Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.

Ülésnapok - 1892-491

491. országos ülés 1895. október 22-én., kedden. g\ középületen ennek használatát imperative kiköti; mert ezt a törvényt az 1868 : XXX. törvényczikk nem változtatta meg, hanem csak annyiban módosította, vagy inkább annyiban preczizirozta, a mennyiben Horvát-Szlavonországoknak a saját területükön, tisztán belügyeikben a saját országuk színeit és czímerét is szabad használniok, ez utóbbit azonban mindig szent István koronája alatt. Látjuk tehát, t. ház, milyen az eszmezavar még a jóindulatú körökben is; és ha ezekben a körökben is ilyen a közjogi felfogás, akkor nem kell csodálkoznunk a felett, hogy azután az a felbujtogatott, az a rossz és ferde közjogi oktatás által rendszeresen félrevezetett ifjúság a magyar zászlót valami idegen zászlónak tekinti, és a magyar nemzet iránt táplált rokonszenve vagy ellenszenve szerint vél vele elbánhatni. Azért nem lehet elégtételül elfogadni azt, ha a horvát közvéleménynek az a része, mely véletlenül jóindulattal méltóztatik viseltetni Magyarország iránt, megint rokonszenvet mutat a magyar testvérnemzet zászlója és színei iránt; hanem az elégtétel csak abban áll, ha a magyar zászló ott a maga törvényes jogaiba visszahelyeztetik. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ámde, t. ház, nem tudom, vájjon a t. kormány szándékozik-e ily irányban valamit tenni. Ha ez a szándéka fenforog, ha ezt a szándékát nyilvánítja, hát akkor azt fogom mondani: »niieus vaut tárd que jamais, és a megnyugvásnak egy bizonyos nemével fogom venni nyilatkozatát. Azonban már eddig is történtek a kormány részéről ez ügyben súlyos mulasztások, a melyeknek magyarázatát a t. kormánytól kérnünk kell, és ha — a mint tartok tőle — lehetetlen lesz azoknak elfogadható magyarázatot adni, a felelősségre vonásnak kötelessége áll be reánk nézve. (Élénk helyeslés. Úgy van! a bal- és szélső balo'dalon.) T. ház! Említem bevezetőleg, hogy mindezek a merényletek a király ő Felségének Zágrábban időzése alatt történtek; történtek kombinálva a lojalitás egy oly fajtájának és elágazásának a nyilvánításával, a mely lojalitást az alkotmányos magyar király el nem fogadhat. (Úgy van! balfelöl.) Ebből a szempontból, de egyáltalán egész politikai helyzetünk megszilárdításának szempontjából a politikai eszély követelte volna azt, hogy ő Felségének magyar tanácsadói épen ennél az alkalomnál kérték volna meg ő Felségét, hogy a megsértett magyar színeknek, a magyar zászlónak az őket megillető fényes, félreérthetlen elégtételt 8 maga kegyeskedjék megadni. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) És én súlyos politikai mulasztásnak tartom azt, hogy a korona magyar tanácsosai királyunknak mindegyikünk által tisztelt alkotmányos érzííKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXVI. KÖTET. letét, a törvényekhez való hü, törhetien ragaszkodását, a magyar nemzet iránti jóindulatát fel nem használták arra, hogy maga a koronának hatalma, a koronának erkölesi tekintélye sújtsa porba mindazokat a merénylőket és bujtogatókat, a kik a magyar állam egysége ellen törnek. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, ha már ez nem történt, — pedig már ez a negatív hiba önmagában véve elég súlyos — ha már ez nem történt, nem lett volna szabad a magyar kormánynak hozzájárulnia oly királyi nyilatkozatok tételéhez, a melyek egyenkint és a maguk összességében nem azt a benyomást teszik arra a lakosságra, mintha a magyar király nagyon komolyan venné és királyi érzelmeinek egész hevével kárhoztatná és egész királyi tekintélyével megtorolná a magyar nemzeti színeknek megsértését. (Helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) T. képviselőház ! A magyar színeknek megsértése nem egy ízben történt; (Igaz! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) történt botrányt okozó módon kétszer. Az első ilyen sértés után, mely a zászlónak a diadalkapuról való erőszakos eltávolításában állott, a t. kormány beleegyezett, hogy ő Felsége a zágrábi közintézetekben látogatásait folytassa, a zágrábi községi testületet fogadja, a nélkül, hogy erről a tényről nyilatkozataiban egy szóval megemlékeznék, sőt a lehető legmelegebben fejezve ki megelégedését a zágrábi látogatás alatt tapasztalt benyomásokról. Es az első ilyen eset után ezt a mulasztást, a mely, — talán felesleges azt a magam részérői is hangoztatni, egyedül a kormánynak felelősségét involválja, — (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) mondom, az első mulasztást az első ilyen természetű tény után, talán indokolni lehetett azzal a reménynyel, hogy a tény elszigetelve fog maradni; de mivel lehet, nem mondom igazolni, de csak menteni is azt, hogy mikor az első mulasztás gyümölcseként a merényletek tovább folytak és egy világraszóló botrányban végződtek, még akkor is a kormány ő Felségének olyan királyi kéziratot hozott javaslatba, vagy belenyugodott annak kibocsátásába, melyben az összbenyomás, a kidomborodó mozzanat ő Felsége legmagasabb megelégedésének nyilvánítása a tapasztaltak fölött, a lakosság példás magatartása, lojalitásának tüntető áradozásai felett. Ez a legfelsőbb kézírat azután csak egy mellékes mondatban —a mely mondatnak értelme nem is világos — beszél a büntetendő cselekményről, e mondat szövegéből senki sem tudhatja, hogy melyik büntetendő cselekmény az, melyre itt czélzás történik, mert hiszen büntetendő cselekmény volt a szerb egyházi zászlónak megsértése is a tüntetők által; de mellesleg ii