Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.
Ülésnapok - 1892-492
492. országos ülés 1895. jelentése szerint is, ha a múlt évből származott hátralékok a bíróságokat nem nyomnák, a naponként beérkező vizsgálatokat a személyzet meggyőzné. Szándékomban van ezen hátralékok feldolgozását némi személyszaporítással előmozdítani, hogy ezen állapot minél előbb megszűnjék. Biztosíthatom a képviselő urat, hogy ismerem a bajt, annak forrását, és módomban lesz azon rövid idő alatt segíteni. Egyik legjobb segítő eszközöm lesz épen ezen törvényjavaslat, a miért kérem a t. házat, hogy azt megszavazni méltóztassék. (Helyeslés.) Polónyi Géza: T. ház! Szavaim félremagyarázása miatt és azok értelmének helyre igazítása ezímén kérek szót. (Zaj jobbfelöl. Halljuk.' Halljuk! a szélső baloldalon.) Nagyon rövid leszek. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) A miniszter űr azt a képet festette, hogy itt tulaj donképen 23 ember végzi a vizsgálatokat, vagy pláne 50. Ebben téved a miniszter úr, mert ha a szolgákat és a portást is hozzá méltóztatik számítani, még többen lesznek. De nem erről van szó. Én azt vitattam és az volt szavaim értelme, hogy midőn a vizsgálóbírói rendszert életbeléptettük, az volt a czélunk, hogy a vizsgálóbíró, tehát egy törvényszéki bíró intézze és irányítsa a vizsgálatot. A segédszemélyzet, a mellérendelt albíró végezhet önálló cselekményeket, de a vizsgálatot magát mindig a vizsgálóbírónak kell irányítania, és az ő befolyása alatt kell ott mindent, kivált a személyes szabadságra vonatkozó jogcselekményeket végrehajtani. Már most méltóztattak hallani, hogy az én adataim annyibau helytelenek, hogy október elsején nem Í600, hanem 1800 vizsgálat volt folyamatban. Méltóztatik konstatálni, hogy csak öt vizsgálóbíró van, tehát egy embernek ezren felül kell vizsgálatot vezetnie. Tessék még azt a terhelő körülményt is figyelembe venni, hogy nem egy emberrel kell érintkeznie, mint a vidéken, hanem 50 emberből álló személyzete van, a mi az ő munkakörét csak szaporítja. Ennélfogva én nem színeztem sötéten, hanem ellenkezőleg, a miniszter úr lehetőleg még jobban befeketítette a képet. Egyébiránt tudomásul veszem azt a nem tudom mennjdt érő jóindulatot, melyet beszéde végén kifejezett. Majd meglátjuk, hogy a tettek mit szólnak, mert szerintem cssik facta loquuutur. Elnök: Kérem, ez már nem szavainak helyreigazítása. Polónyi Géza: Rövid idő múlva eljön a költségvetési vita s majd akkor konstatálni fogjuk, mi történt. Elnök: Felteszem a kérdést: elfogadja-e a ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául ? (Felkiáltások: El.) A ház elfogadta. október 23-án, szerdán. Qi Következik a részletes tárgyalás. Josipovich Géza jegyző (olvassa a cisímet s az 1. szakaszt). Hévizy János jegyző : Kemény Pál! Kemény Pál: T. ház ! Rövid felszólalásomra a miniszter űr azon enuncziácziója késztet, uielylyel a vizsgálóbírói intézménynek védelmére kel és azt állítja, hogy az az egész országban bevált. Nem tudom, mire alapítja a miniszter úr e véleményét; ha a statisztikai adatokra, ez magában véve nem elégséges. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Hát mi ? Kemény Pál: Ezt akarom megmondani. Figyelembe kell venni más körülményeket is, melyek az állampolgárokra xíjabb terheket és kellemetlenségeket rónak. A. központi vizsgálóbírói intézmény a vidéken, a járásokban lakó jogkereső közönséget óriásilag megterheli az által, hogy be kell mennie a központi törvényszékhez, s így sokszor 50—60 kilométernyi utat kell tennie annak a félnek, a ki ezelőtt járása székhelyén könnyen megtalálhatta igazságát. Ezen szempontból kell a kérdést megítélnünk. A központi vizsgálóbírói intézmény csak úgy válhatik be, ha minden községbe helyi érdekű vasutat viszünk, (Felkiáltások balfelöl: Majd meglesz!) mert sokszor megtörténik, hogy a fél, a ki télen bemegy a központi törvényszékhez, az egész hetet kénytelen ott benn tölteni, mert befújja az utat a hó és nem tud hazamenni. Kérem azért a miniszter urat, szíveskedjék ezen körülményt is figyelmére méltatni és esetleg intézkedjék rendeletileg, hogy kisebb jelentőségű vizsgálati ügyekben ne kényszeríttessenek a jogkereső felek a központi vizsgálóbíró előtt megjelenni, hanem a járás székhelyén kereshessék igazságukat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Erdély Sándor i gazságügy miniszter: T. ház ! A t. képviselő úr azt mondja, intézkedjem az iránt, hogy kisebb ügyekben a felek ne terheltessenek azzal, hogy a központi vizsgálóbíró előtt meg kelljen jelenniök. E tekintetben nincs szükség intézkedésre, mert erre van szabály, törvényes intézkedés, tudniillik a központi vizsgálóbíró oly esetben, a mikor a kihallgatandó fél, akár terhelt, akár tanú, távol lakik, a kihallgatást megkeresés útján foganatosítja. Ha a t. képviselő urnak tudomására jut oly eset, a melyben a központi vizsgálóbíró ily ügyben zaklatja, távolról beidézi a felet, méltóztassék engem erről értesíteni, és én speczialiter egyes esetekben is intézkedni fogok, hogy ez ne történhessék. (Helyeslés jobbfelöl.) Illyés Bálint jegyző: Komjáthy Béla ! Komjáthy Béla : T. ház ! Nem akartam 12*