, a ki igyekezett a vitának mindazon részeit exploitálni, a melyekből görögtüzet csinálhatott, ezekre a mindennapi kenyér természetével biró kérdésekre ki nem terjeszkedett, De megérteni tudom. Miért? Ezekkel a t. előadó úr nem brillírozhatott volna. Megczáfolhatatlan tényekkel állunk szemben, a melyekre a t. előadó úr nem terjeszkedett ki, mert nem egészen képezte az ő czélját és feladatát az, a minek pedig kellene, hogy első sorban irányadó szempont legyen abból az előadói székből, hogy tudniillik az országot financziális helyzete és a kormányzat gazdálkodása iránt felvilágosítsa. Én bevezető beszédemben megemlékeztem egy programmról., a mely programmot a megelőző kormány felállított, szemben azokkal a rengeteg zárszámadási feleslegekkel, a melyek végösszegét a kassza-készletekre vonatkozólag alkotott törvény alkalmával 151 millióban konstatált. Megmondottam, hogy az előző kormány bizonyos^czélokat jelölt meg, a mely czéloknak kielégítése ezen forrásokból fog bekövetkezni. Megmondotta nevezetesen, hogy ezekből szándékozott kielégíteni a*- vasúd beruházásokat, ezekből szándékozott kielégíteni a nagyobb szabású vízszabályozási szükségleteket, ezekből szándékozott kielégíteni a hitelszervezetnek azon istápolását, a melyet közgazdaságunk egész területe igényel; ebből szándékozott a telepítési kérdést megoldani, és a mi azután ezen igényeknek kielégítése után fenmarad, ez a forrás az, a melyből az adminisztráczió reformjának nagy kiadásai szintén fedezendők lesznek. Ma konstatálhatom, hogy ezek mind elkallódtak; és a múltra nézve már ki vannak merítve, a jövőre pedig a zárszámadási feleslegek apadnak, és konstatálhatom, hogy ha még tényleg deficzit elé nem jutottunk is, de körülbelül az egyen súly körül vagyunk. Ilyen programmot felállítani és kimeríteni minden lehető forrást, a mely rendelkezésre áll, és azután megzsibbadt pénzügyi helyzettel menni szembe azon jövőnek, a mely jövőben annyi igénynek a kielégítéséről van szó, vájjon reális pénzügyi, reális kormányzati politika-e ez? (Igazi Úgy van/ halfelöl.) Hiszen ha mi annak idején ellenmondottnnk volna a megelőző kormánynak, hogy mi ebben nem hiszünk, mi ezt kétségbe vonjuk, körülbelül mosolygás vagy hahotával találkoztunk volna. Ma itt áll maga a tény, t. ház, ki van merítve minden forrás, és vagy új teher-fokozásra van szükség, akár adóreform alakjában, akár nyers adótételek emelkedésében, vagy pedig nem fognak kielégíttetni azon igények, a mely KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXVI. KÖTET. igények kielégítése elől ma már kitérni nem is lehet. (Élénk helyeslés balfelöl.) Kérem tehát, hogy legyen szíves nekem a miniszter úr nyilatkozni a következőre: Ki akarja-e azon igényeket elégíteni, a mely igényeket az előbbi kormány hangsúlyozott, vagy nem ? Ha ki akarja elégíteni, miből fogja azokat kielégíteni ? mert nyilatkozatai után az egyenes adóinkban expanzió alig lehet, sőt némi visszaesés jeleztetik, a fogyasztási adók terén pedig a t. miniszter úr szintén azt mondta, hogy ezen adóknál szintén a visszaesés tüneteivel találkozunk, sőt mindezeket fokozza az a körülmény is, hogy az adóreform utäu legalább az első években az egyenes adók befolyásának arra a mértékére, mely a költségvetésből, vagy zárszámadásból kitűnik, nem számíthatunk. Tehát, ha sem az egyenes adóknál, sem a fogyasztási adóknál expanzióra számítani nem lehet, hát akkor miből fogja ezeket a t. kormány kielégíteni? Ez iránt, a jövő politika, a jövő financzia, a jövő reformok érdekében mégis csak egy képet kell nyerni, mert egyfelől reformokat akarni, másfelől kitérni az elől, hogy ezen reformok költségei miből fognak fedeztetni, ez, t. ház, vagy homály, vagy tévedés, vagy félrevezetés, de felvilágosítás nélkül semmiesetre sem tiszta dolog. (Élénk helyeslés balfelől.) T. ház! Midőn konstatáltam és konstatálom azt, hogy én a budgetbeszédemmel szemben nem találkoztam olyan kifogásokkal, melyeket egy behatóbb és részletesebb kritikára méltóknak tarthatnék, kénytelen vagyok a t. előadó úrnak imént elhangzott előadására néhány észrevételt tenni. Mi a t. előadó úrnak előadói beszédeit, és ezeknek szokásos alaptételeit már régen ismerjük. A t. előadó úr, ha konkrét dolgokról van szó, azt mondja: Ezek sporadikus dolgok, hogy lehet ezekkel foglalkozni egy törvényhozásnak? Hibák, igenis, de jelentősséggel nem bírnak. Viszont, ha általános pénzügyi szituáczióról szólunk, akkor az előadó úr — mint ma is — azt mondja : nagyon nehéz általánosságban beszélni, tessék konkrét dolgokat felhozni. (Élénk derültség és tetszés a báloldalon.) A t. előadó úr beszédeinek, melyek, elismerem, igen komolyak és érdekesek, csak egyik oldalát akarom most, ha úgy tetszik ezt a szót használom: színezni. (Halljuk! Halljuk!) A t. előadó úr rendesen akár jelentéseiben, akár beszédeiben konstatálja a helyzetet, azután rögtön rátér a szituáczió dicsőítésére, de nyomban utána következik a figyelmeztetés, azután végre jó lélekkel ajánlja az ügyet. (Tetszés a baloldalon.) Hát nézzük csak a t. előadó úrnak a mai s az előbbeni beszédét. Azt mondja: »Gyorsan és hatalmasan fejlő23