Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.

Ülésnapok - 1892-488

418. országos ülés 1895. október 8-án, kedden. 4] aggodalmak merültek fel a bizottság kebelében arra vonatkozólag, hogy a felsorolt intézkedések túlságosiin szigorúak, és a bizottság, engedve ezen aggályoknak, az illető szakaszt oly formán módosította, hogy a pénzbírság és szabadságvesztés-büntetés csakis a hamisítások és hamisításra alkalmas czikkeknek erre a czélra való hirdetőjét és forgalomba hozóját sújtsa. Egyéb kihágások, melyeket a javaslat kontemplál, csupán a pénzbírságra vonatkoznak. Ezek lényegesebb módosításai a bízottságnak. A mondottak alapján kérem a t. házat, méltóztassék a javaslatot a bizottság szövegezése szerint általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Balogh Géza jegyző: Viaontai Soma! Visontai Soma: T. ház! Én teljesen helyeslem azokat az indokokat, melyek a földmívelésügyi miniszter urat arra birták, hogy ezen törvényjavaslatot benyújtsa, mert ez nemcsak a régebbi törvényeket egészíti ki, hanem a forgalomnak, fogyasztásnak és kereskedelemnek is kíván szolgálni, a mikor bizonyos hamisítások megakadályozását czélozza, és a mikor bizonyos mezőgazdasági terményeket és ezikkeket oltalmába vesz és oda igyekszik, hogy azok a maguk eredetiségében kerüljenek piaczra. Ámde, t. ház, ez a törvény nemcsak gazdasági, hanem jogi jellegű is s ilyenkor, úgy hiszem, a törvényhozásnak két szempontot kell szem előtt tartania. Az egyik az, hogy a törvény a czélba vett gazdasági eredményt elérje, a másik pedig az, hogy a törvény által kívánt büntetés és megtorlás oly szabatosan legyen formulázva, hogy a forgalomnak vagy az egyéneknek fölösleges zaklatása ne történhessék. Ha ezt a törvényjavaslatot megvizsgáljuk, azt látjuk, hogy nem kigebbszerű kihágási törvényről vau itten szó, mert súlyos megtorló intézkedések vannak benne felvéve; hogy a kihágási törvényben megállapított büntetési tételek maximuma kerül itt alkalmazásba, a mennyiben két hónapig terjedhető elzárás is van kiszabva; hogy egyes közigazgatási közegeknek a legmesszebb menő felhatalmazás adatik arra nézve, hogy bármilyen családhoz és üzleti helyiségbe behatolhassanak s ottan ellenőrzést gyakorolhassanak ; hogy a törvényjavaslat a büntetéseknek egy újabb formájátja »pellengérreállítást« hozza be, a mennyiben az indokok világosan mondják, hogy a czél az egyes elítélési esetekben pellengérre való állítás és a törvény minden egyes elítélési esetben az illető hatóságoknak megadja a jogot arra, hogy az illető nevét és cselekedetét publikálja, a mivel nemcsak a hamisítás van büntetve, hanem egyes árúk proveniencziájának eltitkolása is, a mi nagyon könnyű például a borászati töivénynél, a mely borvidékeket állapít meg, KÉPVH. NAPLÓ. 1892-97. XXVI KÖTET. de igen sok komplikáczióra ad okot ott, hol minden egyes termékre kimondja ós megtiltja, hogy más elnevezés és megjelölés alatt kerüljön forgalomba. Ez az intézkedés különben az eredeti javaslat ititencziójának sem felel meg, mert ez csak módosítása a miniszter által benyújtott javaslat megfelelő pontjának, a mely szerint csak az volt büntetéssel sújtható, a ki a czikk természetére nézve ejti tévedésbe a közönséget, nem pedig eredetére nézve. E nagyhorderejű törvényben a közigazgatási hatóság van megbízva a bíráskodással s így ugyanaz a hatóság bíráskodik, a mely nyomoz is, ellenőriz is. E szerint nemcsak ismét megcsorbxíl az a nagy elv, hogy a közigazgatást el kell különíteni a jogszolgáltatástól, -- a mi különben más dolgokban is igen sajnálatra méltó módon megtörténik — hanem azt is látjuk, hogy egyes bíráskodási funkcziókat, melyek elkülönítését oly nagyon szem előtt tartják a jogállamban, itt ismét összevegyítenek. Tekintve, hogy e törvény, mint fontos jogi törvény, igen súlyos büntetési tételeket tartalmaz, és tekintve azt is, hogy e törvényt bele kell illeszteni büntetőtörvénykönyvi rendszerünkbe: konstatálnom kell, hogy e törvényben igen sok aggályos dolgot látok. Itt az általános tárgyalásnál csak azért szólalok fel, hogy kifogásoljam a törvény azon előkészítését, a mely szerint ez csudálatos módon nem került az igazságügyi bizottság elé, mely a törvényeket jogi szempontból szokta megbírálni és a mely legutóbb is teljesen átdolgozni volt kénytelen a találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslatot. Ismétlem, sajnálattal konstatálom, hogy e par excellence büntetőtörvény igazságügyi szempontból soha sem tárgyaltatott, és azért én, a kinek az egyes szakaszokra nézve módosítvúnyaim volnának, előbb azt bátorkodom indítványozni, hogy e törvényjavaslat tárgyalás végett kiadassék az igazságügyi bizottságnak. Ha ez indítványom el nem fogadtatnék, fentartom magamnak, hogy a részletes tárgyalásnál megtegyem módosításaimat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Festetits Andor földmívelésügyi miniszter: T. ház! Legyen szabad rögtön válaszolnom azon megjegyzésekre, melyeket Visontai Soma képviselő úr az imént tett. (Halljuk! Halljak!) Azt hiszem, egyet fog velem érteni mindenki abban a tekintetben, hogy ily törvény meghozatalakor egészen preczize kell intézkednünk, ha nem akarunk ugyanabba az irányba belemélyedni, melybe — úgy látszik — bele mélyedtünk a borhamisítási törvényben, mely a papiroson meg van, de gyakorlatilag vajmi kevés eredményt mutat fel. (Úgy van! jobb- és balfelöl.) Szemben az általános hamisítási haj6