Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.

Ülésnapok - 1892-492

492. országos ülés 1895. október 23-án szerdán. £9 zásához hozzájárulunk, röviden kötelességem a t. képviselőháznak tudomására juttatni a következőket. (Halljuk!) A vizsgálóbírói rendszer még nem régi keletű. Ismerjük az intencziókat, melyek azt létrehozták, és azon törekvéseket, a melyek arra irányultak, hogy ezen rendszerrel az igazságszolgáltatásnak valóbau hasznos szolgálatokat tegyünk. Azonban, t. ház, a mit előre megjósoltunk, az rövid idő alatt bekövetkezett. Vagy maga a rendszer rossz, vagy ha a rendszer jó, úgy az a jelenlegi bírói létszám mellett egyáltalán fenn nem tartható. Ez a vizsgálóbírói rendszer a budapesti királyi törvényszék büntető osztályánál mutatja be azon hézagokat, a melyek sürgősen pótlásra várnak, és itt igazolja azt a rendkívüli nagy kudarczot, a melyet az igazságügy élén álló mélyen tisztelt férfiak ezen intézménynyel idáig vallottak. T. képviselőház! Önök az előadó úrtól hallottak száraz számokat felsorolni. Méltóztassanak egy kissé azon meditálni, hogy a budapesti büntető bíróságnál, mint az előadó úrtól hallottuk, egy évben 5100 vizsgálat lett befejezve. A képviselőház minden tagja előtt ismeretes, hogy a bűnügyek, melyek a fővárosban szövődnek és nyernek a bíróságnál elintézést, rendszerint sokkal komplikáltabb ügyek, mint a melyek a vidéken is csak ritkán szoktak felmerülni. Mit jelent ez az 5100-as szám? Azt jelenti, t. ház, hogy az ötezerszáz vizsgálat mellett, a mely befejezve lett, miután öt vizsgálóbírája van a budapesti törvényszéknek, ezren felüli vizsgálat jutott egy vizsgálóbíróra egy esztendőben, a mit befejezett. T. ház! A vizsgálóbírói rendszer inaugurálásának egyik főoka az volt, hogy kivegyük a vizsgálatot ott, a hol szabadságról, az ember egyik legdrágább kincséről van szó, kivegyük a vizsgálatot a tapasztalatlan aljegyzők kezéből, adjuk tapasztaltabb, jobban is honorált bírák kezébe, és ezért szavaztuk meg a vizsgálóbíróknak a háromszáz forintod pótlékot is. Ez a törvény gondoskodik arról, hogy maga a vizsgálóbíró helyettesekkel is legyen ellátható, de csak azon törvényes kautelával és szankczióval, hogy azért a vizsgálatot magát, a melyben ugyan önálló cselekedeteket is foganatosíthat az albíró, a vizsgálat irányát miüdig a vizsgálóbíró kell, hogy megszabja és tájékoztassa a mellérendelt segédeket is. A ki valaha büntető vizsgálatot látott, el fogja ismerni, hogy lehetetlenség, hogy egy ember egy éven át, szabadságidejét és az ünnepeket is beleszámítva, ezer vizsgálatot lelkiismeretesen, becsületesen ügy legyes képes végezni, hogy az állampolgárok számára garancziát nyújtson az iránt, hogy annak a legdrágább kincsKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXVL KÖTET. nek, a szabadságnak kellő érték tulajdoníttatik a bíróság előtt. Nekem pozitív tudomásom van ezenkivűl a következő adatokról: Például szeptember 1-én folyamatban volt a büntető bíróságnál 1400 darab vizsgálat, október l-re már 1600-ra szaporodott a folyamatban levő vizsgálatok száma és ugyanaz nap kétszáz elintézetlen feljelentés várt elintézésre a királyi ügyészségnél. Ha tehát egy vizsgálóbíró egyszerre egy napon bejön az irodájába és ott talál 300—400 folyamatban lévő vizsgálatot, azok közt 30 — 70 letartóztatottakra vonatkozó vizsgálatot, csoda, hogy az őrültek házába nem kerül, a ki arra vállalkozik, hogy e terhes kötelességnek megoldásához csak hozzá is fogjon. Szóval, t. ház, ezen rendszer mellett még tudni kell azt, hogy a vizsgálóbírák és a melléjök beosztott segédek nemcsak vizsgálatokkal foglalkoznak csupán, hanem már az előnyomozat stádiumába is befolynak, úgy, hogy nekik heteseknek kell lenniök, úgy, hogy van oly hét, a melyben három napot kórházban vagy a vendőrségnél való előnyomozattal töltenek el, kézbesítésről pedig gondoskodva egyáltalában nincs, úgy, hogy ezen adatok szomorúan bizonyítják, hogy legrövidebb idő alatt oly stádiumba jut Budapest fővárosában az évezredes ünnep alkalmából a büntető igazságszolgáltatás, hogy szégyenkezve kellend megvallanunk, hogy Japánnak már sokkal különb vizsgálóbírói rendszere és igazságszolgáltatása van. Hiába alkotunk oly törvényt, melyben kimondjuk, hogy e hallatlan állapotok önálló törvényszéknél fordulnak elő, és hogy most már egy méltóságos úr lesz az, a kinek égisze alatt ez a hallatlan restánczia felszaporodik, ezzel az igazságszolgáltatáson igazán nem változtatunk semmit. A mélyen t. igazságügyminiszter urat nem lepik meg ezen adatok, a melyeket felsoroltam, két okból: mert ő maga is szükségét látta annak, hogy ezen állapotok megvizsgálására külön biztos küldessék ki, a jelentés előtte fekszik Az igazságügyi bizottság tárgyalásánál azon jóakarattal és czélzattal, hogy az igazságügyminiszter úrnak alkalmat adjak arra, hogy ezekről kellő tájékozást szerezzen egyrészt, másrészt és főleg, hogy alkalmat szolgáltassak a miniszter urnak arra, hogy ő itt a képviselőházban megnyugtathassa a már is hangosan feljajduló panaszokat az iránt, hogy az ország fővárosában mikép kíván ezen az állapoton segíteni, mondom, e czélzattal ezen adatokat már az igazságügyi bizottságban felemlítettem és rendelkezésre bocsátottam. Felszólalásomnak czélja tehát az, hogy tisztelettel kérjem meg a t. igazságügyminiszter urat, hogy egészen határozott programm alakjában mondja meg azt, hogy az ország fővárosában ezen hallatlan állapotokat 12