Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.

Ülésnapok - 1892-485

20 485. országos ülés 1895. szeptember 30-&n, hétfőn. a t. házat, hogy a két bizottság együttes javaslatát elfogani méltóztassék. (Helyeslés jóbhfelöl.) Molnár Antal jegyző: Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter! Wlassics Gyula vallás és közoktatásügyi miniszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A ház iránt tartozó kötelességem parancsolja, hogy azonnal a tanácskozás elején jelezzem azon álláspontot, a melyet a kormány a főrendiház üzenetével szemben és a bizottsági javaslatokra vonatkozólag elfoglal. T. ház! Habár nem is gyakori, de mégsem szokatlan jelenség a parlamenti tanácskozások történetében, hogy ha egy javaslat többször kerül a ház asztalára, a mindig megújuló vita esetleg újabb szempontokat hoz felszínre és az érveket is gazdagítja. Ha a meg-megújúló vita, a napirenden lévő tárgy keretében mozog és alkalmas és képes arra, hogy az objektív érvek anyagát akár szélesítse, akár mélyítse, akkor ez — azt gondolom — az ügy előnyére szolgál, torábbá a parlamenti tanácskozás méltóságát emeli. De ha az újra meg újra megújuló vita nem egyéb, mint a régen feldolgozott anyag ismétlése, vagy ha az újabb tárgyalás csak alkalom arra, hogy minden egyébről, csak a napirenden lévő tárgyról ne beszéljünk: az rendesen — legalább a mennyire én ismerem a parlamenti tanácskozások történetét és pszikologiáját — nem használ az ügynek és kárára van a parlamenti tanácskozás méltóságának és komolyságának. Én kötelességszertíleg újra és újra átnéztem a harmadszori tárgyalás anyagát és el merem mondani, hogy úgy mi, a kik a törvényjavaslat mellett foglaltunk állást, mint tisztelt ellenfeleink, a kik a törvényjavaslat ellen foglaltak állást, igyekeztünk legjobb argumentumainkat csatarendbe hozni, igyekeztünk meggyőződésünk egész hevét azokhoz hozzáfűzni, valamint t. ellenfeleink igyekeztek argumentumaikban hazafias meggyőződésből származó aggályuknak kifejezést adni, azon veszélyt illetőleg, mely ezen törvényjavaslatok által esetleg a vallásosságot, vagy a történelmi egyházakat érhetné. Én a magam részéről abban a helyzetben vagyok, hogy új objektiv érvet már csatarendbe állítani nem tudok olyat, a melyet akár vagy már el nem mondtam volna, akár melyet a tárgyalás anyaga többször és ismételve fel nem tüntetne. Ennek folytán a ház iránt tartozó tisztelet parancsolja nekem, hogy a vita anyagában ismétlésektől egyszerűen tartózkodjam és csak jelezzem azt az álláspontot, a melyet a főrendiház üzenetével és a bizottságok javaslatával szemben a kormány elfoglal. Mint méltóztatnak tudni, a főrendiház üzenete szerint a képviselőház javaslatának szövegéből a 22., 23., 24. és 26. szakaszok kihagyattak. A 22. §. foglalkozik a kilépés alakszerűségeivel, a 23. és 24. §. a kilépés jogkövetkezményeivel és azon korlátokkal, a melyeket a történeti egyházak érdekében a könnyelmű kilépés megakadályozása czéljából mi legalább szükségesnek tartottunk felállítani, A 26. §. egy deklaratorius intézkedés, a mely a gyermekek vallására vonatkozólag azt a diszpozicziót tartalmazza, hogy a törvényhozás minthogy a gyermekek vallásáról már van törvényünk, de mivel a felekezeten kivűl állók gyermekeinek vallásáról még intézkedés nincs, erről külöu törvényben szándékozik intézkedni. Ezek a kihagyott szakaszok. T. ház! A kormány kijelentette már programmjának kifejtése alkalmával, hogy a két elintézetlen egyházpolitikai törvényjavaslatban befektetett alapelvek integritásához ragaszkodik. Mi ezt az integritást sértve látjuk abban, hogy habár az 5. §. a kilépés szabadságát általában biztosítja is, de mivel épen ebben az 5. szakaszban az van mondva, hogy a kilépés a törvényben megbatározott feltételek alatt eszközölhető, és minthogy így a kilépés alakszerűségei kimaradtak volna: nem látjuk teljesen garantirozva a kilépés szabadságát, mert a joghatályos kilépés biztosítása ily helyzetben hiányoznék. Ez az a pont, hol mi az elvek integritását megtámadva látjuk és ragaszkodunk az eredeti szöveg visszaállításához. Bátor leszek még szólani azon új szakaszról, melyet a bizottságok hoztak javaslatba. Tudniillik a zárhatározatok első szakaszául mondassák ki, hogy az 1868 : LIIT. törvényczikk 1'—8. §-ainak hatálya minden bevett vallásfelekezetre kiterjesztetik. Ennek szükségét és jelentőségét csak úgy foghatjuk fel, ha kapcsolatba hozzuk az izraelita vallásról szóló törvényjavaslattal, mert onnan kihagyatván az izraelita hitről a keresztényre és a keresztényről az izraelita hitre való áttérésre vonatkozó diszpoziczió, csak úgy tudunk megnyugodni az e tekintetben megcsonkított törvényjavaslat elfogadásában, hogy ha ennek tartalma biztosíttatik a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatban; és minthogy itt más szövegben ugyanazt az eredményt elérjük, ennek következtében én ezt a szakaszt is elfogadásra ajánlom. Ennek megvan az az előnye, hogy a differencziák köre a két ház között szűkebb mérvre szorul. Mindenesetre azon legiszlatorius ökonómiai szempont szól mellette, hogy az izraelita vallásról szóló törvényjavaslatot nem lesz szükséges a főrendiházhoz visszaküldeni, csupán csak a vallás szabad gyakorlatáról szóló javaslat kihagyott szakaszai lennének azok,