Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.

Ülésnapok - 1892-491

g0 491, országos ülés 1895. október 22-én, kedden. sem hozza létre; mert azok, a kik valamely fanatizmus által vezéreltetve, politikai természetit merényleteket követnek el, a büntetőjogi megtorlástól nem rettennek vissza; hiszen láttuk ebben az esetben is, hogy a zágrábi egyetemi poigárí-ág köréből önként jelentkeztek olyanok, kik bíínrészesekűl akartak elfogadtatni; látjuk, hogy a bécsi egyetemen tanuló horvát ifjúság egy része, és pedig jó nagy része, daczára annak, hogy a vizsgálat megindíttatott ama szerencsétien, félrevezetett zágrábi ifjak ellen, és hogy a megtorlás szigorában nem kételkedik senki, mégis kifejezte rokonszenvét és hozzájárulását. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A dolog természetéből folyik, hogy itt a megzavart állami és közjogi rendet a tetteseknek büntetőjogi megfenyítése nem állíthatja helyre. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A politikai és erkölcsi következményeket el nem hárítja sem magában a nemzeti önérzetben, sem a következményekben, és nem is rettent vissza hasonló merényletek elkövetésétől. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezért van az, t. képviselőház, hogy minden ilyen ténynél az elégtételnek természete a tettes büntetőjogi megfenyítése mellett, a mely magától érthetőleg szükséges, abban áll, hogy valamely eklatáns, valamely a lakosságnak képzelő tehetségére és szívére benyomást gyakorolni alkalmas tény által helyreállíttassák, és kifejezést nyerjtn a tisztelet azon zászló és azon szinck iránt, melyek a, megsértést szenvedték. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És addig, t. ház, mig a Zágrábban történt eseményekért ily természetű elégtételt valamely módon, valamely alakban nem vettünk magunknak, addig annak politikai és erkölcsi következményei elhárítva nem lesznek. (Úgy van! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Szántszándékosan használom azt a kifejezést, hogy addig, mig elégtételt nem vettünk, mert hiszen látom, hogy jóakaratú körökben is az a felfogás létezik, mint ha Magyarország Horvátországtól oly természetű elégtételt kívánna vagy követelne, mint a minő a nemzetközi érintkezésben két független állam között kérhető vagy kívánható volna, ha például franczia területen az angol zászló megsértetnék. Hát, t. ház, ezért is fontos az elégtétel és annak kellő alakja, mert hiszen a zágrábi községtanácsban előfordult dolgokból meggyőződhetett mindenki arról, hogy még ott is, a hol fel nem tehető más, mint jó szándék a közjogi helyzetre, a történt tények politikai jellegére nézve olyan ferde fogalmak uralkodnak, hogy nemcsak a rosszakaratúakkal kell ez alkalommal éreztetni a magyar állam súlyát, hanem hogy még a jóakaratúakat is fel kell világosítani arról, a mi itt tulajdonkép fenforog. (Élénk helyeslés bálfelöl.) Azt olvasom ugyanis a zágrábi községtanács utolsó üléséről szóló jelentésben, a melyet a mai lapok közölnek, — és oly formában közölnek, hogy az szószerinti reprodukcziója a Zágrábban történteknek, — hogy a t. polgármester, a ki az elégtételadásnak azt a nemét, a melyre a zágrábi községtanács magát indíttatva érezte, indítványozta, a következő kifejezéseket használta: »hogy igen sajnálatos esemény történt, a melyet egyetemi polgárok idéztek elő, megégetve a Jellasich-téren magyar testvérnemzettinknek zászlaját«. (Mozgás a bal-és szélső baloldalon.) T. ház! Én követve egy általam annyira tisztelt férfiú tanácsát, mint a minő Josipovich Imre horvát miniszter úr, de nemcsak az ő tanácsa folytán, hanem saját hazafiságom, nemzetem jól felfogott • érdekéitek sugallata alatt is, ott, a hol jó indulatot látok, nem akarom merev visszautasítás és érdes kifejezések használatával e fejlődő jó indulatnak gyenge plántáját is kiirtani. De kénytelen és köteles vagyok megmondani, hogy a zágrábi községtanács e jóindulatú fellépésében oly teljes félreismerése rejlik a magyar-horvát viszonynak, oly teljes félremagyarázása a történteknek, oly teljes nem ismerése annak, hogy a magyar zászló nekik mit jelent: hogy ez is egyik bizonyítéka annak, mennyire szükségesek a félremagyarázhatlan, eklatáns tények,természetesen nem csupán az ez esetben nyerendő elégtétel terén, hanem a következetesen folytatandó politika terén, de a mostani esetre nézve is, a végett, hogy a jóindúlatúaknál is létező ferde felfogásokat helyreigazítsuk. A zágrábi községtanács jóindulatú tagjai sem látszanak tudni, hogy a magyar zászló nem egy testvérnemzet zászlója, hanem az ő zászlójuk is, hogy ez a magyar birodalom, a magyar állam zászlaja, (Élénk helyeslés a bál- és a szélső baloldalon.) a melyet nem helyettesít náluk a horvát tartományi zászló, hanem a mely mellett a törvény érteimében csupán meg van engedve a horvát-szlavón zászlót használni. (Úgy van! balfelöl.) Az Í868 : XXX. törvényezikk 69. § a ugyanis világos szavakkal azt mondja, hogy ^mindazon alkotmányos jogok és alaptörvények, a melyeknek élvezete és oltalma a múltban Magyarországra és Horvát-Szlavonországokra egyaránt kiterjedt, s ez egyezménynyel nem ellenkeznek, továbbra is a magyar korona országai közös jogainak és alaptörvényeinek tekintetnek*. Tehát továbbra is a magyar korona összes országai közös alaptörvényei közé tartozik az 1848 ; XX. törvényezikk, a mely a magyar nemzeti színeket jogaiba visszahelyezi és minden