Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.

Ülésnapok - 1892-485

485. országos ülés 1895. wepteniber 30-án, hétfőn. Sí melyek a főrendiházhoz újabb megfontolás és tárgyalás végett visszaküldetnéuek. Ennek tiszteletteljes előadása után kérem a t. házat, méltóztassék a bizottságoknak javaslatát elfogadni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Illyés Bálintjegyzö: GrófSzapáryGyula! Szapáry Gyula gr.: T. ház! (Halijuk!) Az előadó urak által a bizottságok nevében tett azon javaslatot, hogy a zárhatározatok első szakaszába vétessék fel azon intézkedés, hogy az 1868. évi LIII. törvényczikknek az áttérésre vonatkozó intézkedései kitérjesztessenek minden törvényesen bevett vallásra és így természetesen az izraelitákra is: én részemről elfogadom és ahhoz hozzájárulok. Tehetem ezt annál is inkább, mert talán méltóztatnak a t. ház tagjai emlé kezni arra, hogy április 26-án történt felszólalásom alkalmával indítványt terjesztettem elő, melyben ép azon javaslatot tettem, hogy az áttérésre vonatkozó szakasz az izraelita vallásról szóló törvényjavaslatból kihagyatván, a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatba vétessék fel, átalánosaágban, minden vallásfelekezetre nézve. Ezen javaslat megfelel teljesen azon álláspontnak, melynek akkor kifejezést adtam, ehhez tehát teljes készséggel hozzájárulok. (Helyeslés a jobboldalon.) Ennek igen természetes következménye az, hogy midőn majd tárgyalni fogjuk az izraelita vallásról szóló törvényjavaslatot, ahhoz hozzá fogok járulni azon szöveg szerint, melyben az a főrendiház részéről hozzánk átküldetett, és melyben a tisztelt bizottságok is annak elfogadását a háznak javasolják. Nem fogadhatom el a t. bizottságok azon javaslatát, hogy a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatnak a felekezetenkivííliségre vonatkozó 22., 23., 24., 26. §-ai ágy állíttassanak helyre ezen törvényjavaslatban, a mint ezek eredetileg voltak. Én nem osztozom a főrendiház azon álláspontjában sem, hogy ezen szakaszok egyszerűen töröltessenek, mert akkor a törvényben egy hézag volna és a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvény 5-ik íjának nem lenne megfelelő intézkedése és így az bajosan volna végrehajtható. Hogy ezeu kérdéses §-okat miként kivántam módosítani, annak kifejezést adtam szintén azon indítványban, melyet április havában előterjesztettem és mely megfelel azon indítványnak, melyet a főrendiházban gróf Keglevich István tett. Jelen alkalommal nem szándékozom erre nézve újabb indítványt tenni, mert a kérdés mai stádiumában kevés kilátás van arra, hogy egy benyújtott indítvány elfogadtassék. Ha azonban a főrendiházban ezen szakaszok azon szöveg szerint állíttatnak helyre, a mint annak én kifejezést adtam és ott is kifejezés adatott és így kertíl vissza a javaslat, akkor a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatot azon szövegben el fogom fogadni, jelen alakjában pedig nem járulhatok hozzá. (Helyeslés a baloldalon és a középen.) Illyés Bálint jegyző: Kovács Albert! Kovács Albert: T. ház! Elismerem én is, hogy az argumentáczió e kérdésekben pro és kontra ki van merítve, s épen azért magam is csak egyszerű nyilatkozatra szorítkozom. Kijelentem nevezetesen a magara nevében és azon párt megbízásából is, melyhez tartozni szerencsém van, hogy ezt a törvényjavaslatot valamint eddig átalánosságban mindig elfogadtuk, úgy elfogadjuk most is. Nem kifogásoljuk azt sem, hogy a zsidó reczepczióról szóló törvényjavaslatból a főrendiház által törölt czikk ide áthelyeztessék és az a törvényjavaslat terjesztessék legfelsőbb megerősítés alá, úgy, a mint a főrendiháztól visszakerült. Én ugyan, mint már egyszer kifejeztem, biztosítva látom az áttérés jogát a zsidó vallásra a vallágszabadsági törvényben ezen áthelyezés nélkül is; de ha ez iránt kétség támad, nem ellenzem, hogy ez a biztosítás teljes világossággal kifejeztessék. Egy intézkedése van ennek a törvényjavaslatnak, melyhez a nemzeti párt soha hozzá nem járult, és ez azon paragrafusokban foglaltatik, a melyeket a főrendiház kihagyott, a melyek tudniillik a felekezetnélktíliség törvénybe iktatását foglalják magokban. Ehhez, t. képviselőház, én most sem járulhatok. (Helyeslés a középen és balfelöl.) Az itt kifejezett princzipium fennállhat a nélkül, hogy az törvényezikkbe iktattatnék, és akkor védelmezi azon néhány idealistát, a kik egy vallás keretébe sem férnek be; de mihelyt törvénybe iktattatik, mindjárt provokálja a nagy tömegeket, hogy esetleg a létező egyházakat megbontsák, (Igaz! Úgy van! a báloldalon.) már pedig annak, a mi létezik, joga van, hogy védelmezze magát az ellen, a mi őt meg akarja bontani. És ha meggondolom azt, hogy az egyszerű embernek az egész lelki világa a vallásban van, egész szellemi élete csak ott konczentrálódik: akkor méltán aggódom a felett, hogy a mikor az ő egyházi helyzete megzavartatik, akkor egyúttal az ő egész szellemi alapja bomlik meg, és nemcsak az egyházat hagyja el, de megbontja a társadalmat és megbomlik a lelkében minden morális fogalom. (Igaz! Ügy van! a középen és a baloldalon.) Ez az oka, t. képviselőház, annak, hogy én ezen intézkedésekhez soha hozzá nem járultam és ezen argumentummal szemben nem tulajdonítottam fontosságot annak, a mi itt gyakran elmondatott, hogy logikailag pedig a vallásszabadság elvéből a felekezetnélktíliség is következik.