Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.

Ülésnapok - 1892-492

90 492. országos ülés 1895. október 23-án, szerdán. miként akarja megszüntetni, mert én az igazságszolgáltatás terén a >wir werden sebon machen«féle politikával és programmal nem szoktam megelégedve lenni A t. miniszter úr államtitkár volt, midőn ezen rendszer inauguráltatott; most már meggyőződhetett róla, a tapasztalás bebizonyította, hogy ezek a dolgok nem értek semmit. Méltóztassék megmondani, hogy jövőben ezen rendszert megváltoztatni szándékozik-e, vagy miként akar segíteni azon, hogy az ország fővárosában ilyen hallatlan állapotok jövőre elő ne forduljanak. Ez volt a ezélja felszólalásomnak, különben a javaslatot elfogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök : T. Ház! Kíván még valaki általánosságban szólni a javaslathoz? Senkisera kíván. A vitát bezárom. Erdély Sándor igazságügyimiiiszter: T. ház! Nagy megnyugvással fogadom, hogy a t. ház a javaslatot általános rokonszenvvel fogadta, mert hiszen ezen javaslat ellen senki fel nem szólalt, tehát úgy tekintem, hogy azt elfogadja. (Felkiáltások: Úgy is van!) Egyetlen egy felszólaló volt, Polónyi képviselő úr, de ő nem a törvényjavaslat lényege ellen, annak intézkedései ellen szólalt fel, hanem oly dolgokat hozott itt fel, a melyek tulajdonképen ennek a törvényjavaslatnak lényegével szoros összefüggésben nincsenek. Panaszt emel és vádat emel a vizsgálóbírói intézmény ellen általában, és azt mondja, hogy ez az intézmény az országban be nem vált, hogy az csődöt mondott. Ez az állítás, t. ház, meg van czáfolva a vizsgálóbírói intézménynek az egész országban, az ország minden törvényszékénél fenforgó állapota által. A vizsgálóbírói intézmény az országban mindenütt bevált, igen jól prosperál és igen jó gyümölcsöket hoz. A budapesti királyi törvényszék kivételes állapotban van. Elismerem, hogy itt hiányok forognak fenn. Minden törekvésem odaírányúl, hogy ezek a hiányok, ezek a hátramaradások megszűnjenek. Maga ez a törvényjavaslat is ezen czél elérésére szolgáló eszköz. De különben annak a képnek, melyet a t. képviselő úr itt oly kiszínezve festett a ház előtt, nincsen semmi alapja; mert az a festés az állapotot, mint egy torzképet tünteti fel, a mi azonban nem létezik. Azt mondja a képviselő úr, hogy 5000 darab vizsgálatot . . . Polónyi Géza: 5100 at! Erdély Sándor igazságügyminiszte": Legyen, tehát 5100 vizsgálatot öt vizsgálóbíró végzett. Persze, ha ezt hallja az ember, a laikusnak a háta megborsódzik, de ez nem úgy van. Vizsgálóbírói cselekménynyel a budapesti királyi törvényszéknél 23 egyén foglalkozik. E közül öt törvényszéki bíró, 11 albíró, a többi jegyző és aljegyző. Mindezen egyének mellé azonkívül rendelve van egy segéd, a mi már 46 személy, ezenkívül a megfelelő kezelő személyzet, úgy, hogy azzal az 5100 vizsgálattal a budapesti királyi törvényszéknél több mint 50 egyén foglalkozott. Az albírák, mint a vizsgálóbíró segédei, a vizsgálóbíró intencziója szerint járnak ugyan el, de a fennálló szabályok szerint teljes Önállósággal, úgy, hogy azok a vizsgálóbírónak semminemű" dolgot nem okoznak. Nem 5100 a vizsgálat, mert a múlt évben is több volt. Az idén pedig a legutolsó adatok szerint rohamosan szaporodik, úgy, hogy az augusztus végéig beszerzett adatok szerint ez év végéig legalább 6000-re fog emelkedni. Azonban, ha figyelembe veszszük, hogy ezen hatezer vizsgálatot 23 egyén teljesíti, és hogy az ország minden más törvényszékénél egy-egy vizsgálattal foglalkozó egyénre átlagos számítás szerint háromszázon felül esik vizsgálat, itt pedig csak 240 — 250 ez a szám: akkor számoltunk azon ténynyel, hogy Budapesten a vizsgálatok bonyolódottabbak, nehezebben vihetők keresztül, vagyis több dolog van egy-egy vizsgálattal, mint a vidéken; 50—60 vizsgálattal kevesebb vizsgálat esik egy-egy egyénre. A kép tehát nem olyan fekete, mint a milyennek festeni méltóztatott. (Zaj a szélső baloldalon.) Elnök: (Csenget) Csendet kérek! Erdély Sándor igazságügyminiszter: Hiszen én nagyon jól tudom, hogy baj van. A rendelkezésemre álló adatok szerint a múlt évben 1400—1500 között váltakozott a folyamatban lévő vizsgálatok száma. Ebben az évben. miután szaporodtak a vizsgálatok, augusztus— szeptember havában, a bírák szabadságidejének lejárta után ezen szám még többre emelkedett, mint a képviselő úr mondja, körülbelül 1700— 1800-ra. Azonban nem olyan nagy szám ez sem, és nem lehet azt mondani, hogy ezek mind hátralékok, mert jól méltóztatnak tudni, hogy a budapesti vizsgálatoknál — mivel úgy a tettesek, mint a tanuk igen mozgékonyak, különböző helyekre gyakran mennek, nehéz őket megkapni, kihallgatásra beidézni — körülbelül 40°/o-a ezen vizsgálatoknak nem fejeztetik be olyan gyakran, mint külöuben befejezhető volna. Ha ezen 30—40°/o ot leszámítjuk, akkor a tulajdonképeni hátralék ezen törvényszéknél nem tehető többre mint 800—900-ra. Nem mentem ezt, elismerem, hogy baj van, de mindent elkövetek arra, hogy ez az állapot megszüntettessék. A személyzetszaporítás magában véve nem elég, mert hiszen volt szerencsém kifejteni, hogy a személyzet az ügyforgalom arányában nem kevés. Az elnöknek legutóbbi