Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.

Ülésnapok - 1892-487

---• 487. országos ülés 1895. október 5-én, szombaton. az 1894-ben épült magyar esendőrségi laktanyát is felgyújtja. Csakugyan bekövetkezett, hogy 1894. évi deczember havában az új laktanya is felgyújtatott s a lángok martalékává lett, a nélkül, hogy akár Novobilszkinek, akár bárki másnak csak egy hajszála is meggörbült volna. Pedig — úgy tudom -— hogy a gácsországi hatóságoknál ezen eset is fel volt jelentve. 1893-ban, Julius havában bizonyos Bien kofszki Zakopanéi erdész vezetése alatt egy tíz emberből álló lengyel csapat rátört a magyar föld tulajdonosának egy erdei kunyhójára, azt éjnek idején teljesen szétrombolta s a határ megvédésére oda kirendelt két magyarországi erdővédtől — a kik a kunyhóban aludtak — a lőfegyvert és vadászkéseket erőszakkal elvette. Pedig ez a kunyhó még csak nem is a vitásnak állított, haneni a Halastótól meglehetősen távol eső, tisztán magyar területen állott. A lőcsei királyi törvényszék e miatt vizsgálatot indított s a tettesek megnevezése mellett az ügyet áttette a neusandezí császári királyi törvényszékhez. Egyik tettes, bizonyos Dsadon Adalbert, a magyar csendőrök által magyar területen el is fogatott, de kísérőit rászedve, megugrott, s a mikor Grácsországha visszatért, ott nemzeti mártirképen ünnepeltetett. Ha jól vagyok értesülve, a neusandezi császári királyi törvényszék ebben az esetben tett is valamit, a mennyiben a gunyhó szétromboló! ellen legalább vizsgálatot indított. De a krakkói főtörvényszék ezt is beszüntette, a gácsországi sajtó pedig az említett főtörvényszéknek ezt a különös intézkedését, mint valami nemzeti vívmányt, úgy dicsőítette. Végre 1894-ben bekövetkezett, hogy a magyar terület tulajdonosa a magyar királyi Guria e tárgybeli ítélete alapján az annyiszor megtámadott halastói birtokba bíróilag visszahelyeztetett, az aimyi villongás tárgyát képező magyar határ pedig elég nagy és nehéz határkövekkel tüzetesen megjelöltetett. Azonban alig hogy a magyar király nevében meghozott kúriai ítélet így végrehajtatott, a gácsországiak a határköveket még aznap szétrombolták, illetve eltávolították, még pedig legelsőnek azt, mely a gácsországi részen fekvő osztrák csendőrök laktanyájával szemben volt elhelyezve, tehát úgy szólván az osztrák csendőrség passzív asszisztenciája mellett. Hasonlóan eklatáns a tripsi eset is. Ebben a gácsországi bialkai lakosok a Bialka folyót új gát emelése által önkényileg a magyar földön fekvő Trips község határára terelték és e határnak nagy részét így víz alá helyezték. Midőn aztán a tripsiek ezen váratlan vízáradás ellen védekezendők, a folyó partjához siettek, a Bialka községi lakosok a tripsi magyar alattvalókra valóságos sortüzet adtak s lőfegyvereikkel hét tripsi embert meg is sebesítettek. A szepesófalusi magyar szolgabíróság ez ügyben a nyomozást rögtön megejtette és az erre vonatkozó ügyiratokat a neumarki császári királyi kerületi kapitánysághoz áttette, az osztrák bíróságok azonban ezen vérengzésért, igen hosszú idők múltán, mindössze néhány heti fogságra ítélték a merénylők némelyikét. Egészen hasonló dolgok történtek Fridmann nevtí magyarországi község határában is. Ott a Dunajecz folyó két ágra szakadván, ennek folytán egy körülbelőb78 holdas sziget keletkezett. Ezen sziget emberemlékezet óta mindig magyar kézen volt, most azonban a gácsországi manyovai lakosok foglalták el fegyveres erőszakkal. A magyar birtokos embereit lőfegyverek segítségével a vízbe kergették bele, mely alkalommal egy magyar gazdatiszt kőütés folytán a vízbe zuhant és belefúlt. A gácsországiak azóta a szigeten lévő fákat kivágták és gátemelés által a Dunajecz vizét itt is a magyar határra terelték. Ez így megy és minduntalan meg-megújúl már évek óta s én a határvillongások és erőszakoskodásoknak még egész sorozatát hozhatnám fel. így például a javorinai vadaskert kerítése is, most nemrégen, nagyrészben leromboltatott. De nem akarok a t. ház becses türelmével visszaélni. Hiszen az, a mit idáig felsoroltam, bizonnyára elég lesz arra, hogy a magyar kormány a magyar határnak az említett vonalon leendő erélyes és az eddiginél hatályosabb fentartása és megvédése iránt lehetőleg mielőbb megtegye a lehető legkomolyabb intézkedéseket. (Általános helyeslés.) Mert gácsországi szomszédainknak a magyar határ ellen intézett ezen folytonos támadásai és erőszakoskodásai . . . (Zaj a szélsőbalon.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Thaly Kálmán: Jó szomszéd volt a lengyel mindig! Veszter Ittire : .. . ezatroczitások, mondom, nemcsak a közvetlenül érdekelt magyar állampolgárok és birtokosok vagyon- és személybiztonságát, de kétségtelenül a magyar állam tekintélyét is sértik és veszélyeztetik, és a magyar állam hatalma iránti bizalmat megingatják. A Halastó és Tengerszemre vonatkozó kérdésnek mielőbbi végleges szabályozása ezenkívül még a magyar turistaságnak is egy igen fontos érdekét képezi, tehát szintén országos érdek.