Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-514

162 514. országos ülés 1895. november 26-án, kedden. Kossuth Ferencz t. képviselőtársam egy népies összehasonlításban a búzaárral kapcsolatosan a költségvetésnek tarthatatlanságát, könnyelműségét akarta bizonyítani. Szederkényi Nándor t. képviselő úr külö­nösen két tételt hozott föl. Az egyik a hasadó, a másik pedig a só. De t. képviselőtársam azt a hibát követte el, hogy az előirányzatokat hasonlította össze, melyek óvatosan vannak fel­véve és változatlanul vannak tartva. Természe­tes dolog, hogy könnyíí akkor okoskodni és azt mondani: íme, milyen rosszul állunk. Nem taga­dom, hogy ezen a téren nem állunk jól, de az eredmények szerint kell megítélni a helyzetet. Már pedig az eredmények így állanak: a hús­adónál, mely leginkább van megterhelve, és mondhatom, egyúttal a legkedvezőtlenebb hely­zetben van fogyasztási adóink között, — ezt konstatálni köteieiségem, — mégis 1890 ben 3,200.000 volt az eredmény — azt hiszem, e szerint kell ítélni — s folyton emelkedik és 1894-ben 3,760.000 volt. Égy esztendőben sincs visszaesés, csekély ugyan, de folytonos az emel­kedés. Azt hiszem, ebből arra következtetni, a mit Szederkényi t. képviselő úr mondott, egyál­talán nem lehet. A sóra nézve szintén így áll a dolog. Az előirányzat nem változik lényegesen s a t. kép­viselő úr ebből azt következteti, hogy vissza­esés van vagy stagnáczió. De nézzük az ered­ményt 1875 és 1894 között: 12,900.000-ről fel­emelkedett 15,632.000-re. Itt az eredmény eléggé kedvező. Nézzük a fogyasztási képességet a dohánynál, a mi jelentékeny adat: 1875-ben a bruttó-bevétel 25Va millió, 1894-ben 53 millió. Azt hiszem, hogy az emelkedés ezen a téren különösen kedvező. Molnár Józsiás: De emelték a dohány­árakat! Hegedüs Sándor előadó: A dohányárak emelkedése mellett a fogyasztás emelkedése még inkább bizonyít a fizetési képesség mellett. Külön­ben az összes helyzetet és ennek árnyoldalait, melyeket szépíteni nem fogok, magam fogom előadni; most engedjék meg, hogy csak maguk­kal a számokkal foglalkozzam. Még egy kifogás történt; Horánszky Nán­dor t. képviselőtársam aggodalmát fejezte ki különösen a vasúti eredmények tekintetében. Ez olyan, a miért garancziát vállalni csakugyan nem lehet, mert az a forgalommal szorosan összefügg s daczára annak, hogy a jövő évben kiállítás lesz, tehát a személyforgalom előreláthatólag jelentékenyen fog emelkedni, nem tagadom, hogy itt az aggodalomnak leginkább van helye a tekin­tetben, hogy az eredmény bejön-e úgy, a mint előirányozva van. De milyen helyzetben vagyunk a tényleges előirányzat tekintetében? Csak azon adatokkal rendelkezünk, melyek az eddit-i ered­ményekben mutatkoznak, és miután a 96-ik elő­irányzat a 94-ik eredményekkel szemben üzlet­kilométerenként 618 írttal van kevesebbel előirá­nyozva, vonat-kilométerenként 34 frttal, de elismerem, elegy-kilométerenként többel van elő­irányozva 17 frttal és tiszta kilométerénként 308 frttal, így az árnyat és fényt tekin­tetbe véve, azt hiszem, arra, hogy a költség­vetésen változtassunk, pozitív adatunk nincs, magam sem állok jót, hogy be fog jönni, de lényeges adat arra nézve, hogy megváltoztassuk és mily mértékben redukáljak, azt hiszem, a t. képviselőtársaimnak sem áll rendelkezésre. Egyike a legérdekesebb kérdéseknek az, a mit felvetett gróf Apponyi abban a szóban, hogy mit adunk mi az országnak a 473 milliónyi költségvetésben, a mit Beöthy Ákos t. képviselő­társam egészen a kereskedelmi könyvvitelbe átvive úgy fejezett ki, hogy milyen kompenzá­czióban részesítjük az országot? Beöthy Ákos: Ez nemcsak kereskedelmi. Hegedüs Sándor előadó: Sőt Szederkényi képviselő úr még tovább ment, ő egyes kiadási tételeket vett fel, felvetvén azt a kérdést, hogy az udvartartás, a kabinetiroda, a közös kiadá­sok, az államadósságoknál mi marad mindebből az országban s mi jön az országba? Legelőször ezzel foglalkozván, kijelenthetem a t. képviselő úrnak, hogy az udvartartás, a kabinetiroda költségei hova való folyásának nyomaira nem akarok kiterjeszkedni, (Egy hang a szélső baloldalon: Miért?) nem akarok semmi­féle vizsgálatot erre nézve indítani. Azt hiszem különben, hogy ez nem is olyan lényeges ösz­szeg, hogy közöttünk valami nagy különbséget okozzon. De vegyük a hadseregre való kiadásokat, melyeket t. képviselőtársunk szintén felhozott. A dolog úgy áll, hogy a hadsereg kiadásaihoz 3104°/o-kai járulunk. (Egy hang a szélső bal­oldalon : A honvédséget is ide értve ? Vagy csak a közös hadsereget^) Csak a közös hadsereget, mert a t. képviselő úr úgy állította fel a tételt, hogy ez a költség kimegy az országból, de a hon­védségre fordított költségek nem mennek ki az országból, tehát nekem csak a közös hadsereg­gel kell foglalkoznom. A hadsereg közös kiadá­saiból mi viselünk 3104°/o-ot; diszlokálva van az országban a hadseregből 43°/o. Ez tény. Tehát ebből méltóztatik látni, hogy az élelmezés és a hasounemű kiadások tekintetében határo­zottan kedvező az eredmény. De ez nem elég. A felszerelés kérdésében általában az utóbbi 20 év alatt folytonosan nagyobb mértékben vesz részt a magyar ipar, és tudjuk, hogy az a része­sedés most körtílbelül a quóta arányát eléri. De nemcsak az veendő itt számba, a mi itt

Next

/
Thumbnails
Contents