Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-514

514. országos ülés 1895. november 26-án, kedden. 163 fogyasztatik el, de magyar terményekkel láttatik el még ezen kivííl Í8 a hadseregnek egy jelentékeny része. (Egy hang a szélső baloldalon: Mennyi?) Én ezt kiszámítani nem tudom, de azt mondhatom, hogy azok, a kik tudják, liogy hol történik és hogyan történik ez, nekem igazat fognak adni. (Helyeslés jobbfelol.) Ezekből tehát méltóztatnak látni, hogy igenis nemcsak hogy részben benmaradnak az országban a közös hadseregre fordított kiadásaink, de azt hiszem, egészen benmaradnak sőt talán több marad az országban, mint a mi ezen ezímen kimegy. (Helyeslés jobbfelöl.) A másik az államadósságok nagy terhe, melyet egyszerűen mindig csak úgy vesznek fei, hogy ennyi és ennyi a kamat: 145 —150 millió, a mi kimegy az országból Szederkényi Nándor: Nem mondtam, hogy mind kimegy! Hegedüs Sándor előadó: Igaz, nem mondta, hogy mind kimegy. Abban igaza van, hogy habár mindig nagyobb és kedvezőbb arányban van a kamatfelvétel az országban, de nem tagadom, hogy annak bizonyos túlnyomó része még most is az országon kivííl megy. Igen, de egy adósságnál nemcsak ezt kell venni, hanem azt is, hogy milyen ellenérteket kaptunk és hova fektettük azt be, v;igy hogy mit jövedelmez. Hiszen épen ezen adósság segítségével fektettünk be egy milliárdot a vasútakba és teljesítettünk más beruházásokat, a melyeknek gyümölcse ismét csak az ország javára szolgált, ágy is, mint nemzetgazdasági tényező, úgy is, mint pénzügyi tényező. Tehát ne méltóztassék úgy venni föl a dolgot, hogy az egész államadósság kimegy az országból tehát hogy ez egészen meddő kiadásnak tekintendő. (Helyeslés jobbfelol.) A mi tehát azt a kérdést illeti, a melyet gróf Apponyi Albert és Beöthy Ákos t. képviselőtársaim vetettek fel, arra egyszerűen a költségvetéssel felelek, mert a költségvetésnek minden egyes tételét méltóztassék szigorú bírálat tárgyává tenni, az mind közszolgáltatásokra, intézetekre és intézményekre fordíttatik. Ha egyik-másik kiadás tekintetében differenczia van közöttünk, annak hasznossága, czélszerűsége tekintetében, ezt lehet vita tárgyává tenni, de én azt mondom, hogy az egész költségvetésre nézve felvetni kételyképen azt a kérdést, hogy mondjuk meg, mit adunk abban az országnak: azt hiszem, nem helyes. Adjuk az egész költségvetést az egész országnak, annak javára, annak hasznára. (Helyeslés jobbfelol.) Azt hiszem, erre több bizonyíték nem kell, azt az úgynevezett meddő kiadásoknál bebizonyítottam, vagy legalább bebizonyítani iparkodtam, hogy azok is az ország javára, hasznára válnak. Nincs tehát más válaszom t. képviselőtársaim ebbeli kérdésére, mint az, hogy az egész költségvetés az ország javára szolgál. (Helyeslés jobbfelol.) T. képviselőtársammal, Ugron Gáborral szemben is hasonló t irtalmú válaszom van. 0 kettőt vetett fel, egy eszmét és egy vádat. Az eszme ez: azért nem fogadom el a költségvetést, mert nincsen benne nemzeti ideál. A vád ez, — hogy szószerint olvassam szavait, — (Olvassa.) »a költségvetés egy nagy haszonbérlet költségvetése, de nem az államé, vagy nemzeté.* Várady Károly: Úgy is van! Hegedüs Sándor előadó: Engedelmet kérek, nincs úgy. Méltóztassék azt az első tételétől az udvartartástól végignézni a legutolsó tételig, a honvédségi beruházásokig, ott semmiféle politikai társaságnak a bérletét nem fogja a t. képviselő úr megtalálni. Az direktisszime megy a maga rendeltetésére, és én jól tudom, hogy ő ezt csak képletképen alkalmazta; nem is az ő éles esze és bírálata szempontjából czáfoloai, hanem azért, mert az ország közvéleményében lehetnek emberek, a kik szószerinti értelemben veszik Ugron Gábor t képviselőtársam szavait, pedig én meg vagyok győződve, hogy ő sem értette így. A mi pedig azt az ideált illeti, én t. képviselőtársamnak e tekintetben saját személyére, saját egyéniségére hivatkozom. Én nagyon jól tudom, hogy neki is vannak ideáljai, neki is van eszménye, és ennek valósítására nagy tehetségének teljes erejével törekszik, de én még nem láttam, hogy azt számadásába beírta volna. Az eszmény szívünkben és agyunkban kell hogy legyen, az eszmény összes működésünknek eredményében kell hogy mutatkozzék, de azt egy költségvetésnek a homlokára írni nem lehet. Annak a költségvetésnek minden tételét meg kell vizsgálni, és ha az nem vezet arra, a mi mindnyájunknak közös eszménye : egy minden ízében erős és művelt magyar államra, akkor a költségvetésből ki kell törülni, de minthogy mi azt hiszszíík, hogy annak minden tótele erre vezet, erre dolgozik, azért ajánljuk ezt a költségvetést elfogadásra. (Élénk helyeslés jobbfelol.) Igen, de, t. képviselőtársam, azt már tapasztaltam, ösázes szónoklataiban, rendesen a füle után, a szinonimák után indul ; felkap egy szót, hogy : bérlet, és keresi, hogy hol van a bérlet; és igen természetesen az egész költségvetésben nagy bérletet és semmiféle politikai társaságot nem találván, mivel már e szóval élt, a gondolatot illusztrálnia kell, - mit csinált tehát ? Neki ment az erdőknek. Rossza]ja, hogy nagy komplexumokban adják ki az erdőket bérletbe ; ő kis bérletbe adná. De hiszen ez is bérlet, az is bérlet. (Tetszés jobbfelol.) 21*