Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.
Ülésnapok - 1892-514
1 70 514 « országos ülés 18M. nem volt egyéb, mint ez a passzus. Gr. Andrássy Gyula még többet is mondott: » Kizárólag két praktikus szempontból indul ki az, kit e tekintStben a döntő szó megillet a hadseregre nézve: az egyik, távoltartani a hadseregtől minden nemzeti idegenkedést, a másik a monarchiának jó katonákat nevelni.« Ezek a passzusok nem felelnek meg Beöthy Ákos követelményeinek, ki szó szerint ezt mondja: »Belevinni a nemzeti közszellem tevékenységét a közös hadseregbe.« Ez lehet álláspont, de hogy nem az J867: XII. tcz., és hogy nem a gróf Andrássy Gyula által interpretált álláspont, az azt hiszem, ezen tételekből világosan kitűnik. (Igás ! Úgy van ! a jobboldalon.) Mit mond a »Pesti Napló« másnap, mikor ez a beszéd elhangzott? Sima Ferencz: Most mit mond? (Derültség.) Hegedüs Sándor előadó: »Nagyon rossz ízlésre vallana, majdnem oly rossz ízlésre, mint a milyen lenne az, ha valakinek eszébe jutna kormánypárti fegyvert kovácsolni Andrássy beszédéből. E beszéd nem volt sem egyik, sem másik, — nem is akart lenni. E beszéd egyedüli czélja volt lehető objektivitással igazolni azt a törvényalkotást, mely 1868-ban, szemben az önálló magyar hadügy követelményével, létrehozta a közös hadsereget.* Még egy vádja van t. képviselőtársamnak; azt mondja, mennyire sülyedtünk a közjogi felfogásban, az is bizonyítja, hogy míg a régi véderőtörvényben katonai tanintézetekről van szó, az újban már közös hadseregi katonai tanintézetekről. Igen természetes, mert mikor az első véderőtörvény volt, honvédség nem volt s annak nem voltak tanintézetei, mikor a második véderőtörvényt hoztuk, a honvédség megvolt, megvoltak a tanintézetei, s ha ebben a törvényben azt mondjuk, hogy a közös hadsereg újonczozza magát ezen tanintézetekből, meg kellett különböztetni, hogy nem a honvédségi, hanem a közös hadseregbeli tanintézetekből. Ez nem visszaesés, ez a honvédség létének szoros kifolyása. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Engedje meg a t. ház, hogy egy másik csoportra, a földmívelési panaszokra térjek át. Én mindig csodálkozva hallom, hogy a földmívelésért nem történik semmi, minden a kereskedelem és ipar javára történik, a földmívelés árva gyermek és nem tudom, mi minden még. A nélkül, hogy a legkevésbbé is kétségbe vonnám a mezőgazdaság jelenlegi súlyos helyzetét, s a törvényhozásnak és a kormánynak azon kötelességét, hogy minden erőfeszítést elkövessen, a mennyiben hatáskörében és eszközeiben rendelkezésre áll annak előmozdítására és felsegélyezésére, de azt mondani, hogy nem történt semmi, hogy a földmívelés egyáltalán november 26-án, kedden. elhanyagolva lett volna, nem lehet. Én, t. ház, hosszas polémia helyett 12 pontba foglaltam azt általánosságban össze. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Halljuk a pontozótokat!) Mindjárt felolvasom azokat, a mik a földmívelés érdekében közvetve vagy közvetlenül történtek; de mielőtt ezt tenném, egy kis magyarázattal mégis tartozom, mert nagyszabású intézkedések, a melyeknek hatása közvetve vagy közvetlenül nyilatkozik, könnyebben elkerülik az érdekelt felek figyelmét, mint az apróbb-cseprőbb javítások, melyek közvetlenül érdekükben történtek. Ebből magyarázható ki az is, hogy én, midőn nagyobb szabású intézkedéseket fogok felhozni, el vagyok készülve rá, hogy azt fogják mondani, hogy ezt tudjuk. De kénytelen vagyok erre, mert a vád súlyos és igaztalan. (Halljuk! Halljuk!) Egy milliárd forintot fordítottunk vasútäkra. Tudom, hogy a vasút a kereskedelemnek is előnyére van, hanem hogy az Magyarországon háromnegyed részben a föld értékének emelésére, terményeinek piaezra hozatalára, a trágya és a gépek a helyszínére való szállítására, az intenzív gazdaság előmozdítására szolgál : ez kétségtelen. (Úgy van! jobbfelöl.) A tengeri és folyamhajózás érdekében megnyitottuk Fiumét borzasztó költséggel, most szubvencziót adunk a tengeri és folyamhajózásnak évenkint 1,600.000 forint erejéig. Miféle terményeket szállítunk azokon Fiúmén át a világ minden részébe? Háromnegyed részben nyersterményeket és azt megteremtettük semmiből. Ez a földmívelés érdekében van. A vízszabályozás, mely most csak a Tisza mentén 3,800.000 holdat védelmez meg, a melyből 2,000.000 egészen újra van teremtve: szintén csak a földmívelés érdekében van. Ez nem merkantil szempont. És a mi a vízhasznosítási társulatokat illeti, bár e tekintetben nem vetélkedem Asbóth János képviselőtársammal ezek ismeretében, de mégis kénytelen vagyok megjegyezni, hogy ő elfelejtette, hogy ma már 89 társulat foglalkozik vízhasznosítással. S ez is a földmívelés érdekében van. 1,819.000 forint földadót térítünk vissza évenkint azért, hogy a vízszabályozási társulatok kölcsöneiket fedezhessék. Ez 40,000.000 forint tőkének felel meg, s ez is a földmívelés érdekében van. Vegyük már most a földművelési tárczát magát és itt is csak a rendes kiadásokat. De, hogy megértessem magamat, ki kell jelentenem, hogy azt összehasonlítom a kereskedelmi tárczával. Azt hiszem azonban, hogy a kereskedelemügyi tárczából bátran kihagyhatom a vasútat, a postát és távírdát, mert ez mindegyiknek, emir nenter pedig túlnyomó részben a földmívelésnek
