Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-511

SÍI. orai&go* ülés 1885. november 22-én, pénteken. 97 instituálva, hol van ennek konzequencziája levonva? Hiszen az a közös hadsereg nem egységes hadsereg, az egy közös hadsereg., a mi pedig azt jelenti, hogy a magyar államnak ott ép annyi kompetencziája van, mint Ausztriának. (Igát l Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) Megmondom én, hogy felfogásom szerint mit kell instituálni. Instituálni kell azt, hogy azon magyar kontingenst, a magyar hadsereget, a közös hadseregben összekössük a nemzeti élet talajával és belevigyük a nemzeti közszellem tevékenységét; instituálni kell azt, hogy ez a magyar hadsereg elismeri-e a magyar állam és alkotmány fenhatóságát. (Helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) E:i a t. ház megítélésére bizom, hogy minő prejudiczium az, hogy akkor, mikor a magyar állampolgár véradóját lerój ja, az állam iránti legíőbb kötelességét teljesíti, ő azt ne tudja, hogy a magyar állam és a magyar királynak engedelmeskedik, hanem zavar álljon elő arra nézve, hogy esetleg az osztrák császárnak engedelmeskedik. A mi százados küzdelmünknek épen az volt az Achilles sarka, hogy a magyar királyi koronát meg kellett védelmeznünk az osztrák császári koronának befolyásától, hogy meg kellett akadályoznunk azt, hogy egy egységes főhatalom ne konstituáltassék. (Igaz! Ügy van.

1 a bal- és szélső baloldalon.) Ez egyáltalában nem támadja meg a közös hadsereg katonai akczióképességét. Itt van a honvédség; ez már csak egészen külön közjogi karakterrel bír, be van osztva a közös hadsereg hadrendébe. És hogy külön politikai karakterrel bír, az a közös hadsereg értékét nem devalválja. A közös hadseregnél mi nem megyünk annyira, csak odáig akarunk menni, hogy az megállapíttassék, hogy ne legyen egyoldalú intézmény és ne tisztán az osztrák érdeknek szolgáljon, hanem hogy a magyar állam szervezete a közös hadseregben teljes expanziót nyerjen. (Élénk helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) Én nem tartom ma lehetőnek, nem tartom ma kivihetőnek a külön magyar hadsereg felállítását. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Méltóztassanak megengedni, hogy erre vonatkozólag azt mondjam el, a mit Kossuth Lajos nagy hazánkfiának mondottam, (Halljuk! Halljuk!) hogy vegye ő tekintetbe, a ki szervezett és teremtett hadseregeket, és a ki még az 1848/49-iki viszonyok és lelkesedés mellett is tapasztalta azt, hogy mi az, egy improvizált hadsereggel küzdeni, — vegye tekintetbe azt, hogy minő felelősséget veszek például én magamra akkor, a mikor a katonai technika mostani haladása mellett és szemben a külpolitikai komplikácziókkal kettétörök egy létező katonai instrumentumot. Egy hadsereget dezorganizálni igen könnyű, reorganizálni igen nehéz. (Igae! KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXVH. KÖTET. Úgy van! a baloldalon.) A mint ezt, t. ház, a magam részéről politikai hibának tartom, ép oly politikai hibának tartom azt, hogy ez a mostani hadsereg a régi osztrák tipuszban, a régi osztrák tradicziókban és. szellemben megmaradjon, (Helyeslés balfelöl.) mert, hogy az így van, bizonyítja a számtalan és folytonos konfliktus, a mely lépten-nyomon a hadsereg és a nemzeti közvélemény között létezik. Az osztrák politika vitte ezt a hadsereget Königrätz elé, és ha most megtörténnék, hogy nem lesz — adja az Isten, hogy úgy legyen — egy második Königrätz, azt nem az osztrák katonai politika fogja megcsinálni, hanem vagy az isteni gondviselés, vagy a magyar nemzet lelkesedése és egyénisége, mely áttöri a békókat, beleviszi az egész erejét a közös hadseregbe, és a monarchia megtépett zászlóit győzelemre fogja vezetni. Thaly Kálmán: Azokon kétfejű sasok vannak. (Zaj.) Elnök: (Csenget.)

r Csendet kérek. Beöthy Ákos: Én tehát azt hiszem, hogy hogy az én t. barátomnak, Apponyi Albert grófnak teljesen igaza volt abban, mikor rámutatott arra a végzetes lejtőre, a melyre 1875 óta jutottunk, Ez a 75-iki fúzió a magyar politika egyik legvégzetesebb ténye volt, a mely ennek az országnak minden kormányzati nagy elvét, minden sarkalatos intézményét meghamisította. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Épúgy meghamisították a liberalizmust, mint a kiegyezést, mint az egész képviseleti rendszert. (Igaz! Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) Ez, t. képviselőház, két mozzanatra vezethető vissza. Az egyik mozzanat az, hogy Tisza Kálmán t. képviselőtársam, a ki erre a korszakra rásütötte az ő hatalmas egyéniségének bélyegét, az ő nézeteit, elveit megváltoztatta, és egyszerre csak a közjogi alap támadójából annak védelmezője lett. Mert miként lehetett azt képzelni, t. képviselőház, hogy ő a nemzet igazait megvédelmezze, a mikor ki volt téve annak az imputácziónak, hogy ő régi baloldali politikát csinál. Azokkal az arczátlan és szemérmetlen osztrák követelésekkel szemben, a melyekről épen az imént beszéltem, neki okvetlenül az önálló vámterűlet álláspontjára kellett volna helyezkednie, de ezt nem tehette igen egyszerűen azért, mert attól az imputácziótól félt, hogy régi baloldali politikát csinál. T. képviselőház! Ez az ellenmondásoknak ethikai és politikai következménye, ez a benső ellenmondás volt azon út, a melyen az ő nagy tehetsége és hazafisága megtört. A másik volt ezen fúziónak magának végczélja és alapgondolata, mert azon fúziót nem az elvek közössége alkotta, a mit Cicero úgy 13