Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-507

507. orssságos ülés 1886. november 18-é.n, hétfőn. számtalanszor megtévesztették, most sem csalatkoztak számításukban. Az érdekeltek megunva a folytonos defiezitet; aggódva a kedvezőtlen pénzügyi helyzet miatt az ország sorsán, eltűrték az erszényükön elkövetett eme érvágást, sőt tovább mentek: belenyugodtak számosan közűlök még abba is, hogy a kárpótlási összegek kiszámításánál mindenkor csakis az állam érdekeit tartották szem előtt az ő hátrányukra. Igaz, hogyha igazságos akarok lenni, azt is meg kell vallanom, hogy voltak olyanok is, a kik ez alkalommal is tudták a regálemegváltást saját hasznukra kihasználni. Ezek tudniillik azok voltak, a kik ez alkalommal is ki tudták használni a kormány támogatásáért őket jogszerűen megillető jóindulatot. (Mozgás jdbbfelöl.) Megengedem, hogy államháztartásunk egyensúlyának helyreállításához 1889-ben sokban hozzájárult az, hogy államadósságaink jelentékeny részének eltüntetését az akkori bőséges európai pénzpiaczon uralkodó kedvező viszonyok következtében keresztül vitt konverzió is sokban elősegítette, a mi reális politikai siker; de ismételten hangsúlyoznom kell azt, hogy sem ez, sem semmiféle konverzió nem lett volna képes a szabadelvű pártnak pénzügyi és gazdasági politikája mellett az egyensúlyt helyreállítani. Ez csakis az általam fennebb ecsetelt azon stikli által volt lehetséges, tudniillik egyrészről a volt regálé-tulajdonosoknak megkárosításával, másrészről pedig az adófizető polgárok újabb megterheltetésével. Ezeknek egyikéhez sem kellett pedig pénzügyi zsenialitás; ezekhez csak vakmerőség kellett. A vakmerőség pedig mindenkor meg volt a szabadelvű pártban, megvan ma is. Csak azt az egyet lehet valósággal bámulni, hogy az országnak jó népe, annak daczára, hogy számtalanszor megtévesztetett és félrevezettetett általa, még most is nem csak zsaroltatni engedi magát, de tűri azt is, hogy jogai egyikét a másik után elkobozzák. Gr. Zichy Jenő: Le van igázva. Drakulics Pál: A mikor tehát a regálebirtokosok megkoppasztásával és a népnek újból való megterheltetésével sikerűit az államkasszát megtölteni: az akkori pénzügyminiszter úr, érezve igaztalan eljárásának súlyát, mielőtt a deficzit eltűnése feletti első örömmámor eloszlott volna, hamarjában aranyjövőt varázsolt az ország színe elé. Tudniillik mindenekelőtt igérte, hogy a pénzügyi feleslegeknek egy részét hasznot hajtó gazdasági befektetésekbe fogja elhelyezni, másrészt igérte a hitelügynek fejlesztését a kisbirtokosok érdekeire való tekintettel, nagy részét azoknak" fent ártani igérte, a megvalósításra váró, de még ma sem megvalósított nagy reformoknak életbeléptetésével okvetlenül bekövetkezendő költségtöbbletek fedezésére, a telepítési ügy rendezésére és pénzügyi politikájának mintegy fénypontjául odaállította a valutarendezést, a melyre csakugyan már nagy szükségünk volt és nagy szükségünk van ma is, miután államadósságunk nagy részét aranyjáradékra konvertáltuk, az ezek után teljesítendő szolgáltatásainkat pedig pontosan csakis akkor határozhatjuk meg előre, ha a szolgáltatások nincsenek az ázsió fluktuáczióinak kitéve, a mi annál veszélyesebb ránk nézve, mert aranyjáradékaink nagy része oly külföldi kezekben van, a melyek hatalmas befolyást gyakorolnak az ázsió alakulására. Es hat év után mit látunk? Mi lett ezen ígéretekből megvalósítva? Az akkor küszöbön állt reformok közül egy sem lett megvalósítva. A közigazgatás reformja, a bírósági új szervezet és az új sommás eljárás folytán okvetlenül szükségessé vált és már be is jelentett bírósági személyzetszaporítás még nem következett be, nagyobb mérvű gazdasági befektetésekről szó sincsen, a telepítés pedig, mely egyetlen orvosszer a jelenlegi agrárszocziális mozgalmakkal szemben, jóformán meg sem kezdetett. Sőt a valuta is megfeneklett Dánoson, és a nagy pénzügyi kapaczitás utódja sehogysem bírja az ottani homokból azt kivonszolni. Es mindezek mellett pénztári készleteink majdnem teljesen elfogytak, és így alig hat év után ezen rengeteg pénztári készletek elfogyasztása mellett ma már újabb deficzit előtt állunk, annak daczára, hogy az egyházpolitikai reformok keresztülvitelével okozott újabb költségek mesterségesen ismét a városokra és községekre háríttatnak át. Igaz, t. ház, hogy az 1896-diki költségvetés néhány ezer forintnyi felesleggel zárul, de a ki azt jobban, alaposabban megvizsgálja, az csakhamar rá fog jönni, hogy az, mint Horánszky igen tisztelt képviselőtársam és barátom kimutatta, tényleg mégis deíiczittel fog záródni, a mely csakis a költségvetésnek mesterkélt összeállítása által leplezhető el egyelőre. Az ilyen költségvetést én soha, semmiféle körülmények között sem fogadhatnám el, legkevésbbé fogadom pedig el az imént ecsetelt előzmények után, mert én, t. ház, ellentétben néhány t. képviselőtársamnak itt hangoztatott felfogásával, a költségvetésnek általánosságban való elfogadását a kormány iránti bizalmi kérdésnek is tekintem. Általános politikai okokból sem fogadnám tehát el ezt a költségvetést, mert én egyáltalában nem viseltetem bizalommal a szabadelvű párt köréből kikerült semmiféle kormánynyal szemben, legkevésbbé pedig a jelenlegi kormánynyal szemben. Nincsen bizalmam a jelenlegi kormányban azért, mert eme kormányt minden tehetetlensége mellett, és épen e tehetetlensége miatt felette veszélyesnek tartom az országra