Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.

Ülésnapok - 1892-488

488. országos ülés 1895. október 8-án, kedden. 49 illetve hoz forgalomba, mely azokat természetük és származásuk szerint valósággal meg nem illeti«. Gr. Festetits Andor földmívelésügyi miniszter: Ezt csak 600 korona pénzbüntetéssel. Visontai Soma: Tévedtem, tehát csak 600 korona pénzbüntetéssel sajtja. A két bizottság maga előtt látván a borászati törvényi, a mely a nem helyesen feltüntetett proveniencziát is bünteti, azt hitte, hogy ez ilyen könnyen alkalmaztató itt is. Kérdem, hogy ha ez a törvény életbeléptettefík, lehet-e Tápé, Dorozsma vagy Szeged egész vidékének paprikáját »szegedi paprika« elnevezés alatt forgalomba hozni ? Nem lehet, mert nagyon könnyű ezt megállapítani ott, a hol nagyobb terjedelmű kereskedelemről van szó, a hol á tőzsde-iizánszok, a melyek a proveniencziát megállapítják, alkalmazásba vétetnek, a hol a tőzsdebíróság dönti el és nagyon természetesen, a fennálló tőzsdeszokások és szabványok szerint bizonyos vidékeknek terményeit, minthogy azok már évtizedek, talán évszázadok óta bizonyos megjelölés alatt árusíttatnak, például a szegedi paprika mindig annak fog tekintetni. De itt egészen másról van szó. Az az előljáró, az a főszolgabíró nem fog a tőzsdére menni, hogy annak véleményét kérje, mert itt, ha minden egyes gazdasági terméknek és terménynek proveniencziáját egész világosan nem tűnteti ki annak, a mi, büntetéssel sűjtatik. Már pedig a törvényt máskép magyarázni, a mint az világosan meghozva van, nem lehet, annál kevésbbé, mert ennek az intencziója egyenesen azillető bizottságok jelentéséből is kitűnik. Már most kérdem, érdekében álbe az országnak, hogy különösen az olyan ezikkeknél, a melyek nagy kivitel tárgyát képezik, mint a milyen épen a paprika, egész vidékek sújtassanak, hogy ezeknek igen nagy mezőgazdasági forgalma megbénítassék. En nagyon helyeslem azt, hogy a kereskedelem becsületes, szolid és reális legyen, hanem az úgynevezett márkáknak természetét, melyek alatt bizonyos üzleti czikkek úgy a belforgalom, mint a külkereskedelem tárgyát képezik, a kihágási torvényben, a nélkül, hogy a mezőgazdaságon súlyos sérelmet ne ejtsünk, így eldönteni nem lehet. Ezért helyeslem én a t. földmívelésügyi miniszter úr javaslatát, a mely a kellő határokat megtartotta, de melyet jogi és közgazdasági szempontból megfelelőbbnek és helyesebbnek tartok. Ezért én a szakasz d) pontjából e szavakat: »és származásuk szerint«, kihagyandóknak vélem. Ismétlem, méltóztassék csak tekintettel lenni arra, hogy a borászati törvényben is a provenienczia iránt csak ágy lehetett intézkedni, hogy felállított a kormány egyes borvidékeket és azt KÉPVII. NAPLÓ 1892—97. XXVI. KÖTET. mondotta, hogy ez a bor például a tarjáni, a gyöngyösi, az egri borvidékhez tartozik. Ha tehát ehhez hozzá volna csatolva az a kiegészítő rész, hogy azon öszszes mezőgazdasági termékekre nézve, a melyek bizonyos márkák alatt szerepelnek, ezen márkák törvényszerűsége s az egyes vidékek meg lennének határozva, akkor talán el lehetne kerülni a sérelmet, de így, úgy mezőgazdasági, mint jogi szempontból igen sok inkonvenieneziára szolgáltat alkalmat, azért én e szavakat: »és származásuk szerinti, kihagyandóknak vélem. í\em mondom, hogy nem lenne fentartható a törvényhozásnak az, hogy idővel erre is kiterjeszsze figyelmét, habár nem győzött meg bennünket az indokolás arról, hogy a származás fel vagy fel nem tüntetéséből valami nagy sérelem és visszásságok történtek volna. Ennélfogva bátor vagyok a harmadik szakaszhoz négy módositványt benyújtani. Elnök : Kiván-e még valaki szólani a harmadik szakaszhoz? Ha nem, a vitát bezárom. Gr, Festetits Andor földmívelésügyi miniszter: T. ház! Részemről az előbbi felszólalással szemben kijelentem, hogy mindazon argumentumok, a melyeket a képviselő úr szíves volt előhozni, még nem bátorítanak fel engem arra, hogy előbbi álláspontomat fenn ne tartsam, illetve, hogyha Kováts József képviselőtársam által beadott indítványt el ne fogadjam. A mi azon megjegyzést illeti, hogy ezen törvényjavaslatban involvált bűntető vagy sxíjtó eljárás sokkal szigorúbb, mint az a kihágási törvényben egyáltalában kontemplálható, azt hiszem, hogy ennek megvan, talán nem teoretikus, de inkább gyakorlati oka, mert ha a borhamisítás involválja azt, hogy a borkereskedő kútvizet önt a borba és ha ez nyolez napi fogsággal lesz büntetve, ez — azt hiszem — arányban van a kihágási törvénynyel, mert ezen kihágásnak semmi messzebbmenő kihatása nincs, sem a közegészségügy, sem a közgazdaság tekintetében nagyobbmérvű kihágást nem involvál. De ha külországban egy hamisító gyár felállítása által a lóherét, luezernát, pohánkát 50 —60 perezenttel olcsóbban szállítják s özönével küldik országunkba ezen hamisított czikkeket s ez által a mi nehezen és drágán produkált termékeinknek a maga árában való értékesítését lehetetlenné teszik: ez mindenesetre a közgazdasági téren elkövetett oly súlyos kihágás, hogy ha ennek megbüntetése szigorúbban történik, mint az előbb említett borhamisítás, ez csakis indokoltnak ismerhető el. (Helyeslés.) A mi a b) pontra vonatkozó észrevételt illeti, én megvallom, hogy nem találok pleonazmust abban, hogy a b) pontban az foglaltatik : »hainisítá<?ra alkalmas anyagokat e czélra 7