Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.

Ülésnapok - 1892-491

84 491. országos ülés 1895. október 22-én, kedden. a IV. kerületi kapitányság helyiségébe, de miután az illetők igazolták kilétüket, azonnal elbocsáttattak. A harmadik kérdés: »tudja-e a belügyminiszter, hogy a rendőrség a 2. pontban részletezett eljárása hivatalos hatalommal való visszaélés és magánlak megsértésének bűntettét képezi?« Erre nézve az előbb jelzettekbői következik, hogy sem magánlak megsértése, sem hivatalos hatalommal való visszaélés nem történt, mert a kör titkára maga kérte arra a rendőrséget, hogy senkit be ne bocsásson a rendőrség. (Zaj a baloldalon.) A negyedik pont: »Van e tudomása a belügyminiszternek, hogy a rendőrség ugyanezen alkalommal három egyetemi hallgatót minden jogos indok nélkül letartóztatott ?« Imént voltam bátor jelezni, hogy ezek letartóztatása nem, de igenis elővezettetése a rendőrségi törvény értelmében azon okból történt, mert a rendőrséget inzultálták, de rögtön, a mint személyazonosságukat igazolták, a rendőrségi törvény értelmében elbocsáttattak. Az 5. pont: »Szándékozik-e a miniszter a rendőrség túlkapásait jövőhen megakadályozni és a jelen eljárásnál szereplő bűnös rendőri közegeket szigorúan megfenyíteni.* Erre nézve az a válaszom, hogy igenis, minden egyes alkalommal, midőn meggyőződöm arról s igazolva van, (Felkiáltások a szélső baloldalon ! Sohasem lesz igazolva!) hogy a rendőrség túl ment hatáskörén, törvénytelenül járt el, túlkapást követett el, elrendelem a vizsgálatot és intézkedem, hogy a kik ily tekintetben bűnösök, megfenyíttessenek. De tartozom, t. ház, a rendőrségnek azzal, hogy a rendőrséget, különösen pedig a budapesti fővárosi államrendőrséget, a mely ép a legutolsó időben adta jelét annak, hogy mily életrevaló, minden ilyen inzultus ellenében megvédelmezzem. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Egy hang: Hát a Zorácz-eset!) A közbeszóló képviselőtársam a Zoráczesetet hozza fel. Ez az eset, az hiszem, legjobban indokolja a rendőrség helyes eljárását, mert ha a rendőrség az első időben proveniáló eljárást nem követ, később már nem lehet megakadályozni azt, hogy egyes meggondolatlanságok egyes alávaló és oly tettek követtessnek el, mint a milyent Zágrábban volt alkalmunk tapasztalni. (Nagy mozgás a baloldalon.) Meg vagyoii róla győződve, t. ház, hogy a rendőrség legalább addig az ideig, a mig nekem lesz arra befolyásom, mindig a törvény kellő korlátai közt fog eljárni; hogy respektálni fogja mindenkinek jogát és nem fog túlkapásokat elkövetni ; de másrészről elvárom tőle és meg is követelem, hogy feladata magaslatán állva, kellő határozottsággal és erélylyel fog eljárni mindig. Ezt annyival is inkább tartottam elmondandónak ma, a minek a kijelentésére csakugyan kedvező alkalmat nyújtott nekem a t. interpelláló úr, mert bizalmas értesülésem van arról, hogy a tüntetések, épen a házban ma történt események folytán, az este ismétlődni fognak. Én bízom hazám ifjúságának műveltségében, nyugodtságában és higgadtságában, de másrészt bízom a rendőrségben is, hogy törvényes hatáskörében határozottan és erélyesen fog eljárni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldaon. (Felkiáltások a baloldalon: Zsivio!) Olay Lajos: T. ház! Ismétlem, nem akarom a t. \\kz figyelmét hosszan igénybe venni, hanem nagyon röviden fogok a miniszter úrnak nyilatkozatára válaszolni. Én az adott választ tudomásul nem veszem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem veszem pedig tudomásul azért, mert maga a belügyminiszter úr sem vonja kétségbe azt, hogy a rendőrségnek az egyetemi kör előtti eljárása határozottan a magánlak megsértésének és a hivatalos hatalommal való visszaélésnek bűntettét képezi és csak azzal véli igazolni az eljárást, hogy ez az egyetemi kör titkárának kívánságára történt. Nekem nincs jogom kétségbe vonni azt, hogy a belügyminiszter úr jóhiszeműleg jár el, midőn a hivatalos közegei hivatalos jelentése alapján így nyilatkozott. Én ezt nem vonom kétségbe, de kétségbe vonom magát a tényt, mert nem hiszem, hogy az az egyetemi köri titkár merne olyasmit tenni, a mibe az egyetemi kör tagjai bele nem egyeztek volna. Sőt itt van a titkár úr által leröpített nyilatkozat, mely igazolja, hogy a miniszter úrnak adott hivatalos jelentés hamis és csúf hazugság. (Élénk derültség. Felkiáltások a szélső báloldalon: Zsivió!) Ez — ismétlem — nem vonatkozik a belügyminiszter úr jóhiszemű eljárására, mert én azt kétségbe nem vonom, de mikor a belügyminiszter úr meggyőződött róla, hogy a hivatalos jelentésben hamis állításokkal védekeznek, elvárom tőle, hogy erélyes vizsgálatot fog közegei ellen indítani. (Helyeslés a széhő baloldalon.) Végre kijelentem, hogy nagyon örültem volna, hogy ha a belügyminiszter úrnak csakugyan ily jó rendőrei volnának, kik már a látszattól és a hazafias eljárástól is megijednek és intézkednek, ha — mondom — azokkal le ment volna Zágrábba. En a választ nem veszem tudomásul. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Csak nagyon röviden kívánom a képviselő úrnak a tudomására hozni, hogy úgy, a mint jeleztem, én azt, a mit a képviselő úr interpellácziójára mondottam, a »Budapesti magyar királyi államrendőrség* főkapitányi helyettesének 9759. számú