Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.

Ülésnapok - 1892-491

491. országos iilég 1895. október 22-én, kedden. ss. ki az ellenjegyzés nélkííl megjelent királyi kézirat a horvát bánhoz, mely a magyar zászló második megsértése után is ugyanazt a legmagasabb megelégedést fejezi ki, ama zászlósértést pedig csak mellesleg érinti, mint valami jelentéktelen eseményt, sőt oly módon, hogy a szövegből nem is világos, vájjon a legfelsőbb királyi kézirat feddő szavai valóban a magyar zászló megsértésére vonatkoznak-e? 3. Ha a miniszterelnök úrnak ezekre a legfelsőbb nyilatkozatokra nem volt befolyása, mivel indokolja állásából folyó egyik legfőbb kötelességének ilyen elmulasztását? Ha pedig azok az ő tanácsára történtek, mivel indokolja azt, hogy nem tett ő Felségének olyan előterjesztést, melynek alapján a magyar király sértett érzelme egész erejében megnyilatkozván, a koronának abbeli hivatása, hogy ő az állami és nemzeti méltóság legfőbb őre, félreérthetetlenül érvényesült, és így az állam egysége ellen irányított minden bujtogatás a királyi tekintély egész súlyával elfojtatott volna, a helyett ennek elmaradása ama bujtogatásokat bátorítja.« (Elénk helyeslés és taps a baloldalon. Felkiáltások: Halljuk a miniszterelnököt!) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a miniszterelnök úrnak. Következik Olay Lajos képviselő úr interpellácziója. (Nagy zaj.) Olay Lííjos: Nem akarok a ház türelmevei visszaélni, hanem interpellácziómat egyszerűen felolvasom. (Felkiálfásoh a bal- és szélsőbaloldalon: Halljuk a miniszterelnököt! Olvassa az interpellácziőt.) »Interpelláczió. í. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak folyó évi október hó 21 én a rendőrség által az egyetemi hallgatók ellen elkövetett brutalitásokról ? 2. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a rendőrség az egyetemi hallgatókat a Lipót-utczai körük helyiségétől elzárta és oda senkit be nem engedett, senkit ki nem bocsájtott ? 3. Tudja e a belügyminiszter úr, hogy a rendőrség a második pontban részletezett eljárása hivatalos hatalommal való visszaélés és magánlak megsértése bűntettét képezi? 4. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak, hogy a rendőrség ugyanezen alkalommal három egyetemi hallgatót minden jogos indok nélkül letartóztatott ? 5. Szándékozik-e a miniszter úr a rendőrség túlkapásait jövőben megakadályozni, és a jelen eljárásnál szerepelő bűnös rendőri közegeket szigorúan megfenyíttetni ? (Helyeslés a szélsőbaloldalon: Halljuk a miniszterelnököt!) Elnök : Az interpelláczió kiadatik a belügyminiszter úrnak. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Halljuk a miniszterelnököt!) Perczel Dezső belügyminiszter: Ha a t. ház megengedi, leszek bátor a hozzám intézett interpelláczióra azonnal válaszolni, (Halljuk! Halljuk!) előreboesátván, hogy tekintettel az idő előrehaladottságára, igen röviden fogok nyilatkozni és kerülni fogok minden hosszabb fejtegetést. (Halljuk! Halljuk!) Az interpelláczió első pontjára, hogy : »Van-e tudomása a belügyminiszternek a folyó évi október 21-én a rendőrség által az egyetemi hallgatók ellen elkövetett brutalitásairól — azt válaszolhatom, hogy ily brutalitásokról tudomásom nincs. (Derültség a szélső baloldalon.) Méltóztassanak csak meghallgatni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Arról igenis van tudomásom, hogy tegnap este a rendőrségnek utczai tüntetések folytán beavatkoznia kellett; de és ezt leszek bátor épen a továbbiakra adandó részletes válaszomban kitüntetni, brutalitásról szó sem lehet. (Úgy van! jobb felől) A második kérdés az: »Van-e tudomása a belügyminiszternek arról, hogy a rendőrség az egyetemi hallgatókat a Lipót-utczai körtik helyiségétől elzárta és oda senkit be nem engedett és onnan senkit ki nem bocsátott?« Ezen pontnál az előzményekre is ki kell terjeszkednem. (Halljuk! Halljuk!) Az előttem fekvő hivatalos főkapitány-helyettesi jelentés szerint, tegnap este, midőn az egyetemi ifjúság több tagja az egyetem épületéből, hol rethorikai estély volt, szétoszlott, többen az ifjúság tagjai közül a Kálvin-térre mentek, (Felkiáltások a szélsőbalon: Az volt a baj?) és ott a horvátok elleni tüntetést kezdeményezték; de a rendőrség közbelépésére szétoszlottak. A szétoszlott ifjúság közé azonban, mint minden egyes tüntetésnél történni szokott, más elemek is vegyültek és a rendőrségnek tudomására jutott az, hogy a kiadott jelszó: menjünk az egyetemi körbe. A rendőrség erről tudomást véve, az intézkedő rendőrtisztviselő néhány rendőrt előreküldött, a kik tényleg előbb értek oda. mint a Lipót- és a Szerbutcza felől jövő tüntetők. Az egyetemi körhöz érvén a rendőrség, maga az egyetemi körnek titkára kérte fel az ott levő rendőrséget, hogy zárja el a bejárást és seukit be ne bocsásson, mert mint a titkár mondta: a körnek ezen mozgalomban semmi része nincs. (Derültség a jobboldalon.) Ez meg is történt, és miután látták, hogy a rendőrség senkit be nem bocsát, legnagyobb részük szétoszlott, de ezen alkalommal, mint mindig, a rendőrséget inzultálták, mire a rendőri közegek az iozultálók főbbjeit nem letartóztatták, hanem a rendőrségi törvény értelmében elővezették; (Zaj a bal- és szélső baloldalon.) még pedig