Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-514

156 hli. országos ülés 1895. november 26-án, kedden. rettették meg Horvátországban a magyar uralkodást, úgy, tiogy Horvátországban magyarok és horvátok között senki sem tett különbséget; a Zrínyiek és Frangepánok nem ismertek horvát hazafiságot, csak Magyarországot és csak a magyar zászló alatt vívták ki a halhatatlanságot maguknak, (Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) s ők büszkék voltak akkor, hogy magyarok lehettek, a magyar nemzethez tartozhattak, mert látták, hogy még a török hódoltság járma alatt is emelt homlokkal és nemzeti büszkeséggel állott meg a magyar, küzdve az életért, életre, halálra; de nem hajtotta magát szolgaságba, a mint a legújabb politikai demoraläzáczió alatt és a kormányok állandó elnézése mellett történt. (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) A múltban megvolt az ambiczió, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) hogy a csatlakozás a magyar államhoz az ő állami létöket biztosítja; most, midőn a magyar állam ellen a nemzetiségek mindenütt szabadon izgatnak, bizonyára semmi kedve sem lesz Horvátországnak arra, hogy támaszt keressen azon erőtlen nemzetben, a mely nemzeti jogait maga sem meri proklamálni s maga sem mer azoknak érvényt szerezni. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Haladás helyett a politikai visszafejlődés korszakát éljük, t. ház. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Az elégületlenség szavai hangzanak fel még azon padokról is, a melyeken a 67-es alapot tekintik az állami fejlődés bázisának, mert a visszafejlődés eredménye mindenben nyilatkozik; nyilatkozik nemcsak a politikai kérdésekben, hanem megnyilatkoznak a társadalomban is a depravácziónak azon tünetei, a melyek a magyar népben a rossz gazdálkodási rendszer és merkantilizmus miatt felkeltik a szocziálizmus szellemét, mely nem a nemzet anyagi erejét fejleszti, hanem a nemzetietlen, internáczionális szoeziálizmusnak a karjaiba dobja a népet. (Igaz! Úgy van! balfelol.) A félrendszabályokban nincsen erő. Hasonlít ahhoz a politikához a legújabb intézkedés is a románoknak határtalan agitáczióival szemben. Midőn a memorandumperben a semmiségi panaszuk a kúriához jutott, (Halljuk! Halljuk!) indokolásaikat maguk a bírák a legnagyobb elszörnyedéssel, a legnagyobb megbotránkozással olvasták, mert motívumaikban nagyobb sérelem rejlett az eredeti sérelemnél, épen úgy, a mint nem tudtuk a zágrábi törvényszék előtt lefolyt pernek a tárgyalását végig olvasni, mert százszor inkább arczuukba kergette a vért, mint maga az eredeti zászlósértés. (Úgy van! balfelol.) És erre mondjuk, — eltitkolva a mélyen rágó rákfenét, — erre mondjuk, hogy diákcsíny volt, erre mondja Magyarország miniszterelnöke, hogy félreértés, a miért felelősségre nem vonható a nemzet, mert pusztán ily szűk körre szorítkozó véletlen inczidens. Látszik, t. képviselőház, hogy itt minden kötelékek recsegnek, melyek a politikai államhoz hozzáfűzik a kapcsolt államot, és hogy mibennünk rejlik a hiba, mert a hol hiányzik az organizmusban az erőérzet és akarat, ott lehetetlen parancsolni és lehetetlen az állami jogrendet fentartani. (Igaz! Úgy van! balfelol.) T. képviselőház! A lefolyt vitában röviden említtetett a magyar nemzetnek küszöbön levő nagy ezredéves ünnepélye; (Halljuk! Halljuk!) maga a vita pedig mint millenáris budget-vita folyt le. Sajnálom, hogy az ezredéves ünnepélyeknek, különösen a politikai fontosságú része, — ámbár a kultúrai is igen jelentékeny, —- a ház előtt még nem fekszik teljes minéműségében, csak bizonyos tervezetek történtek, a nélkül azonban, hogy tökéletes, szilárd megállapodás jött volna létre. (Úgy van! balfelol.) A mi eddig, a múlt alkalommal, a millenáris bizottságban szóba került, az igenis tartalmaz bizouyoe ünnepélyeket, a melyeknek bizonyos központja a magyar parlament, központja természetesen a király. Lesz az új parlamenti épületben egy együttes tílés, a melyre, reméljük, ő Felsége is meg fog jelenni. (Halljuk! Halljuk!) Szó volt róla a bizottsági ülésben, hogy az ezredéves ünnep par excellence politikai ünnep kell hogy legyen és a parlament csakis ebből a Szempontból foglalkozik ezzel, egy ilyen nemzetnek, mint a milyen a magyar, melynek uralma csak a paragrafusokban van meg esetleg, a melynek államisága úgyszólván még csak a papíron van elismerve, de a külföld által, például még csak a konzulátusok által sem tiszteltetik, a mi épen a zászlóinak a mellőzésében nyilatkozik: nekünk mindent meg kell ragadnunk, hogy most állami valóságunkat a művelt külföldnek tudomására hozzuk, (Élénk helyeslés balfelol.) és éreztessük ezt idehaza is a nemzetiségekkel szemben. És ezért egy napot sem szabad veszítenünk; mindjárt a nyitányánál az ünnepélynek kellett volna történnie annak, hogy az országgyűlésen a király megjelenjék és a számára már elkészített hódolati nyilatkozatunkat, ünnepélyes üdvözletünket fogadni méltóztassék. Erre azonban a kormány részéről azon ellenvetés tétetett, hogy miként jelenhetik meg a király a parlament előtt? Hiszen a parlamentnek akkor nem lehet határozati képessége; szabadsága érintve van, érintve a király megjelenése által. Nem szólva, t. h fallacziáról, mert itt nem a király jelenlétében hozatik határozat, hanem a meghozott határozat effektuáltatik a király jelenlétében. A történelem bizonyítja, hogy igenis több ízben, hosszú rendjében törté-