Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-514

Íg4 514. országos ülés 1895. november 26-án, kedden. Polónyi Géza : Haas és Dentsch ! Hegedüs Sándor előadó : És többet mondok, — méltóztassék csak t. képviselőtársamnak türelemmel meghallgatni, — Ugron Gábor t. képviselőtársamnak az eljárásra nézve ebben a részben igaza van, tökéletesen értem ; de ő ezt annak bizonyítására hozta fel, hogy ez a költségvetés egy politikai társaság bérlete, s . ezzel ezt, úgy hiszem, nem bizonyította. (Helyeslés jóbbfelöl.) A másik, a mivel bizonyította, a regálébérlet. Hiszen kérem, ez akkor is, mikor a tulajdonosok, mikor az egyesek kezében volt,, és most is, a mikor a községek kezébe megy át, a mire törekedni kell, bérlet marad, csakhogy e tekintetben én lényeges haladást látok ; de ebből azt a vádat formálni, hogy immoralitás történik, hogy ez a költségvetés nem a nemzeté, nem az országé, hanem, hogy ez egy bérleti költségvetés, azt hiszem, egyáltalán nem lehet. Nagyon érdekes, t. ház, annak a kérdésnek a vizsgálata, a melyet bátor voltam magam is felvetni, hogy a kiadások arányai miképen fejlődnek költségvetéseinkben, és ezzel a kérdéssel Désy Zoltán képviselőtársam behatóan foglalkozott. Örülök ennek; csak arra figyelmeztetem őt, hogy felette nehéz a számításokat úgy tenni, mint ő tette ; ő tudniillik tiszta, nettó eredményeket és arányokat akart elérni, de ez ellenőrizhetlen egy nyilvános vitában ; hogy ő mint vont le, hogyan vonta le, hogyan csoportosította, azt ellenőrizni abszolúte nem lehet. Bocsásson meg tehát nekem, ha én kritikámmal az ő ilymódú eljárásába bele nem bocsátkozom. Azt hiszem, egyedül ellenőrizhető, mert mindenkinek a szeme előtt van s azonnal megtekinthető a bruttó előirányzat, mert abból rögtön ellenőrizni lehet azt, hogy az ember mit állít. De különben is, én azt hiszem, alighanem egyes számaiban lényegesen tévedett. T. képviselőtársam azt mondta nekem, hogy milyen hibát követtem én el, hogy én akkor, a mikor a közösügyi terheket, az államadósságot, a honvédséget, szóval az úgynevezett meddő terheket és azok arányait számítottam, megfeledkezdtem egész 1888-ig a fogyasztási adóvisszatérésekró'l. Bocsánatot kérek, nem feledkeztem meg. Mert akkor, a mikor én azt mondtam, hogy ehhez jön még a vámjövedék, a melyet szintén mint terhet viselünk, egyúttal, miután addig a vámjövedékből történt a visszatérítés, természetes, hogy beleértettem azt is, mert annak eredménye abban az arányban kisebb, amelyben igénybe vétetett fogyasztási adóvisszatérítés czímén, és így határozottan vissza kell térnem a bruttó eredményre, és ha azokat az éveket veszem i&',\ melyekben ő kedvezőtlenül tüntette fel az arányokat, mégis azt állítom,* hogy a közös és az úgynevezett meddő terhek arányai kedvezőbbek most, illetve kisebb mértékben veszik igénybe költségvetésünket, mint eddig. Hogy oly évet vegyek, a mely neki jobban tetszik, hogy 1889-et hasonlítsam össze 1896-al, akkor is úgy áll a dolog, hogy 1889-ben volt ezen terhek összes aránya 36'97°/o, 1894 ben 30'28°/o. A közös ügyeket véve, ezek kitettek 1889 ben 9'53°/o-et, 1.894-ben pedig 7"83°/o-et. A mi a fedezeti csoportokat illeti, e tekintetben három főcsoportot vett fel t. képviselőtársam, de azt hiszem, mindegyikben tévedt a számokban. Tudniillik, t. képviselőtársam, hogy né untassam a házat a közbeneső évek számaival, a két végső évet 1868-at és 1894-et hasonlította össze; én is ezt veszem. 0 azt mondta, hogy az üzemekből akkor volt 4 millió. íme itt van egy tabellás összeállítás, bemutatom a t. háznak és rendelkezésére áll t. képviselőtársamnak is, a melyből kitűnik, hogy 13 millió 179.000 írt volt a tiszta eredmény í868-ban. Most 1894 efc véve fel, azt mondja t. képviselőtársam, hogy az üzemekből volt 24 millió. Hisz a dohány többet adott 26 milliónál, az összes eredmény pedig 74 millió. Természetes dolog, ha így tévedésbe esik a számításban, az arány kedvezőtlen, holott ha úgy áll, mint én felállítom, kedvezőbb. Már most az adókat véve, 1868-ban volt adófedezetben 77 millió, azaz igénybe vett 61 százalékot; ebbe beleértettem természetesen az illetékeket is. 1894 ben volt 217,623 000 frt; tehát 45 százalék. így tehát az adó terhének aránya az egész költségvetés szükségletének fedezése tekintetében, mint látni méltóztatnak, 16 Százalékkal javult, és így a belszükségletekre, melyeket ő úgy számít és kontempál, mint a hogy én el is fogadom, hogy tudniillik le kell vonni az összes közösügyi, honvédségi stb. kiadásokat, s azt kell venni, a mi ezután marad belügyi adminisztráczióra, igazságszolgáltatásra, kulturszükségletekre: ezekre volt 1868-ban rendelkezésre 64,676.000 frt, most 274,415.000 frt, azaz akkor volt 48 százalék, most 56 százalék az arány, tehát most is 8 százalékkal kedvezőbb, s így azt hiszem, t. képviselőtársamnak az arányokra vonatkozó számításai nem felelnek meg a tényeknek. Kossuth Ferencz t. képviselőtársam azt mondta, hogy tulajdonkép gondnokság alá kellene helyezni ezt a magyar államor, illetve a miniszterelnököt, mert a költségvetés 1880 óta nőtt 60 százalékkal, a búza ára csökkent 50 százalékkal, ennek következtében tehát nagyon könnyelműen jár el; azt hiszem, helyesen adtam vissza szavait. Bocsánatot kérek, a búza árának csökké-