Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.
Ülésnapok - 1892-514
514. országos ülés 1895. november 26-án, kedden. 171 szolgál. Kihagyhatom a gépgyárat is, mely abban van. S ha ezeket kihagyom, abban az esetben a kereskedelmi tárczában nem marad több a rendes kiadások czímén, mint 7,678.000 forint. Ha már most a földmívelésit veszszük, innen is ki kell hagynom egy nagy tételt, az állami erdőt, mert ugyan közvetve ennek is hasznát veszi a földmívelés, de mégis elismerem, hogy ez egy heterogén tétel. Ha pedig ezt kihagyjuk, marad rendes kiadások czímén 11,531.000 forint. Ez pedig, eltekintve a beruházásoktól s egyéb más dolgoktól, nem kedvezőtlen arány a földmívelés folyó szükségleteinek fedezésében. (Helyeslés a jobboldalon.) k szakoktatásra vonatkozólag mondhatom, hogy semmiféle szakkörben annyi s oly költséges intézetet nem állítottunk fel, mint épen a földmívelési szakmában. Igaz, hogy szükséges volna még több is, de, hogy e téren nem történt volna semmi, azt állítani nem lehet. (Igazi Úgy van! a jobboldalon.) A ló- és állattenyésztés részére milliókat költöttünk. Mennyit veszekedtünk és hányszor hozták fel azt például a szélső baloldalon, hogy a népnevelésre kevesebbet fordítunk, mint a lótenyésztésre, pedig ez is csak a mezőgazdaság érdekében volt. Egészen más ma az ország lóállománya értékben, szépségben jóságban, exportképességben, jövedelmezőségben, mint a minő volt eddig. Ez az akczió folyik most nagyobb mértékben az állattenyésztés körűi. A szeszgyártás terén nagy vesződségek vannak, de nem lehet tagadni, hogy tisztán mezőgazdasági szeszgyárakra 1,350.000 forint van minden évben a költségvetésbe jutalom czímén felvéve. Ez csak a mezőgazdaság érdekében történik? A czukoripar terén az újabb törvény lehetővé tette a czukorgyárak nagyobbmérvű szaporodását. A mi a répatermelésre nézve történt, ez szintén a mezőgazdaság érdekében áll, és ez közvetlenül törvényhozási intézkedés következtében jött létre A talajjavítás kérdésében egyfelől a földhitelintézetnek nyújtott rendkivííii törvényes kedvezményekkel új kölcsönt teremtettünk, másfelől a kultúrmérnökök útján 1879 óta 425 ezer hold lett mentesítve és szabályozva. Ez is a földmívelés érdekében történt. A telepítés és az agrárbank létesítése szintén erre szolgál. Igaz, nagy összegekről van itt szó és nagy tényezőkről. De nézzük csak magának a jelzálogüzletnek fejlődését. Méltóztassék a jelzálogkölcsönöknek mai kamatlábát összehasonlítani a 20 év előtti kamatlábbal. Merem állítani, túlnyomó részében alterumtantum volt akkor az. A szőlőrekonstrukczióra nézve is nyújtattak eddig törvényhozási kedvezmények. Most ez közvetlenül szubvenezió alakjában terveztetik. Most van készülőfélben egy törvényjavaslat, a melynek tervezete már közkézen forog a szövetkezetek' ről. A ki áttekinti azt, látni fogja, hogy minden intézkedése arra vergál, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek szabad fejlődését előmozdítsa és a visszaéléseket korlátolja. Mindezek a dolgok ebben a 12 pontban tisztán a mezőgazdaság érdekében vannak. Azt mondani tehát, hogy mostohája a mezőgazdaság ez országnak, ezen adatokkal szemben csakugyan nem lehet. (Helyeslét jobbfelöl.) Most áttérek beszédem utolsó és legnehezebb részére. (Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza: Megvédelmezni a kormányt! (Derültség a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: Még a dohányt is ígérte! (Zaj.) Hegedüs Sándor előadó: A politikai vádakba, a melyek a kormány és a szabadelvű párt ellen felhozattak, rendkívül belevegyült a színezés, úgy, hogy nekem minden mondatnál eszembe jutott az, hogy az újkori festők rendkívül használják a kátrányt. (Derültség jobbfelöl.) De belevegyült ebbe még egy sokkal elszomorítóbb dolog: a morális vádaknak egy egész tömkelege, egész özöne. Én az egyes ellenzéki szónokok után mindig feljegyeztem, hogy miféle vádakat hoznak fel, és — hogy jó magyarsággal fejezzem ki magamat — összeállítottam a schlagwortokat. Ne tessék megijedni, mindnyáját nem tudom felolvasni, (Halljuk! Halljuk!)^ azt merem állítani, hogy alfabetikus rendben egész dikczionáriumot lehet ebből csinálni. Próbáljunk csak meg egy pár szót: abrakos tarisznya és korbács, bérlet országos költségen, csalás, korrupczió, depraváczió, életbiztosítás, gründolás, hazugság, immorálitás, judeizmusz, koncz, miazma, mocsár, önérzet hiánya, szédelgés, vak koldusnak a sorsa, a mit méltóztassék elhinni egész a »v« betűig ki lehetne bővíteni, és nagyon szép dikczionárium lenne belőle. (Derültség jobb* felöl.) Azt hiszem azonban, hogy nemcsak a szabadelvű párt és a kormány, de az ellenzék is rossz néven venné, ha én ezekkel hosszasan foglalkoznám. Miért? Nem voltak azok kérem, pieds du lettre; hanem ezek mindazok közé a floszknlusok közé tartoznak, melyeket a szónoki figura és a hatás megkövetel, s ezt utóvégre minél nagyobb küzdelem van, annál inkább meg lehet engedni. A t. ellenzéket már előre is figyelmeztetem, hogy ne méltóztassanak félreérteni a szabadelvű pártnak e tekintetben való magatartását. Egész csendesen, hogy ne mondjam, közönyösen viselte magát e párt a vádakkal szemben, de nem azért, mert igazaknak veszi, elfogadja és zsebre teszi azokat, hanem egyszerűen azért, mert annyira alaptalanok és túlhajtottak, hogy azokért se haragudni, vagy pedig azokat megczáfolni nem nagyon szükséges. 22»
