Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.
Ülésnapok - 1892-491
b% 491. országos tilos 189.5. október 22-én, kedden. említi ezt a büntetendő cselekményt, legyen az akár a magyar zászlónak megsértése, sőt remélnem kell, hogy nem ezt értette alatta, mert akkor nem mondhatná, hogy ez a tény nem zavarta meg a lakosságnak példás magatartását, azt a harmonikus benyomást, melyet a zágrábi fogadtatás gyakorolt. (Úgy van! Úgy van ! Élénk tetszés balfeUL) Ivánka Oszkár: Magyarország zászlója a királyé! Gr. Ápponyi Albert: Helyesen jegyzi meg közbeszólott t. képviselőtársam, hogy Magyarország zászlója a királyé is, (Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) a király honvédségének zászlója, és azé a magyar államé, azé a magyar nemzeté, a melynek feje, a melynek képviselője a király. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ismételten kijelentem, t. ház, hogy ismerve ő Felségének a nemzet iránt mindenkor tapasztalt jóindulatát és alkotmányos érzületét, lehetetlen, hogy ha egy olyan kormány áll mellette, mely őt a helyzet sólya iránt felvilágosítja, mely neki a kellő javaslatot meg tudja tenni, mondom, lehetetlen, hogy ő Felségénél el ne ért volna oly nyilatkozatot, melynek czélja, melynek határozottsága, melynek minden félreértést kizáró jelentősége nemcsak azt a botrányt orvosolta volna erkölcsi következményeiben, hanem egyszersmind a korona tekintélyét latba vetvén, a magyar állami egységnek megvédésében egy óriási politikai eredményt jelentett volna, (Élénk éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) holott ellenkezőleg, annak elmulasztása bátorítás az országban működő minden felforgató elem számára. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Bátorírás annál inkább, mert e téren bizonyos szomorú következetességgel találkozunk. (Úgy van! a baloldalon.) 0 Felsége nyilatkozatai, midőn az ország lakosságának oly elemei között jelenik meg, melyek bizonyos izgatásoknak vannak kitéve, mindenkor megtartják a törvény korlátait; de őszintén meg kell mondanom, fájdalommal kell bennük nélkülöznünk azt a határozottságot, azt a melegséget, melyet más alkalommal tapasztalunk és mely a koronának nemcsak törvényes hatalmát, hanem az ország népei előtt bírt roppant tekintélyét is latba veti a magyar nemzet állami egységének érdekében. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezek azok a momentumok, melyek ez ügy jellegét megállapítják, és melyek miatt szükséges azzal foglalkozni. Én most nem beszélek arról a politikai háttérről, melyből e konkrét esetek kidomborodnak, vagyis helyesebben szólva: melylyel összekeverednek; arról az egész politikáról, mely a magyar nemzeti jogoknak, a magyar nemzeti önérzet követelményeinek érvényesítésében való lealkuvást tekinti az államférfiúi komolyság, az államférfiúi nagyság kritériumainak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A kérdés ez oldaláról, a baj e mélyebb gyökeréről más alkalommal fogok szólni. Most oly téren akarok maradni, mely, bárminők legyenek is köztünk az általános politikai differencziák, kell, hogy mindnyájunk között közös legyen, tudniillik a magyar zászló, a magyar színek most, egy konkrét esetben történt megsértéseért nyerendő elégtétel; tudniillik annak a homálynak eloszlatása, melyet az ő Felsége tanácsosai által javasolt nyilatkozatok az egész ügyben terjesztenek és melynek eloszlatása a korona és a nemzet iránti kötelesség. E homály elhárításától nemcsak annak az erőnek megnyerése függ, mely a nemzet és a korona teljes erkölcsi szolidaritásában rejlik, hanem attói függ a nemzet és a korona közötti bizalom teljessége is. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez okoktól indíttatva, bátorkodom a következő kérdéseket intézni a kormány elnökéhez, kérve, hogy a válaszszal ne méltóztassék késni, mert e kérdés magasabban áll, mint bármely párt-taktika, vagy párton belül folytatható intrika. (Úgy van! a baluldalon ) Az ország érdeke nem engedi, hogy azt agyonhallgassuk, de azt sem, hogy halasztgassuk, hanem követeli, hogy azt minél előbb rendbehozzuk. Ls ha a tisztelt miniszterelnök úr Kossuth Ferencz tisztelt képviselőtársam nagyon tárgyilagos és nagyon higgadt felszólalására azzal a formai kibúvóval él, hogy 8 nem nyilatkozik rá, mert benne a házszabályok megkerülését látja, tehát én megkínálom őt a házszabályok által parancsolt alakban szerkesztett iuterpelláczióval és ismételve kérem, — nem a magam, hanem az ország és a nemzet érdekében — hogy ezt a dolgot ne engedje elhúzódni, hanem a válaszokat adja meg mentül előbb, hogy ezt a bajt, ezt a botrányt orvosolhassuk, ha lehet: vele, — nem teszek ellene kifogást, — de ha kell: ellene. (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélső baloldalon. Olvassa az interpellácziót.) »Inteipelláczió a magyar királyi miniszterelnök úrhoz a zágrábi események tárgyában. 1. Minő lépéseket tett a miniszterelnök úr abban az irányban, hogy a magyar színek ismételt megsértéseért olyan elégtétel vétessék, mely ama színek törvényes tekintélyét Horvátországban is biztosítsa? 2. A miniszterelnök úr előterjesztésére történt e az, hogy a magyar zászló első megsértése után tett királyi nyilatkozat e ténynek minden említése nélkül a legmelegebb hangon fejezte ki a legmagasabb megelégedését a zágrábi látogatás lefolyása felett? A miniszterelnök úr előterjesztésére adatott-e
