Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-511

gg 511. országos illés 1895. n nevez: »Idem sentire de republiea«, hanem a Deák-párt és az akkori baloldal részéről az egyszerűen a hatalmi önzés politikája volt: viszontbiztosító szövetség volt, s ettől az időtől fogva a hatalmi .önzés volt Magyarországon a legfőbb kormányzati princzipium. (Igás!Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ennek országlása alatt nincs az az ígéret, a mely meg nem szegetett, nincs az az elv, a mi nem dezavuáltatott, nincs az az ember, a ki le nem járatott volna. (Igaz! Ügy van! a bah és ssélaö baloldalon.) Ha minden mástól, ha a kormánypárt egész működésétől eltekintünk; ha tisztán csak azon viszonyt veszszük tekintetbe, melyben Ö vezéreivel állott: no akkor a helyzet egy dilemmában formulázható, a melynek öklelő szarvai közül nincs kibontakozás. (Halljuk! Halljuk!) Vagy igazuk volt vezéreiknek, Tisza Kálmánnak, Szapáry Gyulának és "Wekerle Sándornak és akkor a legnagyobb hálátlanság volt ez embereket megbuktatni (Igaz ! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.), s én nem ismerek úgy a magán életben, mint a közéletben rútabb dolgot, mint a hálátlanság; vagy pedig történeti szükség volt, hogy azon emberek megbukjanak és akkor az ily rendszer, a mely experimentáczióról experimentáczióra és krízisről krízisre viszi az országot, a mely mint Szaturnusz,saját gyermekeit felemészti: az ily rendszer egészséges rendszer nem lehet. (Igaz ! Ügy van! a bal- és szélsőbalon.) Ez annak az oka, hogy a költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon és a szélső baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnöki Az ülést újra megnyitom. Kérem, foglalják el helyoket. Hévizy János jegyző: Péchy Tamás! Péchy Tamás : *T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) A ház korosabb tagjai közé tartozom, azok közé, a kik megérték Magyarország dicsőségének legfényesebb napjait, (Éljenzés a szélső baloldalon.) és a kik utána megérték a legsötétebbeket is, a midőn Magyarország ki volt törülve az országok sorából és teljesen megszűnt létezni; de megvallom, hogy hazánk jövője iránt, legalább hazánk legközelebbi jövője iránt olyan kevés reményt sohasem tápláltam, mint ma, (Ügy van! á szélső baloldalon.) mert mindenkor tudtam, hogyha elnyomja is a hatalom Magyarországot, az fel fog támadni halottaiból, de mostan, midőn fiai rongálják meg azt a törzset, a melyen állanak, (Helyeslés balfelöl.) akkor kétségbe kell esnem a haza legközelebbi jövője felől. Csak legközelebbi jövője iránt esem azonember 22-én, pénteken. ban kétségbe, mert ez az ország, ha csakugyan rákerül, fog magán segíteni bárminő módon és bárminő eszközökkel, mert meg van benne az az erő, mely az állam lételére szükséges. Én nem is avval a reménynyel szólalok fel, mintha hinném, hogy a dolgok mostani folyását sikerűi szavaimmal megváltoztatnom. Felszólalok tisztán kötelességérzetből, (Helyeslés balfelöl.) hogy elmondjam mindazokat, a miket elmondandónak tartok, akár lesz felszólalásomnak következménye, akár nem, mert ezt képviselői kötelességem parancsolja. (Halljuk! Halljuk!) A költségvetésnek pénzügyi oldalával kevésbbé szándékozom foglalkozni, nem azért, mintha nem volnának észrevételeim, hanem azért, mert az előttem szóltak közül többen, köztük Horánszky Nándor, Désy Zoltán és Molnár József tüzetesen bírálták azt és mert felszólalásaikra és bírálataikra a t. pénzügyminiszter úr szintén tüzetesen válaszolt. így tehát mindenki képes a költségvetésnek pénzügyi részéről képet alkotni magának és ítéletet mondani. (Halljuk! Halljuk !) Általános természetű észrevételeim közül, melyeket megemlíteni kötelességem, legelőször is azt emelem ki, hogy igen nagy hajnak tartom költségvetésünknél azt, hogy annak igen kevés része valóságos gyümölcsöző befektetés. (Úgy van! balfelöl.) Ha végignézünk a költségvetésen, látjuk, hogy abból temérdek sok megy a kamatokra, rengeteg sok megy a quötára ; hogy sokat emésztenek fel az adminisztráczió költségei, iszonyú sokat a nyugdíjak, látjuk, hogy a hivatalokat ismét szaporítani fogják, a mi megint lényegesen fogja szaporítani az improduktív kiadásokat. Múlhatlanúl szükséges tehát, hogy evvel az irányzattal szakítsunk, mert nem megy az, hogy az állam szervezetének minden ágazata a legmagasabbtól a legalacsonyabbig mindenik a saját közegeivel bírjon, íme most is, mert anyakönyvvezetőket kellett felállítani, állítanak fel felülről le egészen a legutolsóig anyakönyvvezetőket, a kik senki mástól nem függnek, a kik a maguk teendőiben egyedül a maguk felebbvalóik alá vannak rendelve s így beékelnek egy egészen új éket az állam testébe, a mi megint olyan alapot szolgáltat, mely a költségek igen lényeges szaporodásának hordja magvát a méhében. így a többi ágazatokban is mind nagyobb teherrel találkozunk, például vannak állami állatorvosok, azután megint vannak külön orvosok mindenféle ágazatban. Ez mind igen szép dolog, de mind terheltetést képeznek, mert minden esetre új hivatalok felállítására vezetnek, a melyek lehetetlen, hogy az államorganizmusnak megelégedettségét segítsék elő; mert hiszen az államban minden harmadik-negyedik ember fizetést kap és