Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.
Ülésnapok - 1892-513
513. országos ülés 1895, november 25-én, hétfőn. 147 Miklós kimutatta. Oda se neki; úgy ül ott, mint a ki szavát fényesen beváltotta. Perczel Dezső belügyminiszter: Tessék megnézni, van akárhány! Polónyi Géza: A 67-iki alapból folyó közviszonyaink dekadencziájának jele, hogy bár sok miniszter bukott meg e parlamentben, — például ekklatanter itt bukott meg Fabinyi, — még sem adatott a parlamentnek soha az az elégtétel, hogy valamely miniszter azért bukott meg, mert a parlament buktatta meg. Fejedelmi szózattal, fejedelmi akaratból lettek alkalmazva és elbocsátva a miniszterek, a mint a szolgálati rend beosztása magával hozza. (Derültség. Úgy van! a szélső baloldalon.) Az 1867 : XII. tcz. nyitva hagyta a rendjeladományozásnak amúgy is a felségnek fentartott jogát. A »Für Kaiser und Vaterland«, a vaskorona-, az aranygyapjasrend buján teremnek, s a magyar állampolgárok megesküsznek a »Kaiser und Vateríand« hűségére és mágnáarangra is emeltetnek. De azok között, a kik nem lehetnek szerencsések a 67-iki kiegyezés előtt fejet hajtani, egy sem akad, a ki ily fejedelmi kegyre érdemet szerzett volna. Nem azért hozom fel, hogy adjanak nekem is, (Derültség bal felöl.) isten mentsen; bizonyosan tudják rólam, hogy legkevésbbé sem akarok rászolgálni. De felhozom annak illusztrálására, hogy míg az illetőknek múltjában a nemzet s a nemzet jövője körül szerzett érdemeket csak tízszeres nagyítóüveggel is alig lehet feltalálni: a pártkassza számára adott jutalom, mely őket méltókká és képesekké tette arra, hogy ily nagy tisztséget betölthessenek, bőségesen feltalálható. Csak ily alkotmány mellett lehetséges, hogy becsempésztetik a házassági jogba az úgynevezett »KaÍBerparagraph«. Becsempésztetik nem úgy, mint Németországban, mert ott a császár birt azzal az erkölcsi fölénynyel és bátorsággal, hogy megmondotta: ^követelem, hogy ez a hadseregre nézve törvénybe jöjjön*; nálunk azonban a Kaiserparagraph a General der Cavallerie útján rendeletekkel csempésztetik be az alkotmányba. Már most, t. ház, tekintsünk végig az 1867 óta lefolyt választásokon és akkor találja meg mindenki annak a kincsnek becses értékét, a melyet én gróf Apponyi Albert nyilatkozatában találok fel. Mindenki tudja rólam, hogy sohasem titkolództam, és nyilt parlamenti ülésben sokszor elmondtam, hogy addig, míg a függetlenségi párt többségre kerülhet, — remélem, hogy nemsokára többségre fog kerülni — őszintén és melegen óhajtom, hogy gróf Apponyi Albert kormányra jusson. Miért? Azért, mert a mint én becsülöm benne azt, hogy ő vaskövetkezetességgel, talán látva is néha, hogy tévesen, de makacsul ragaszkodik az általa elfoglalt közjogi alaphoz, a mint én e konzequencziát becsülni tanultam benne, ép úgy becsííiöra és becsülni tudom azon második nyilatkozatát, a mely programúiként hirdeti Magyarországon részére azt, hogy próbáljuk ki a kiegyezést, azután pedig legyen egyszer Magyarország egy szeplőtlen és tiszta választás. Én hiszek ebben a programmidézetben; én mint függetlenségi ember mást nem is kivánok: egyszer tegyék meg és egyszer engedjék meg, hogy e nemzet szabadon iryilátkozzék, nem választási visszaélésekkel és meghamisított névjegyzékek retortáján keresztül, hanem úgy, a mint azt becsületes meggyőződése, szíve sugallja, akkor majd meglátják Önök és meg fogja látni Apponyi Albert gróf is, hogy megmondja e nemzet, hogy ez az 1867 : XII. tcz. mennyire ki van már próbálva, (Helyeslés a szélső baloldalon.) De mit látunk, t. ház? Látjuk a választási visszaéléseket úgy, a hogy azok a legsötétebb középkor óta seholsem fordultak elő alkotmányos államban. Látjuk azt, hogy egyszer behozzák a virilizmust, hogy a nemzetiségek ellen argumentumnak használják fel, másszor behozzák a választások meghamisítását, hogy a néppártot ég annak kü/.delmeit letiporják e czímen. Én iBmerem a néppárt programmját, kezemben van, a mint azt alakuló gyűlésükön meghozták. E<ry pártot, a mely csupán keresztények számára alakul; a mely az 1867 : XII. törvényczikket tekinti kiindulási pontjának; egy pártot, a mely igaz, hogy óvatos szavakkal körül sánczolva, gyakorlati életben mégis úgy érvényesül, hogy Pozsonyban a bizottsági tagok választásánál a néppárt segítségével csupa pánszláv került a bizottságba; egy oly pártot, a mely jóllehet óvatos szavakkal köríílsánczolva, de esetleg mégis segítségére lehet a nemzetiségek törvénytelen tizeiméinek: egy ilyen pártot én mindig politikai ellenfelemnek tekintek. De odáig, mint alkotmányos ember, soha senkivel szemben nem fogok menni, hogy dogma gyanánt hirdessem, hogy a választási visszaélések, a választási lajstromok meghamisítása, a szavazati jog konfiskálása azért jogosult, ho^y a néppárt törekvései elnyomassanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Meg vagyok róla győződve, hogy azok az eszmék, a melyekkel szemben a néppárt alakúit, az igazság erejénél fogva sokkal hatalmasabbak, semhogy ily alávaló, gyalázatos^ eszközökkel kellene azokat megvédelmezni; sőt ellenkezőleg, kompromittálja azokba az elvekbe vetett hitét, annak szentségét az, a ki ezen eszmék, elvek megvalósítását, életben való főntartását hamis választásokkal, választási l a jstroí •%
