Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.
Ülésnapok - 1892-486
95. október 1-én, kedden. 28 486. országos ülés 185 nak adandó állami kedvezményekre vonatkozó törvényjavaslat beadása tárgyában«. Elnök: Endrey képviselő úr, úgy látom, nincs jelen; Szalay Imre képviselő úron van a sor. Szalay Imre: T. képviselőház! Ha szándékom volna a külön vámterület érdekében érvelni, azon interpellaczió, melyet tenni szándékozom, a legbővebb alkalmat adná rá. Mert egy üdvös dolgot törvényileg csinálni Magyarországon, (Halljuk! Halljuk!) a mely az egész országnak közvélemény e szerint készül, és hogy ezen törvénynek mégis hatása nincsen, ez; már eléggé mutatja azt, hogy keresni kell az okot, mikép történhetik az, hogy valami ennek az országnak üdvös és annak effektuálása, azon törvénynek a hatása még sem mutatkozik; tehát valahol kell mégis lennie valami oknak, a mely ezt előidézi. Ez pedig semmi más, mint azon gazdasági szövetség, melyben mi Ausztriával állunk. Az 1893:XXIII tczikk ugyanis agyártott boroknak a készítését, azoknak forgalomba hozását feltétlenül eltörli. Hogyan áll most a másik oldalon Ausztria e tekintetben ? Ott szabad a gyártott boroknak készítése bizonyos feltételek mellett. Most mi történik, t. képviselőház? (Halljuk! Halljuk!) Különösen Tirolból és Isztriából leginkább Trieszten és egyrészt Fiúmén keresztül beözönlik Magyarországba 8, 9, 10 forintért hektoliterenként a petiotizált és chaptalizált bor és így nagyban árúltatik ebben az országban; és hogy nem lehet rájönni esetleg, hogy ez gyártott bor volt, és hogy megfelelt-e a törvény szabványainak, az egyszerűen azért nem történhetik, mert összekevertetvén a magyar borral, nagyon nehéz megtudni, gyártott-e az a bor, vagy természetes? Én azt vélem, t. ház, hogy ha a miniszterelnök úr a mostani szerződéses tárgyalások megindulta alkalmával az ausztriai kormányt figyelmezteti ezen anomáliára, Ausztria jól felfogott érdekében is szükséges, hogy a mint nálunk a konkurrenczia és egészségügyi szempontból eltiltattak a hamisítványok, hasonlókép Ausztriában is így történjék. És ha a t. miniszterelnök úr egész erővel fog hozzájárulni, sőt egy kis fenyegetéssel, a minek megvalósítását üdvösebbnek tartanám, tudniillik a külön vámterület megvalósításával, azt hiszem, minden szó nélkül beleegyeznének, hogy Ausztriában is ugyanoly törvény alkottassák a gyártott borokra nézve, mint Magyarországon. Interpelláczióm egyik tárgya ez. A másik pedig a következő: Mindannyian tudjuk, s dicséretére kell mondanom kormánypárti képviselőtársaimnak is, kik számtalan esetben nyiltan, őszintén bevallották, hogy elhibázott volt az Olaszországgal kötött kereskedelmi szerződés, mely a borbevitelt, a minimális tarifa leszállításával, Magyarországba lehetővé tette. De minthogy ez szerződés, annak szabványai köteíezőleg hatnak ránk ép úgy, mint a másik országra. Ebben a tekintetben azonban figyelembe veendő az 1893 : XXIII. tczikk 4. §-a, mely a gyártott borokról a következőleg szól: »Tilos a bort oly vidék megjelölésével forgalomba hozni, melyen az nem termett, illetőleg a mely vidék jellegének meg nem felel«. T. ház! Mindannyian tudjuk, hogy az olasz bor nem Magyarországon termett, s hogy nincs oly vidék, a mely jellegének megfelelne, és mégis nyakra-főre áráltatik Magyarországon, a nélkül, hogy kitüntetve lenne akár a vignettákon, akár a kereskedésben, hogy tiszta olasz bor-e, vagy vegyített. Ezen, azt hiszem, annál könnyebb volna segíteni, mert tudom, hogy a t. minisztérium foglalkozik a kérdéssel, s ha ez ügyet komolyan veszi, az 1893: XXIII. tczikk alapján nagyon könnyű érvényre juttatni azt, hogy oly borok, a melyek nem ebben az országban termettek, eredeti jellegöknek és termelési helyöknek megfelelőleg bocsáttassanak csak árúba. Mondom, hogy nem csak ez az egyedüli baj, t. ház, hanem még az is -- és az olasz boroknál, nézetem szerint, ebben áll a legnagyobb baj hogy ezen olasz borokat össze szokták vegyíteni a magyar borral. Mi történik most? A külkereskedelembe ez a bor kivitetik, és ezen név alatt »magyar bor« kerül forgalomba. Minőségére, összetételére, alkatára nézve ez a bor minden egyéb, csak nem magyar bor. Mi történik tehát? Hogy azokat a piaczainkat, melyeket nagyon nehéz áldozatokkal szereztünk meg, el fogjuk veszteni, hasonlókép el fogjuk veszíteni, mint lisztiparunknál történt, a mit csak röviden említek. Míg Magyarországon tisztán magyar búzából őröltek, addig mi lisztünkkel hódítottunk piaezot piacz után, Braziliát, Angliát, Svájczot. Méltóztassék most a liszt-exportot megnézni, mióta az2al a silány fajtával ösezekevertetelt, egyre-másra vesztjük el piaczainkat, Egyiptomtól kezdve a többi államokig. Ebben áll a legnagyobb hibája — nemcsak a konkurrencziában — az olasz bor behozatalának, tudniillik hogy az kivitetvén, a magyar bor hitelét alaposan tönkreteszi. (Úgy van! bál fél öl.) Én azt hiszem, t. ház, hogy ezek indokok arra nézve, hogy ezen interpellácziómat megtegyem, melynek felolvasását kérem. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Illyés Bálint jegyző (olvassa as interpellácziót). »Interpelláczió az összminiszteriumhoz, illetőleg a miniszterelnökhöz. Tekintettel az 1893. évi XXIII. törvényczikk szabványaira, a mely a gyártott borok
