Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-514

514. országos ttiés 1895. november 26-án, kedden. 167 nehéz. (úgy van! jobbfelöl.) Ha tehát ő azt állítja, hogy 1888-ban, midőn az egyensúly helyreállott, mulasztást követtünk el, hogy nem mondottuk meg a nemzetnek, hogy újabb áldozatra van szükség, és megtagadtuk az újabb szükségleteket: azt hiszem, alapnélktííi felhívást és vádat formál ellenünk, mert akkor, a mikor helyreállt az egyensúly, arról beszélni, hogy újabb kiadások lesznek és azokat nem vagyunk képesek fedezni, csak akkor lehet, ha ezek a kiadások olyan mér\űek, hogy a jövedelmek rendes fejlődése a fedezetet nem nyújtja. Minthogy eddig — hál' Istennek — ez az eset elő nem fordult évek hosszú során át, azt hiszem, hogy a vád tökéletesen alaptalan, és ez a felhívás hozzánk nincs jó czimre intézve T. képviselőház! Ezzel végeztem a költségvetésre vonatkozó részszel. Némileg összefügg ezzel — mert pénzügyi kérdés, és így röviden reflektálni kell erre is — a valutarendezés. E tekintetben Ragályi Lajos t. képviselőtársam bizonyára a sacrifizio dellinteletto bizonyos fokával szószólója lett azoknak, a kik ebben a kérdésben tájékozatlanok, és elmondta panaszképen, hogy az aranyt összegyűjtöttük és mégis a valuta rendezve nincs. Bocsánatot kérek, én azt hiszem, hogy mindazon panaszokban, melyek ezen a téren előfordultak, egy alapos tévedés van s ez a tévedés abban áll, hogy a valutarendezés thémája és feladata nem szorítkozhatik és nem áll csak az arany beszerzéséből. Ez csak egy eszköz ahhoz. Még sok más kérdést meg kell oldani, hogy ez az arany abból az elzárt helyből a forgalomnak átadható legyen, és igen nagy könnyelműség volna a kormány részéről, ha előbb bocsátaná forgalomba az aranyat, mielőtt még mindazon conditio sine qua non-ok, melyek az egészséges forgalmat és az arany megtarthatásának kérdését biztosítják és miud azok az intézkedések megtéve nincsenek, a melyek közt határozottan a leglényegesebb magának a bankkérdésnek megoldása. Ha valaki vasútat épít, ha 100 milliót is belever abba a vasútba, míg az összes sínek, forgók s általában az utolsó szeg beverve nincsen, a lokomotivot meg nem indíthatja. Ha valaki házat épít és abban az utolsó ablak is betéve nincsen és az általában egészen berendezve nincsen, abba bele nem költözteti. De azért azt mondani, hogy ez a vasút, ez a ház nem exisztál, nem lehet. A valutarendezéshez a szükséges arany a dolog lényege szerint össze van szerezve, az a maga rendes útján halad, s tudomásom szerint legalább semmi lényeges fennakadás e tekintetben nincsen; de idő előtt várni azt, hogy ez a valutarendezés effektuálva legyen., és hogy hatását mig éreztesse, egyáltalában útjai biztosítva nincsenek, azt hiszem, nem lehet. Molnár Józsiás. Tessék csak 1892-iki beszédét megnézni-! Akkor egészen mást mondott! Hegedüs Sándor előadó: Bocsánatot kérek, abban a 92-iki beszédben is mindezeket hangsúlyoztam, és igen köszönném t. képviselőtársamnak, hogyha csak egyetlen egy mondatot mutatna fel olyant, a melyben én vérmes reményeket tápláltam vagy keltettem volna. Méltóztassék megengedni, t. ház, hogy most azon politikai kérdésekre térjek át, a melyek a vitában felmerültek, természetesen a leglényegesebbekre, hogy a t. ház türelmével vissza ne éljek. (Halljuk! Halljuk! jóbbfélöl.) Azt hiszem, hogy az ország bajairól ebben a vitában bőségesen volt szó különböző módon kiszínezve. De határozottan állítom azt is, hogy több oldalról az ellenzéki szónokok részéről is elismertetett az, hogy van most egy mozgalom, mely politikai tekintetben és társadalmi tekintetben is baj, és a melylyel minden higgadtan gondolkozó politikusnak határozottan szembe kell s/állania. Ez a néppárti mozgalom. Es ennek következtében azt hiszem, hogy azzal szemben minden számot tevő politikusnak, bármely párthoz is tartozzék, mentől elébb, mentől világosabban és határozottabban állást kell foglalnia. Ha van az ellenzéki pártok közt bizonyos szolidaritás a kormánynyal szemben, az teljes mértékben jogosult, de hogy azután viszont az összes magyar parlamenti pártok közt kell lennie egy szolidaritásnak ezzel a mozgalommal szemben, az sem szenvedhet kétséget. (Úgy van! jobbfelöl.) És bocsásson meg gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam, de e tekintetben Pulszky Ágost és Láng Lajos t. képviselőtársaim felszólítását, és felkérését félreértette. Mert ők erre a mozgalomra való tekintettel intéztek hozzá az egyházpolitikai reformok befejezése után azok jelen stádiumában kérdést. És t. képviselőtársam erre azt mondta, hogy politikai nyilatkozatokat ismételni nem kel!, mert azok súlyukból veszítenek, ha ismételtetnek. Hát bocsánatot kérek, nem minden politikai nyilatkozatára alkalmazza ezt a theoriát t. képviselőtársam. Mert bizonyos nemzeti aspirácziók tekintetében épen megfordítva a »semper repetita va!ebunt« elvének hódol. Joga van hozzá. És t. képviselőtársamnak az egyházpolitika lezajlása után álláspontja tekintetében meg kell adnom azt lojaliter, hogy első beszédében, a melyet hangsúlyozott és kiszínezett Horánszky Nándor egy klubülésén tartott beszédében, a mely azonban lényegében nyilvánosságra lett bocsátva, határozottan azon helyes állásponton állott és hangsúlyozta annak idejében, hogy a törvényeket végre kell hajtani, a mi — azt hiszem — azt teszi, hogy a revíziónak eszme-