Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.
Ülésnapok - 1892-514
160 614. országos ülés 1895, nevember 26-án, kedden. Bem ezt felelte: »A ki Pnchnerre mer lőni, azt rögtön felakasztatom! mert hol veszünk'azután mi magunknak egy másik Puchner generálist?! (Nagy derültség.) Én sajnálom mindazt az agressziót, melyet a miniszterelnök úr ellen a budget el nem fogadásával elkövettünk, mert ha folyton támadjuk a miniszterelnök urat és elveszítjük, ugyan hol kapunk mi még egy Puchner generálist? (Élénk derültség és sajos tetszés a "bal- és szélsőbalon.) Elnök: T. ház! Kiván-e még valaki a tárgyhoz szólni? Ha senkisem kivan szólni, a vitát bezárom. Következnek a zárbeszédek. Az előadó úr kivan szólni, (Bálijuk! Halljuk!) Hegedüs Sándor előadó • T. képviselőház! A három hétig tartó, hosszú, nagy vita alatt a politikai szempont dominált. Eltért a t, ház attól a szigorú parlamentáris szemponttól, a melyet e vita alkalmával gr. Szapáry Gyula fejtett ki, a melyet a régi ellenzék jelentékeny része évek hosszú során át fentartoít, és a melynek legékesebb kifejezője, egykor Beöthy Ákos tisztelt képviselő úr volt, hogy tudniillik a költségvetés az országé levén, tüzetesen, szakszerííen, tárgyilagosan megállapítandó, a politikai bizalom vagy bizalmatlanság kérdés pedig az appropriácziöhoz tartozik. Ezt az álláspontot a kormánynyal szemben álló párttöredékek közül most csakis gr. Szapáry Gyula képviselte. A többire nézve feledékenységbe ment, gróf Szapáry saját pártjából egyetlen támogatóra talált, többi elvbarátai ellene fordultak. Beöthy Ákos: Jól cselekedték! Hegedüs Sándor előadó: Ebből kifolyólag természetes dolog, hogy a pártszenvedélyek virusa belevegyült a költségvetési vitába, és eltorzította annak arczát, valamint az egész képviselőház képét. T. ház, azt hiszem, mulasztást követnék el, ha a pénzügyi és politikai főszempontokra, melyek itten felhozattak, a lehető tárgyilagossággal és rövidséggel nem reflektálnék. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk!) Magára a költségvetésre nézve néhány fő kifogásra szorítkozom. Ezek közül a leglényegesebb és legáltalánosabb természetű az, a melyet Bujanovich, Kossuth és Désy urak fejtettek ki, hogy tudniillik bonyolult a költségvetés, alig áttekinthető, nem egészen indokolt, sőt Désy tisztelt képviselőtársam határozottan követelte, hogy meg kell mondani az országnak, mit mire költünk, a mi azt jelenti, hogy ebben a költségvetésben az nincs megmondva, hogy mire költünk. Hogy költségvetésünk évről-évre nő, sőt bonyolódik, az igaz. Magam emeltem ki, és annak hátrányait magam ismerem leginkább. Azonban ezen kérdésnek megbírálásánál azt kell tekintetbe venni, hogy a dolgok természetéből származik-e a bonyodalom, vagy a kormány hibájából. Mert ha a dolog természetéből származik, akkor nem segít semmi; ha a kormány hibájából, azon könnyű segíteni. Én rámutattam, hogyan fejlődik a bonyodalom és szaporodik a különböző czím és fejezet. Rámutattam arra, hogy a magyar állam most már a szoros értelemben vett állami funkcziókon kivfíl, nagyon sok vállalatba, dotáczióba, segélyezésbe, üzleti dologba stb. elegyedik, eltekintve attól, hogy kulturális téren sem azon természetes, szűk határok közé van szorulva, a mely az állam keretében van, mert felekezeti, humanitárius és más czélok tekintetében mindenhová kell, hogy briareusi keze kiterjedjen. Ennek következtében a költségvetés rendkívülien bonyolódik. Ez, igénytelen nézetem szerint, a dolog természetéből és nem a kormány hibájából származik. Igen természetes, hogy a hol egyszerűsíteni, a hol világosabbá tenni, komprehezivebbé tenni lehet a költségvetést, arra kell törekedni, és ezen, a dolog természetéből származó okokra azért mutattam rá, hogy a t, háznak és az egész közvéleménynek figyelme ezen szempontra is állandóan irányítva legyen. Mert csakugyan, lehet némely helyen, némely részletet, áttekintés és ellenőrzés tekintetében egyszerűsíteni és azt meg is kell tenni. De túlnyomó részben a dolog természete követelte meg a bonyodalmakat és a míg az állam tevékenysége ily mértékben terjeszkedik, e nehézségek is meglesznek. Konkrétebb és szembetűnőbb vádat hoztak fel a budget áttekinthetősége tekintetében Kossuth Ferencz és Désy Zoltán képviselő urak. Amaz a 94-iki, emez a 93-iki zárszámadási eredményekre utalva kimutatták, hogy a költségvetési kereten kívül mily rettentő kiadások és fedezetek szerepelnek a zárszámadásokban. Ez így van. Sőt, ha tüzetesen megnézték volna a zárszámadások összesítésének hatodik lapját, látták volna, hogy 94-ben nemcsak 100 millió képez úgynevezett meglepetést, hanem abból az évből egy milliárdra rúg ez az öszszeg, mert 94-ben ment keresztül a konverzió túlnyomó része, melyre külön törvényben adatott felhatalmazás, nem a budgetben. így persze más képe van a dolognak. Ha a kiadások a megállapított költségvetésen felül ennyire szaporodnak^ vizsgálni kell, törvényes felhatalmazás, vagy a kormány önkénye idézte-e ezt elő? Mert ha a szaporulat a törvényhozás előzetes megállapítása folytán keletkezik, természetes,, hogy a kormány azért felelőssé nem tehető. így is áll a dolog minden évben. Eltekintve attól a nagy művelettől, melyet
