Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.

Ülésnapok - 1892-488

48 488. országos ülés 1895. október 8-án, kedden. hogy az meg ne bélyegezze az illetőt, ha tekintetbe veszszük, hogy nem áll az, hogy az elzárási büntetés enyhébb volna a fogháznál, mert méltóztassék csak megnézni a közigazgatási börtönöket, a honnan az illetők szabadulni igyekeznek, hogy férgek áldozatai ne legyenek, és inkább a fegyházba mennek, semhogy az elzárást szenvedjék : akkor sem nem igazságos, sem nem helyes, hogy az első kihágásnál ily nagy latitüdöt adjunk a bíró kezébe. Utóvégre bármilyen legyen is az általános irányzat, bármilyen szellem lelkesítse a törvényhozás egyik vagy másik részét a kereskedelemmel szemben, erről nem beszélek, de mindenesetre elvártam volna a kereskedelmi kormánytól, hogy ezt a törvényt, a mely mélyen érinti a kereskedelmet és a forgalmat, ne csak mezőgazdasági, hanem kereskedelmi szempontból is mérlegelés alá vette volna, és akkor észrevette volna, hogy ez a büntetési tétel túlszigorú. Erre nézve tehát azt indítványozom, hogy ha a kihágás első ízben követtetik el, csak 600 koronáig terjedhető pénzbírsággal legyen sújtható, mert iigy tudom, hogy 600 korona a maximális büntetése a kihágási törvénynek. Vétessék fel azonban a szakaszba egy új bekezdés, — és ebből méltóztatnak látni, hogy nem akarom kivenni a törvény szigora alól azt, a ki valósággal vétkes — a mely szerint visszaesés esetén az illető két hónapig terjedhető elzárással legyen sújtható. Ugyancsak a 3. §-ra még Qgj észrevételem van. Az indokok közt nem találtam felvilágosítást arra nézve, hogy mit ért a t. miniszter úr az alatt, a mit a 3. §. b) pontjában mond, hogy a ki hamisításra alkalmas anyagokat e ezélra hirdet, vájjon a sajtó útján való közzétételt érti-e a miniszter úr? Ha ezt értené, meg fogom győzni a miniszter urat, hogy a jelen törvény keretén belül ezt kimondani nem lehet, mert a sajtó útján való közzététel, a sajtóvizsgálóbíró ügyköréhez tartozván, nagyon szeretném tudni, hogyan képzeli a miniszter úr azt, hogy mikép vonja felelősségre azt az embert, a ki, mondjuk, nevének aláírásával valamely lap hirdetései közt ily czikket hirdet, a mikor az életbeléptető törvény a nyomtatvány útján elkövetett minden cselekményt a sajtóbíróságnak tart fenn? Vájjon tartozik-e a szerkesztő megmondani, hogy a hirdető tényleg az, a kinek a neve alatt hirdet, vagy egyáltalán tartozik-e az illető szerkesztő vagy hírlapkiadó-főnök a vizsgálóbírónak, vagy pláne, a mint itt kontemplálva van, a kerületi elöljárónak, avagy a főszolgabírónak rendelkezésére állani ? Én ebben a sajtószabadságnak sérelmét látom. Felhívom a t. miniszter úr figyelmét arra, hogy van egy hasonló intézkedés, a melyet annak idején a pénzügyi kormány vett foganatba, a mikor meg akarta akadályozni, hogy a lapokba a külföldi sorsjegyhirdetések belekerüljenek, de akkor nem sújtotta azokat, a kik a hirdetéseket közzéteszik, mert belátta, hogy azoknak felelősségre vonása a kihágási eljárás útján nem lehetséges, hanem egyenesen azt a tilalmat állította fel, hogy a lapoknak ilyen hirdetéseket felvenniök nem szabad. Ezt tökéletesen értem, ez megfelelő és ezt a sajtó-vizsgálóbíró útján megtorolni is lehet. Én tehát, minthogy a »hirdet« szó a mi sajtójogunkat érinti — nem mondom, hogy a kérdés e törvény keretében más szövegezéssel meg nem oldható, de úgy, a mint itt van, sajtójogunkat érinti •— és* miután nincs módomban erre nézve az igazságügyi bizottságban bővebb diszkussziót felidézni, a »hirdet« szó kihagyását kérem. Ác) pont szintén nem felel meg a többi törvényeinkben követett elveknek. Összes büntető törvényeinkben ugyanis, — értem az 1878. évi V. törvényczikket. valamint a kihágási és egyéb törvényeinket, — a büntetendő cselekvény útján előálló czikkek forgalomba hozója csak akkor büntettetik, ha a czikkeket tudva hozza forgalomba. Itt pedig az van, hogy: »kihágást követ el, és a mennyiben cselekménye súlyosabb büntetés alá nem esik, két hónapig terjedhető el zárással és 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az, a ki: c) hamisított mezőgazdasági terményeket, termékeket vagy czikkeket, nemkülönben hamisításra alkalmas anyagokat hoz forgalomba«. A forgalomba hozutal sokszor jóhiszeműleg is történhetik, a nélkül, hogy az illető tudná, hogy az a termék hamisítva van. Azt hiszem, nem kell tehát bővebben indokolnom azt az indítványomat, hogy a c) pontba a »tudva« szó beleszúrassék. A d) pontra is van egy megjegyzésem, a mely a mezőgazdákat is közelebbről érdekelheti. (Halljuk! E'álljuk !) Az eredeti javaslat harmadik szakaszának c) pontja szerint kihágást követ el az, a ki »a terményeket vagy termékeket oly elnevezés alatt hozza közfogyasztásra, illetve forgalomba, mely azokat természetük szerint nyilvánvalóin meg nem illeti«. A javaslat indokolásából"! átható, hogy a földmívelésiigyi kormány intencziója az volt, hogy az büntettessék, a ki bizonyos vegyítéssel vagy hamisítással a czikkek természetére nézve akarja megtéveszteni a fogyasztókat; ez az intenczió az eredeti szövegben ki is van fejezve. De a közgazdasági és földmívelésügyi bizottság túlságos nagy buzgalmában jóval tovább ment és ezt a pontot úgy változtatta meg, hogy két hónapig tartó elzárással büntethető az is, a ki »mezó'gazdasági terményeket, termékeket vagy czikkeket, habár azok nem hamisítottak, oly elnevezés alatt vagy oly megjelöléssel árúi,