Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.
Ülésnapok - 1892-487
187. országos ülés 1895. október 5-én, szombaton. __ 4-er, Végííl mivel igazolja ezen ép oly sérelmes, mint tapintatlan eljárását s intézkedésének feltűnő késedelmességét ?« (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Az interpelláczió fel lévén olvasva, újból való felolvasása felesleges. Kiadatik a belügyminiszternek. Következik Madarász József képviselő úr interpellácziója. Madarász József: (Olvassa.) »Kérdés a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Szatmár megye Mikola községéből a felől értesültem, hogy ott csakis reformált hitfelekezeti iskola lévén, abban ez ideig a más hitfelekezetekhez tartozók gyermekei is oktattattak. E tanévben azonban az iskolát a reformált hitfelekezetííek saját gyermekeik számára szükségelvén, más vallásbeli gyermekek nem vétettek fel. S ennek az a következése lőn, hogy Mikolán 50, sőt lehet 60, részint római, részint görögkatholikus felekezetű gyermek nem járhatván iskolába, az ott lakó szülők egyike, gyermekeik oktatását óhajtó polgárnő megkért, szólnék fel mellettük, hogy gyermekeiket a haza hű és értelmes polgáraivá nevelhessék fel. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Teljesítem erkölcsi kötelességemet és tisztelettel kérdem a vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, hajlandó-e sürgősen meggyőződni ez ügy mibenléte felől? s ha valósággal az a helyzet, intézkedni, hogy a tanköteles gyermekek e tanévben is oktattassanak.« (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök*. Kiadatik a vallás- és közoktatásügyi miniszternek. Következik Veszter Imre képviselő úrnak interpellácziója. Veszter Imre: T. ház! Most, hogy az elmúlt nyár folyamán váiasztókerűletetemben jártam., oly határvillongásoknak és ezen villongások oly mérveinek és részleteinek jutottam tudomására,, a melyek nemcsak kerületem érdekeit, de Magyarország tekintélyét is mélyen sértik, a minél fogva kötelességemnek ismerem ez ügyet itt szóvá tenni s a következőket előterjeszteni. Ismeretes dolog, hogy Grácsországban az utóbbi években a galicziai Tátra-egylet kezdeményezése folytán mozgalom indult meg, melynek czélja arra irányúi, hogy a magyar Tátra egyik gyöngyét képező Halastó és Tengerszem, mely még a XIV-dik században keletkezett okmányokkal is igazolhatólag mindenkor hazánkhoz tartozott, tőlünk elvétessék és Grácsország területéhez csatoltassék. A Grácsországban megindult ezen agitatorius mozgalom, mely a magyar állami terűlet épségét | KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXVI. KÖTET. támadja meg, 3—4 év óta mindnagyobb mérveket öltött. Nemcsak a gácsországi napi sajtó egyre feszegeti, hogy a Halastó és Tengerszem vidéke lengyel királyok állítólagos régi adomáovlevelei szerint galicziai terűietet képez s így ennek Magyarország kezén lévő s századok óta folytatott birtoka jogtalan uzurpáczió, a gácsországi tartománygytílés is a Tátra-egylet által megindított mozgalom szolgálatába állva, — már több ízben egészen hasonlóan nyilatkozott. A galicziai képviselők ez ügyben már az osztrák Reichsrathban is felszólaltak s az osztrák belügyminisztert már ismételten a visszacsatolás iránt teendő lépésekre hívták fel, sőt még a koronát is ezéljaiknak megnyerni megkisérelték, a mennyiben állítólagos sérelmeiknek orvoslását küldöttségileg még ő Felségénél, a közös uralkodónál is szorgalmazták. A gácsországi agitáczió folytán az érintett magyar területen lakó magyar állampolgárok személy és vagyonbiztonsága ellen már ismételten a legvakmerőbb erőszakoskodások követtettek el, sőt a kérdéses magyar területnek már egészben való önhatalmi elfoglalására is történtek kísérletek. A magyar kormány ezen merényletek meggátlása czéljából a Halastónál ceendőrségi állomást állított ugyan fel; a magyar határ ellen intézett támadások azonban, daczára a magyar csendőröknek, sem szűntek meg, hanem folyton meg-megújúlnak, sőt most már a Bjalka és Dunajecz által alkotott egész határvonalon átcsapva, gácsországi szomszédaink már most nemcsak a Halastó vidékét, de újabban már az említett folyók mentén fekvő magyarországi községek területeit is egyre támadják és ostromolják. A Halastó mellett felállított magyar csendőrlaktanya nyomban rá, hogy a csendőrök az ottani éghajlati viszonyok folytán a téli hónapokra Javorina községébe költözködni kényszerűitek, a gácsor-izágiak által felgyújtatott és hamuvá égeti. Ez í 89 l-ben történt. A gyújtogatás a neumarki császári királyi kerületi kapitányságnál feljelentetett; a gácsországi hatóságok azonban mit sem tettek, sőt ellenkezőleg, a magyar csendőrségi laktanyának felpörkölése Gácsországban általában mint valami hazafias dolog, úgy ünnepeltetett, elannyira, hogy a mikor a magyar csendőrségi laktanya 1894-ben újból felépült, bizonyos Novobilszki bialkai lakos megnevezhető tanúk előtt nyíltan és büntetlenül híresztelhette és eldicsekedhetett, hogy az 1891-iki gyújtogatást egy lengyel grófnak felhívására 50 forintért ő, tudniillik Novobilszki vitte végre, s hogy az említett gróf ügyvédje újabb 50 forintnyi jutalmat is ígért neki, h;i 5
