Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.

Ülésnapok - 1892-492

492. országos ülés 1895. jelentése szerint is, ha a múlt évből származott hátralékok a bíróságokat nem nyomnák, a naponként beérkező vizsgálatokat a személyzet meggyőzné. Szándékomban van ezen hátralékok feldolgozását némi személyszaporítással előmoz­dítani, hogy ezen állapot minél előbb meg­szűnjék. Biztosíthatom a képviselő urat, hogy ismerem a bajt, annak forrását, és módomban lesz azon rövid idő alatt segíteni. Egyik leg­jobb segítő eszközöm lesz épen ezen törvény­javaslat, a miért kérem a t. házat, hogy azt megszavazni méltóztassék. (Helyeslés.) Polónyi Géza: T. ház! Szavaim félre­magyarázása miatt és azok értelmének helyre igazítása ezímén kérek szót. (Zaj jobbfelöl. Hall­juk.' Halljuk! a szélső baloldalon.) Nagyon rövid leszek. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) A miniszter űr azt a képet festette, hogy itt tulaj donképen 23 ember végzi a vizsgálato­kat, vagy pláne 50. Ebben téved a miniszter úr, mert ha a szolgákat és a portást is hozzá méltóztatik számítani, még többen lesznek. De nem erről van szó. Én azt vitattam és az volt szavaim értelme, hogy midőn a vizsgálóbírói rendszert életbeléptettük, az volt a czélunk, hogy a vizsgálóbíró, tehát egy törvényszéki bíró intézze és irányítsa a vizsgálatot. A segéd­személyzet, a mellérendelt albíró végezhet ön­álló cselekményeket, de a vizsgálatot magát mindig a vizsgálóbírónak kell irányítania, és az ő befolyása alatt kell ott mindent, kivált a személyes szabadságra vonatkozó jogcselek­ményeket végrehajtani. Már most méltóztattak hallani, hogy az én adataim annyibau helytele­nek, hogy október elsején nem Í600, hanem 1800 vizsgálat volt folyamatban. Méltóztatik konstatálni, hogy csak öt vizsgálóbíró van, tehát egy embernek ezren felül kell vizsgálatot ve­zetnie. Tessék még azt a terhelő körülményt is figyelembe venni, hogy nem egy emberrel kell érintkeznie, mint a vidéken, hanem 50 emberből álló személyzete van, a mi az ő munkakörét csak szaporítja. Ennélfogva én nem színeztem sötéten, hanem ellenkezőleg, a miniszter úr lehetőleg még jobban befeketítette a képet. Egyébiránt tudomásul veszem azt a nem tudom mennjdt érő jóindu­latot, melyet beszéde végén kifejezett. Majd meg­látjuk, hogy a tettek mit szólnak, mert szerin­tem cssik facta loquuutur. Elnök: Kérem, ez már nem szavainak helyreigazítása. Polónyi Géza: Rövid idő múlva eljön a költségvetési vita s majd akkor konstatálni fog­juk, mi történt. Elnök: Felteszem a kérdést: elfogadja-e a ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tár­gyalás alapjául ? (Felkiáltások: El.) A ház elfogadta. október 23-án, szerdán. Qi Következik a részletes tárgyalás. Josipovich Géza jegyző (olvassa a cisímet s az 1. szakaszt). Hévizy János jegyző : Kemény Pál! Kemény Pál: T. ház ! Rövid felszólalá­somra a miniszter űr azon enuncziácziója késztet, uielylyel a vizsgálóbírói intézménynek védel­mére kel és azt állítja, hogy az az egész or­szágban bevált. Nem tudom, mire alapítja a miniszter úr e véleményét; ha a statisztikai adatokra, ez ma­gában véve nem elégséges. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Hát mi ? Kemény Pál: Ezt akarom megmondani. Figyelembe kell venni más körülményeket is, melyek az állampolgárokra xíjabb terheket és kellemetlenségeket rónak. A. központi vizsgáló­bírói intézmény a vidéken, a járásokban lakó jogkereső közönséget óriásilag megterheli az által, hogy be kell mennie a központi törvényszékhez, s így sokszor 50—60 kilométernyi utat kell tennie annak a félnek, a ki ezelőtt járása szék­helyén könnyen megtalálhatta igazságát. Ezen szempontból kell a kérdést megítélnünk. A köz­ponti vizsgálóbírói intézmény csak úgy válhatik be, ha minden községbe helyi érdekű vasutat viszünk, (Felkiáltások balfelöl: Majd meglesz!) mert sokszor megtörténik, hogy a fél, a ki télen be­megy a központi törvényszékhez, az egész hetet kénytelen ott benn tölteni, mert befújja az utat a hó és nem tud hazamenni. Kérem azért a miniszter urat, szíveskedjék ezen körülményt is figyelmére méltatni és esetleg intézkedjék ren­deletileg, hogy kisebb jelentőségű vizsgálati ügyekben ne kényszeríttessenek a jogkereső felek a központi vizsgálóbíró előtt megjelenni, hanem a járás székhelyén kereshessék igazságukat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Erdély Sándor i gazságügy miniszter: T. ház ! A t. képviselő úr azt mondja, intézkedjem az iránt, hogy kisebb ügyekben a felek ne terhel­tessenek azzal, hogy a központi vizsgálóbíró előtt meg kelljen jelenniök. E tekintetben nincs szükség intézkedésre, mert erre van szabály, törvényes intézkedés, tudniillik a központi vizsgálóbíró oly esetben, a mikor a kihallga­tandó fél, akár terhelt, akár tanú, távol lakik, a kihallgatást megkeresés útján foganatosítja. Ha a t. képviselő urnak tudomására jut oly eset, a melyben a központi vizsgálóbíró ily ügyben zak­latja, távolról beidézi a felet, méltóztassék engem erről értesíteni, és én speczialiter egyes esetek­ben is intézkedni fogok, hogy ez ne történhessék. (Helyeslés jobbfelöl.) Illyés Bálint jegyző: Komjáthy Béla ! Komjáthy Béla : T. ház ! Nem akartam 12*

Next

/
Thumbnails
Contents