Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-514

\ gg 514. orsxágos ülés 1895. november 26-án, kedden. jét abszolúte kizárja. Azonban nem hiszem, hogy elkerülte volna t. képviselőtársam figyelmét, hogy ezen nyilatkozata azon mozgalommal szemben nem elég tartalmas. Mert nagy különbség van a között, hogy a törvények vérehajtassauak, és nagy különbség van a között: tíírni és semlegességet tanúsítani egy olyan mozgalommal szemben, a melyet mindnyájan a felekezeti béke és társadalmi egyetértés feldúlásának és veszedelmes szocziális és nemzetiségi mozgalomnak tekintünk. És bocsásson meg t. képviselőtársam, errő! sehol soha nem nyilatkozott. Erre is joga van. De tovább megyek. T. képviselőtársam figyelmét bizonyára nem kerülte el, hogy hosszú idő óta a napi sajtónak egy egész csoportja egészen tiszta antiszemita és néppárti izgatást folytat, de vezéréül, — sőt az egyik úgy fejezte ki magát, — megváltójául Apponyi Albertet tekinti. Azok a lapok függetlenek és czikkeikért a t. képviselő úr felelősségre nem vonható. Ez illojalitás volna részemről. De ha napról-napra, ha hónapról hónapra, sőt most máiévek is számítanak, állandóan ilyen konibináczióban jelenik meg a nagyközönség előtt, sőt ha még tekintetbe veszem, hogy ez a vidék némely mozgalmában már tényleg nyilvánul is: bocsásson meg, ha akkor a parlament egyik részéről azt a kérdést intézik hozzá, hogy mit tart ezekről, milyen álláspontja van, és alkalmat adnak neki, hogy e tekintetben nyilatkozzék, és akkor ő azt mondja: politikai nyilatkozatot ismételni nem kell, nem lehet, mert azok súlyukból veszítenek, daczára annak, hogy azon politikai nyilatkozat nem erre a mozgalomra vonatkozott: ez olyan állítás, a melyet elfogadni nem lehet. Mert higyje el t. képviselőtársam, hogy felelős a minisztérium, felelős mindenki, de felelős az ellenzéki vezér is. Az a felelősség, a mely az ő nevéhez fűződik, annál nagyobb, minél nagyobb a tehetsége és befolyása az ország közvéleményére, és azok, a kik nagy tehetségét elismerik és fellépésének nagy befolyást tulajdonítnak: mindinkább kényszerítve és kötelezve vannak, hogy e tekintetben állásfoglalását ismerni tanulják; mert itt nem lehet arra számítani, hogy »tudja mindenki a programmot, semmi közöm azon mozgalmakhoz.« Én jól tudom, hogy nemcsak nagy hazafiságánál és bölcseségénél, de Ízlésénél fogva sem esatlakozhatik t. képviselőtársam azon mozgalomhoz; de — már bocsánatot kérek — semmiféle alkalmat meg nem ragadni a helyzet tisztázásához és tűrni azt, hogy e tekintetben nevével kapcsolatosan lapokban és kerületekben ez irányban izgassanak, nézetem szerint, nem lehet, nem szabad. Ivánka Oszkár: Inkább a papokkal, mint az ördöggel! Madarász József: De ha a papok rosszabbak, mint az ördög! Hegedüs Sándor előadó: T. ház! Engedjék meg, hogy a közjogi kérdésekre menjek át. E tekintetben először Polónyi Géza t. képviselőtársammal kell foglalkoznom. Csak három rektifikáczióra szorítkozom, mert hisz polémiája egész súlyát gr. Apponyi Albert felszólalására fektette s így nekem ebbe természetesen nem lehet beleavatkoznom. Az egyik kis dolog, mert a kiegyezést elítélni azon a czímen, hogy a külügyminiszter — megvallom, én kerestem, de nem találtam, hogy mikor — azt a kifejezést használta, hogy összbirodalom. Polónyi Géza: Összmonarchia! Hegedüs Sándor előadó: . . Vagy összmonarchia, — mondom, — elítélni a kiegyezést, mert bármely miniszternek ily helytelen kifejezés szaladt ki a szájából, ez már mégis kissé túlmegy a logikai összefüggésen. Nincs is szüksége, hogy e részben gr. Apponyi segítségére hivatkozzék. O is megmondaná, de mi is megmondjuk, hogy e kifejezés helytelen, bárki alkalmazza. Ez tiszta dolog, ehhez a kiegyezésnek semmi köze. A másik az, hogy a delegáczió eljárását — engedjen meg —- hamis színben tüntette fel. Talán nem ismeri az ügyrendet. Azt mondja : mily szörnyű dolog, hogy ki vagyunk téve annak, hogy törvényt diktáljon nekünk egy osztrák elnök votum Minervae-je! Azt értette ez alatt, hogy mikor a két delegáczió nem tud megegyezni egy tételben, közös ülést tartanak, a hol felváltva történvén az elnöklés, a szavazatok egyenlősége esetén megtörténhetik, hogy az egyik elnök votum a dönt. Nem így van, mert mindkét elnök ott van. A felváltva elnöklés azt teszi, hogy felváltva vezetik a tanácskozást s ha megegyezés nem jön létre és a szavazatok egyenlők, egyszerűen a kisebb tétel marad a budgetben. Polónyi Géza: Ez nincs a törvényben sehol! Hegedüs Sándor előadó: A t. képviselő úr túlment a 67-iki törvényen és az egész alkotmányon, a mikor olyasmit tulajdonít a delegácziónak, a miről szó sem lehet. A delegáczió törvényt nem hoz, hanem csak a közös ügyek kezelését ellenőrzi; ezért határozatai között semmi olyan elő nem fordulhat, a mi a törvény értelmében mint konkrét kérdés előszabva nincs. Ne tessék tehát Gesammt-Parlamentről beszélni, vagy nem tudom mily veszedelemtől félni; 28 év tapasztalata bizonyítja, hogy a delegáczió hajszálnyira sem ment túl hatáskörén s így nincs semmi veszedelem.