Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-514

514. országos ülés 1896. november 26-án, kedden. 175 lehetővé teszi, a megoldással foglalkozni. Sem az egyik, sem a másik nem történt. E felett gyakoroltam kritikát, s azt hiszem, hogy ezzel úgy az igazságnak, mint az ország érdekeinek tettem szolgálatot. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Egy kis különbség van tehát köztem és a t. pénzügyminiszter úr között, mert én azon vadaimat és nehezteléseimet, a melyeket a budgetre vonatkozólag kifejtettem, kifejtettem a budget ellen, annak összeállítása ellen s azon kormányzati politika ellen, a mely a budget összeállításában kifejezésre jutott. A t. pénzügyminiszter úr pedig kifejezte ezeket az én eljárásommal szemben. Ebben van egy kis különbség. A különbség az, hogy én a t. miniszter úrnak intencziókat nem róttam fel, a t. miniszter úr pedig abban a nézetben és felfogásban van, hogy az én eljárásom tendencziózus és nem objektív kritikát, hanem személyes élíí megtámadásokat tartalmazott. Hiszen nagyon lehetséges az, hogy valaki a legjobb akarattal igyekszik az ország egy meg nem állható budgetjét összeállítani, a nélkül, hogy abban a könnyelműség iutenczióját látná az ember ; de azért »ab amicis iusta sünt praetendenda«, és midőn én e támadást a költségvetésnek ez értelemben való összeállítása ellen intéztem, nem a kormánynak intenczióit, hanem annak munkáját kívántam kritizálni, és azt hiszem, hogy e tekintetben a t. miniszter úrral szemben igazságosan jártam e!. (Helyeslés balfelől.) Budget-beszédem két alapeszméből indult ki. Az egyik alapeszme volt, a mely a budget realitása ellen irányúit és pedig nem egészben v éve, — mert el kell ismernem, hogy a budget egészben véve reális, a mennyiben hitem és meggyőződésem nékem is az, hogy a budget a végeredményében be fog válni úgy, a mint az be van állítva, — de vannak egyes tételek, a melyek nem reálisak, nem felelnek meg sem az őszinteségnek, sem a komolyságnak, sem az ellenőrzés lehetőségének, sem pedig annak a gondosságnak, a melylyel budget összeállítása közben el kell járni. Itt kénytelen vagyok néhány tételre rámutatni. (Halljuk! Halljuk!) Kérdeztem a t. miniszter úrtól, miért nem állította be a budgetbe azokat a bevételi tételeket, a melyeket az ő beleegyezésével is a pénzügyi bizottság 24 millió forintban konstatált? Azt mondja a t. miniszter úr, hogy nem állította be különböző okoknál fogva. Először a direkt adóknál nem állította be azért, mert bizonyos fokú visszaesésekkel találkozunk; másodszor pedig azért, mert a készülő adóreform minden valószínűség szerint legalább az első években visszaesésekkel fog találkozni. T. miniszter úr, én ismételve, igen meggondoltan, nagyon öntudatosan konstatálom azt, hogy midőn a t. pénzügyminiszter úr e kijelentést teszi, nem jár el őszintén az ország pénzügyi helyzetével szemben. Miért, t, ház? (Ralijuk! Halljuk0 Ha a t. kormány abból indul ki, hogy az adóreformnál legalább az első években visszaeséssel fog találkozni, akkor hibát követ el a kormány szemben az ország pénzügyi érdekeinek kielégítésével és megvédésével. Mert mikép lehet azokat a nagy igényeket, melyek már ma is léteznek, és a jövőben még inkább elöltünk fognak állani, akként adui át a jövő fejlődésének, hogy ezeket pedig pénzügyileg is kielégíteni bírjuk, holott nemcsak hogy nem számíthatunk az adók expanziójára, de ellenkezőleg azok visszaesésére, másfelől mikép lehet hallgatni arról, hogy ezeket a nagy igényeket mikép, miáltal, miféle jövedelmi forrásokból fogjuk kielégíteni? Ezeket vagy felvilágosítás nélkül hagyni, vagy oly illúziónak engedni át az országot, hogy ilyen felvilágosítás nélkül meg fogunk birkózni a nagy igényekkel, melyek előtt állunk, ez legalább is homály, szerintem könnyelműség. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Sőt többet mondok. A direkt adók terén a t. miniszter iir az adó jövedelmének fokozására számít, így például a kereseti adónál, melynek kivetése épen a folyó évben fog három esztendőre megállapíttatni, így a fogyasztási adóknál, melyek hasznosítása terén az egyes községekkel szemben újabb fokozódó igényekkel találkozunk, úgy, hogy átlag véve azokból a tapasztalatokból, melyeket a gyakorlat terén szereztem, azt látom, hogy a kormány a fogyasztási adók hasznosításánál átlag 10 százalékkal kívánja emelni a fogyasztási adók mai bevételi összegét. Egyfelől tehát gyakorlatilag így eljárni, másfelől pedig ezzel ellenkező felfogást terjeszteni és így indokolni a t. kormány eljárásának őszinteségét, ez, gondolom, oly dolog, a melyben nincs összhang, de van más dolog, az őszinteség hiánya és a megélés azon mestersége, mely mindig a mai napra gondol és a jövőre egyáltalában nem. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Az őszinteségnek kell e betudnom azt, a miről hallgatott mindenki az egész budgettárgyalás folyamán, hogy a vasúti beruházásokra előreláthatólag szükséges összege nincs beállítva ebbe a költségvetésbe? Hiszen ha ezeket a tételeket beállítanák ebbe a költségvetésbe, akár bruttó alakban, úgy, a mint azok beruháztatnak, akár pedig az ennek megfelelő kamatokat, a budgettételek mindenesetre változnának. Igaz-e vagy nem? Méltóztassék erre felelni. Azután itt van a költségvetésben az a néhány tétel, mely részint kölcsöntermészetű, részint ingó vagyon felhasználásának termesze-