Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.
Ülésnapok - 1892-491
491. országos ülés 18&5. október 22-én, kedden. 69 szélső haloldalon: Siettek is kézbesíteni! Már itt is van /) mely nem tudom, megtiszteltetés-e akkor, a mikor azt Zágráb városa szavazta meg, a mely városban épen most égették el a magyar zászlót. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De legyen ágy, a hogy van, az mindössze is a miniszterelnök úr tisztelt személyének volt tiszteletadás, a melyhez a magyar nemzetnek semmi köze. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Zágráb város közgyűlése megszavazott egy bizonyos elégtételt is, de csak szótöbbséggel, pedig ily elégtételt egyhangúlag kellett volna megszavazni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És ez az elégtétel abból áll, hogy elítéli azon fiatal embereket, a kik a magyar zászlót elégették. De, t. ház, először is felemlítem azt, hogy ha egy ilynemű elégtételadás egy hétig késik, megszűnik elégtételadás lenni; másodszor nem tudom, hogy spontán jött-e ezeu elégtételadás vagy sem ? (Közbekiáltások a szélső baloldalon: Elrendelték !) De hozzáteszem, hogy végre is az nekem tökéletesen mindegy, hogy Zágrábban elégtételadást megszavaztak-e vagy sem oly alakban, a milyenben]megszavazták, e# meg fogom mondani, hogy miért? (Halljuk! Halljuk!) Szerintem másodrendű fontossággal bir az : hányan voltak azok, a kik a magyar zászlót elégették, és tökéletesen mindegy, milyen erővel fogják ezen fiatal embereket előrántani, hogy megbüntessék, és milyen mérvű büntetést fognak rájuk szabni. Az természetes, hogy büntetve lesznek; az is természetes, hogy a büntetésnek erősnek kell lennie, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) de, t. ház, bármilyen legyen e büntetés, nem fogja behegeszteni azt a sebet, a melyről a horvát fiatalság durva kézzel lerántotta a lepelt. Nos hát, egy mélyen fekvő betegség jele ez. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) E sebet megteremtette és kitágította az a mód és azon irány, a melyet követtek a magyar kormányok mindannyian, melyek 1868 óta kormányozták az országot. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) E kormányok az elsőtől utolsóig nem érvényesítették a magyar állameszmét Horvátországban a kellő erélyiyel s a kellő következetességgel, (Úgy van! balfelől.) nem ellenőrizték a horvát autonómiát (Úgy van! balfelől.) a kellő vigyázattal, annyira nem ellenőrizték, hogy most megérjük azt, hogy Horvátország g3 7 úpontjává lett az állambontó törekvéseknek. (Úgy van! Úgy van/ balfelől.) Zászlónk megsértése csak egy jelensége annak a betegségnek, a melyet jeleztem. Zászlónk megsértése csak azt mutatja, hogy milyen fokra emelkedtek a horvát álmodozások az alatt a rendszer alatt, a melyért minden magyar kormány egytől-egyig felelős 1868 óta. (Ügy van! Úgy van! balfelől.) Annyira kifejlődtek ezen ábrándozások, hogy gyűlöletessé vált Horvátországban mindaz, a mi ezen ábrándozásokkal ellenkezik, nemesak a magyar lett gyűlöletessé, de a szerb is. (Úgy van! balfelől.) A merénylet, melyről én felháborodással beszélek, mégsem a fő sérelem, mely a nemzet testén ejtetett. Alkotmányos államokban a korona nyilatkozataiért a minisztérium felelős. (Ügy van! balfelől.) Alkotmányos államokban a miniszter és illetőleg a miniszterelnök köteles hozzájárulni a királyi nyilatkozatoknak szövegezéséhez, (Úgy van! Úgy van! balfelől.) befolyást kell gyakorolnia a kormánynak arra, hogy a király mit mond és mit ír. (Élénk tetszés balfelöl.) Tekintsük most azt, hogy a király mit mondott és mit írt Zágrábban, és én előre is kijelentem, hogy midőn erről beszélek, akkor én csakis a kormánynak tetteit bírálom, mert ismétlem, hogy a királyi nyilatkozatokért a kormány felelős. (Élénk tetszés a baloldalon.) Midőn a zágrábi ajándékozó küldöttséget fogadta a király, megköszönte azt, hogy Zágrábban hazafias és dinasztikus nyilatkozatok történtek, (Egy hang a baloldalon: Szép dolog!) megköszönte, hogy dinasztikus és hazafias nyilvánúlások történtek akkor, mikor négy napig a magy^ar zászlót és a magyar állam jelvényeit folyvást sértegették, (Zajos tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) és akkor, a midőn a magyar királyt az utcsákon mindenütt úgy fogadták, hogy »éljen a horvát király«, pedig tudtommal horvát király szent László óta nincsen. (Úgy van! balfelől.) Akkor pedig, a mikor a magyar király elbúcsúzott és búcsúkíézratot intézett a horvát bánhoz, ebben a kéziratban megköszönte a zágrábi polgárságnak hazafias és példás magatartását, (Nagy derültség a bal- és szélső baloldalon.) a mely példás magatartást a büntetendő események nem zavarták meg, tehát rendkívül gyenge kifejezésekkel lett elítélve az, a mi minden magyar embernek érzését sértette. . . . Helfy Ignácz : És sérti a magyar koronát. Kossuth Ferencz:... és sérti — mint helyesen mondja itt Helfy Ignácz barátom — a magyar koronát és a magyar koronának jogait. Ennek folytán a t. miniszterelnök úr, a kihez kérdéseimet fogom intézni, u következő dilemma előtt áll: (Halljuk 'Halljuk !) vagy hozzájárult a királyi n3?ilatkozatok szövegezéséhez, vagy nem járult hozzá. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem kérdezték meg!) Hogy ha hozzájárult és nem talált szívében, abban a magyar szívben, a melynek magyarságáról én nem kételkedem személyesen, nem
