Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-507

i 507. országos ülés 1895. november 18-án, hétfőn. annak kinyomatása, szétosztása és a kérvényeknek napirendre leendő tűzése iránt intézkedni. Elnök : A kinyomatás és szétosztás elrendeltetik, a napirendre tűzés iránt később fog intézkedni. Szederkényi Nándor: T. ház ! Mégis azt gondolom, hogy a kérvények tárgyalásának ideje már elkövetkezett. (Halljuk!Halljuk!) Vannak kérvények, a melyek már egy évvel ezelőtt terjesztettek be. A régibb gyakorlat az volt, hogy ha kérvények voltak, azok szombatra rendesen kitüzettek tárgyalásra. Hiszen ezek a kérvények azért adattak be, hogy, ha lehet, mielőbb elintéztessenek. Most már az jön gyakorlatba, hogy évekig elhúzódik, mire a kérvények tárgy altatnak. Én tehát kérem a t. házat, hogy a kérvények tárgyalására az idő itt lévén, s tudomásom szerint a bizottság által már több kérvény letárgyaltatván, a kérvények tárgyalása már a jövő szombati ülés napirendjére tűzessék ki. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Beöthy IkOS : T. ház! Én is csatlakozom t. barátom kéréséhez, annyival inkább, mert azon kérvények közt, melyek benyírjtattak, vannak én általam benyújtott kérvények is. Méltóztassék tekintetbe venni azt az egy körülményt, hogy a kérvények képezik az egyedüli alkalmat, mikor az ország polgárai a törvényhozáshoz fordulnak. Hát ezt a jogát a polgároknak és a közvéleménynek ne engedjék egészen elcsenevészedni azáltal, hogy jóformán soha, de soha nem tárgyaljuk a kérvényeket. Én is kérem a t. házat, méltóztassék mielőbb egy határnapot kitűzni, hogy ezeket legomb olítsuk. (Helyeslés balfelol.) Elnök : T. ház! A kérvények tárgyalásának szokott napja a szombati ülés, és erre nézve magam akartam annak idején javaslatot tenni. A ház azonban, ha akarja, elhatározhatja, hogy a legközelebbi szombaton tárgyalja a kérvényeket. Kívánja a ház most már elhatározni, hogy a legközelebbi szombatra a kérvények tárgyalása kitüzessék ? (Fölkiáltások a szélső baloldalon: A házszabályok kívánják.) Igen, tudva van az, hogy a házszabályok megszabják, hogy rendszerint ezen a napon legyen a tárgyalás, de a ház igen gyakran elhalaszthatja azt. Különben úgy látom, hogy a ház kívánja a kérvényeket szombaton tárgyalni, ez ellen egyetlenegy hang sincs. Tehát szombatra kitűzetik a kérvények tárgyalása. (Helyeslés.) Következik a napirendnek tárgyalása, tudniillik az 1896. évi állami költségvetés (írom. 981 —990.)tárgyalásának folytatása. Hévizy János jegyző: Drakulics Pál. Drafeulics Pál: T. ház! Alig van hat esztendeje annak, hogy a legliberálisabb magyar miniszterelnök, az akkori pénzügyminiszter: Wekerle Sándor úr több, mint 20 évi defiezites költségvetés után, az első költségvetést terjesztette a ház elé, mely felesleget mutatott. Nagy volt az öröm Izraelben, már tudniillik a szabadelvű pártban, (Derültség a baloldalon.) hozsannát zengettek a nagy pénzügyi kapaczitásnak, ki zsenialitásával az országot a tönktől megmentette. Büszkén verték mellüket és az utolsó képviselőválasztások alkalmával büszkén mutattak az elért pénzügyi sikerre. De, a kit a nagy hű-hó megtéveszteni nem volt képes, a ki a dolog mélyére tekintett, már akkor sem volt elragadtatva a pénzügyi sikerek által, mert mi által lett államháztartásunkban akkor az egyensúly helyreállítva? (Halljuk! Halljuk!) Talán okszerű gazdasági politika következtében, a meglévő adóalapok jövedelmezősége növekedett, vagy új adóalapok teremtettek ? Vagy talán külállamokkal kötött vámszerződések következtében növekedtek az állam bevételei? Avagy épen sikerűit magunkat, hacsak részben is, Ausztriának gazdasági szupremácziája alól kivonni és jövedelmeinket így szaporítani; vagy végre talán czélszeití és okszerű megtakarítások folytán kiadásaink kevesbedtek és ez állította helyre az államháztartás egyensúlyát ? Oh nem! Ezek mind közönséges czélszertí, természetes, okszerű, tehát elavult és konzervatív eszközök. Ezekhez a minden ízében demokrata-liberális párt nem járulhat. Ezeket perhorreszkálta; sokkal zseniálisabb fogást eszelt ki a nagy pénzügyi kapaczitás, a mely a szabad gazdálkodás rendszerén alapúi. (Derültség.) Egyszerűen konfiskálta a magántulajdont; mert nem a magántulajdon konfiskálása volt-e, legalább részben, a regálénak kényszer úton való megváltása? (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Legalább részben, mondom, mert mihelyt az törvényileg kimondatott, még mielőtt a kártérítési összegek megállapíttattak volna, és a kifizetésről szó sem volt, — az italmérési és fogyasztási adók felemeltetvén, a kárpótlási összegek kétszeresének, sőt háromszorosának megfelelő kamatokkal equálens bérösszegeket préselt ki az italadóért az akkori pénzügyminiszter, és azokat még folyton emelik. Ha abszolút kormány nyúl ehhez a zseniális fogáshoz: az bizonyára forradalmat idéz elő, és meg vagyok győződve arról, hogy a bihari pontok szegre akasztója, mielőtt azokat szegre akasztotta, első lett volna, a ki az ilyen pénzügyi politikát, — ha nem is rablásnak, legalább zsarolásnak nevezte volna. De a szabadelvű párt matadórai bíztak a jó magyar nép kazafiságában, bíztak a magyar urak lovagiasságábau, és annak daczára, hogy ezeket már eddig is