Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.

Ülésnapok - 1892-486

á86. országos ülés 1805. október 1-én, kedden. 29 készítését és forgalomba bocsátását eltiltja, és az által a bortermelőt a jogtalan és igazságtalan konkurrencziától megvédi, és ennek daczára leginkább Tirol és Isztriából, részben Fiúmén át, de különösen Trieszt felől nagy mennyiségben hozatik be Ausztriából petiotizált és chaptalizált bor, melynek hektoliterjét 8—10 forintért ajánlják és küldik nagy mennyiségben. Miután Ausztriában a borgyártás bizonyos feltételek mellett meg van engedve: szándékozik-e a kormány odahatni, hogy a most kezdetét veendő kereskedelmi és szerződési tárgyalások alkalmával Ausztriában a mienkhez hasonló törvény alkotására az illető köröket fölhívni, fejlődő és a regeneráczió nehéz munkájában leledző szőíőszetiinket e veszélytől megmenteni? Tekintettel továbbá ama közgazdasági hátrányra, mely az olasz borok előre meg nem gondolt beözönlése által érte országunkat, ellenszolgálat nélkül szállítva le a régebbi magas vámtételeket, és tekintettel ama körülményre, hogy a bejölt olasz borok részben tiszta, részben magyar borokkal vegyítve, míg egyrészről a mi boraink kitűnőségét és azok eredetiségét veszélyezteti, a keverés által ugyanazon veszélyt idézve elő, a mit lisztiparunk szenvedett a szerb és román búza belekeverésével, minek következtében több külföldi piaczunkat vesztettük el: szándékozik-e a kormány a fenthivatkozott törvény értelmében is intézkedni, hogy az elárúsításoknál a kereskedelemben és a korcsmákban olasz bor és kevert olasz bor elnevezés használtassák.« (Élénk helyeslés balfelől) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a miniszterelnök úrnak. Következik Kováts József képviselő úr interpellácziója. Kováts József: T. Ház ! (Halljuk! Halljuk!) A t. földmívelésügyi miniszter úrról pár héttel ezelőtt igen érdekes híreket olvastunk, a menynyiben a t. miniszter úr a közös vámszerződés meghosszabbításának küszöbén az országos gazdasági egyesülethez fordult, hogy magoktól a gazdáktól tudja meg azoknak sérelmeit és bajait. Ez mindenesetre örvendetes jelenség, nagy tapintatra és gondosságra vall, és valóban, mindnyájunk részéről csak elismerést érdemel. A t. miniszter úr bizonyára úgy járt el, mint azon jóravaló orvos szokott eljárni, ki mielőtt a betegnek kezeléséhez fogna, habár maga is felismerte a bajt, mindamellett teljes alapossággal kikérdezi, hogy megtudja, hogy a baj tulajdonkép mitől keletkezett. Csakhogy, t, ház, attól tartok, hogy mire az orvosszerre kerül a sor, akkor már a t. miniszter úr nem bízik magában, hanem osztrák szomszéd doktor-kollégájához fordul, a ki aztán majd ajánl olyan orvosságot, a melytől a beteg, ha nem is pusztái el menthetetlenül, de bizonyára menthetetlenül elsenyved. Legalább ezen feltevésre jogosít fel engem a t. földmívelésügyi miniszter úrnak — a kit nagy sajnálatomra nem látok itt jelen — azon legutóbbi eljárása, a melyet a kezelésére bízott állami ménes birtokok biztosítása tárgyában elkövetett. T. ház ! A hírlapokból értesültem, de a legilletékesebb helyről vett informáczióm alapján is állíthatom, hogy a t. miniszter úr a kezelésére bízott állami ménes birtokokat, a melyek az utóbbi időben is a legelőkelőbb magyar biztosító-társulatnál voltak tűzveszély stb. ellen biztosítva, egy osztrák, tehát külföldi biztosító-támílathoz terelte, holott jól tudta, hogy az utóbbi 12 éven át is a legtekintélyesebb magyar biztosító-társulattal volt biztosítva, a mely biztosító-társulat azon 12 év alatt kár fejében körülbelül 45.000 forinttal fizetett ki többet a magyar államnak, mint a mennyit tőle díjak fejében beszedett. Bizonyára tudta a t. miniszter úr azt is, hogy ugyanezen legelőkelőbb biztosító-társulat más két magyar biztosító-társulattal a fiumei állami károk folytán 320.000 forintot fizetett csak nemrégen a magyar államnak. Én azt hiszem, t. ház, hogy ezen rendkívüli események, ezen rendkívüli nagy károk folytán, a melyek magyar társulatokat értek, ha a magyar állam és Ausztria között viszonosság állana is fenn, még az esetben is erkölcsileg kénytelen volna a kormány magyar biztosító-társulatnál biztosítani; (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) még az esetben is, ha magyar társulat nem is volna képes azon ár mellett a biztosítást elvállalni. Annál is inkább elvárható volna ez a kormánytól, mert azon magyar biztosító-társulatok, a melyek ezen roppant károkat viselték, köteíezettségöknek készséggel eleget tettek. De, t. képviselőház, nem is volt arra szükség, hogy a t. földmívelésügyi miniszter úr képzelt méltányosságára appellaljak, mert hiszen van egy másik hazai biztosító-társulat, a mely szintén elsőrendű és így teljesen megbízható, a mely épen azon ár mellett ajánlkozott az állami ménes birtokok biztosítását tüz- és más veszély ellen elvállalni, mint azon osztrák társulat, a melyet a t. földmívelésügyi miniszter úr védelmébe fogadott. Nem tudom, t. képviselőház, hogy mivel fog a t. földmívelésügyi miuister úr védekezni, de a viszonossággal nem védekezhetik, mert az egyenesen ki van zárva. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Ausztriában ugyanis még sohasem fordult elő eset, hogy akár állami, akár bármely más közvagyon, akár csak árvavagyon is magyar biztosító társulatnál nyert volna bármily veszély ellen biztosítást. Sőt tovább megyek, t. képviselőház. Az osztrák pénzintézeteknél elvűi van felállítva, hogy semmiféle osztrák vagyon tulajdonosa kölcsönt nem haphat, ha