Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.
Ülésnapok - 1892-514
514. országos ülés 1895, november 26-án, kedden. J57 nelmünknek az országgyűlés a király jelenlétében hozta legjelentékenyebb határozatait. Több ízben, mikor Magyarország élet és halál közt lebegett, például 1525-ben Mohácsot megelőzőleg. Akkor is olyan politikai depraváczió uralkodott körűi belül, mint most, talán még nagyobb. (Nagy zaj, mozgás és ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) Egyes férfiai voltak azonban a nemzetnek. A mint bátorkodtam említeni, méltóztassanak a történelembe pillantani. A felnőtteknek egy oktatása van, a história. Miként fogják azok a közjogot tanítani, a kik nem ismerik a históriát? Nem szégyen még egy képviselőnek sem tanulni. Kincs kikötve, hogy a választhatósághoz csupán írni és olvasni kelljen tudni; de méltóztassanak belenézni a történelmi könyvekbe és meg fogunk tudni állani sarkainkon, és nem mindig a jogfeladás terén fogjuk a haladást keresni. Igenis hozattak a király jelenlétében határozatok a Rákoson: hogy az akkori uralkodóház kihalásával, melyet a nemzet szabad rendelkezési jogával választott, a nemzetre vissza- | szálljon a szabad rendelkezési jog. Ez Ulászló jelenlétében történt. II. Lajos király személyesen jelent meg a rákosi országgyűlésen, és hogy a formalitásoknak elég tétessék, a király udvaronczai, az úgynevezett kalandosok kíséretében érkezett lóháton Budáról. Beöthy Ákos: Azok voltak az akkori stréberek! Bartók Lajos; De azok legalább Mohácsnál bátran harczoltak és elestek; ezek nem akarnak bukni soha. (Élénk derültség a bah és szélső baloldalon.) Ugron Gábor: Ezek is elesnek, csakhogy a börzén! Bartók Lajos: Akkor kíséretével együtt a Dunáig ment a király, ott hajóra szállott és a pesti oldalon fogadta az országgyűlés küldöttségét. Igenis, ott hozták a határozatokat, csakhogy akkor az országgyűlésnek, illetve a parlamentnek, a nemzet politikai testületének vezéregyénisége Werbőczy István volt, s kimondták a király jelenlétében, hogy szükséges, miszerint az idegen tanácsosok, kik a nemzet és király érzelmei közé férkőznek: eltávolíttassanak, és hogy szükséges, hogy mielőbb egy nagy fegyveres országgyűlés tartassák Hatvanban a király jelenlétében, illetve elnöklete mellett. ÉS azután történelmünknek hosszú során ismétlődött az addig, míg végre be nem állott a teljes politikai destrukczió a Mohácsnál szenvedett vereség folytán. Es, t. h mily rendkívüli jelentőséggel bírt volna, hogy a millenáris ünnepségeket mindjárt a király nyitva meg, annak egész grandeurje jeleztessék; ép annyira sajnos, hogy ez elmarad, s másrészt sajnos az, hogy nemzetünk képességének csupán ipari oldalával fogunk tündökölni, annál kevésbbé valódi művészi és szellemi alkotásokkal, tanügyi fejlődöttségünk előhaladásával, Budapestnek mtívésziességével és magyarságával. A milleniumon társadalmilag sem fogunk valami nagy eredményt elérhetni, mely egy organikus, öntudatos állam hatalmas akczióképességét, agilitását, előhaladását feltüntetné. Hisz magának Budapestnek rohamos építkezése ízlés tekintetében rendkívül sok kifogásolni valót hagy fenn. Nem szólva a tervezetek hiányosságáról, a bevégzetlen útczákról, közterek teljes hiányáról. (Ügy van! balfelöl.) Például az épületeknek minőségéről, nem szolidság tekintetében, de bizonyára a csörgö's sipkás házak előtt az ízlés mosolyogni kényszerül. (Derültség. Ugy van! Ugy van l a bal- és szélső baloldalon.) Van egy parlamentünk, mely üveggel van fedve — talán azért hogy ne dobálózzunk kövekkel ! — és ott van a Duna-parton egy másik parlament, annyira közel a Dunához, hogy mint egy sütkérező krokodilus hever a parton. (Derültség a bal- és szélső baloldalon,) Ez a leglehetetlenebb ízlés, s pedig tudomásom szerint a muépítők határozott szándéka ellenére érvényesült így. Képtelen stil a magas kupolás gótikum, a melylyel nem fognak Európában találkozni egész Kopenhágáig sehol. (Elénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) De azután középületeink is, a minisztériumok épületei is elhibázottak ; ezek a tirnyes-tornyos, rikító, inkább feltűnésre, mint ízlésre törekvő alkotmányok, az idegen előtt, a ki Münchenből, Parisból jön, a hol mindenütt stilt talál a maga eredetiségében, vagy elasztikus imitácziókban, —- bizony nem fog valami megragadó benyomást gyakorolni. Egy amerikaisan épült város benyomása lesz ez, mely gőzerővel halad, de hogy hova, maga se tudja. Volt egy hasonló korszak, a Széchenyi korSzaka. Akkor is építettek. Széchenyi maga állott élére a materiális haladásnak és fejlődésnek, de azért az ő ideje alatt éptílt múzeum, lánczhíd és akadémia mai napig is azok az épületek, melyekkel eldicsekedhetünk, és melyekben a műízlés kritériumai feltalálhatók. Hát nézzük a kiállításnak berendezését és fényét. Elismerem, hogy a miniszter úr igen helyes szempontból igyekezett ott bizonyos történelmi motívumokat reprezentáítatni. Van egy épület például, mely az összes magyarországi építkezéseket magában konczentrálja. Csodálatos, talán kissé barokk ötlet az egész; de talán tanulságos, és sikerül kárpótolni stil-egységre nézve mégis a vajdahunyadi vár imitácziójávai. De azután az a tumultus, a mi ott uralkodik,
