Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.

Ülésnapok - 1892-485

485. országos ülés 1895. szeptember 80-án, hétfőn. 19 ságügyi bizottságok jelentései (írom. 919, 92 í) a vallás szabad gyakorlatáról szóló 899. az. törvényjavaslatra vonatkozólag. Ki következik ? Az előadó úr kíván szólani. Bessenyei Ferencz, a közoktatásügyi bizottság előadója: T. ház! Az idő értékével, de bizonyára a t. ház becses figyelmével is visszaélnék, ha hosszabb beszéd kíséretében mutatnám be azt a jelentést, melyet a közoktatásügyi bizottság a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat tárgyában kelt főrendiházi üzenetre vonatkozólag a ház elé terjeszt. Fölmentve is érzem magamat, t. ház, egy hosszabb beszéd kötelezettsége alól az által, hogy már harmadízben tárgyalja a t. ház e törvényjavaslatot. De mert a mélyen tisztelt főrendiház a magyar országgyűlés képviselőháza által már három ízben elfogadott törvényjavaslatból oly szakaszokat hagyott ki, a melyek nélkül a törvényjavaslat eredeti fontosságát és jelentőségteljességét elvesztené, engedje meg a t. ház, hogy becses türelmét pár perezre kikérjem. (Halljuk! Bálijuk !) Mint a bizottság jelentéséből kitűnik, a mélyen t. főrendiház a törvényjavaslatnak a képviselő áz áital elfogadott, szövegéből kihagyta a bevett és törvényesen elismert vallásfelekezeten kivíü állókról rendelkező III. fejezet 22., 23., 24., valamint a IV. fejezet 26-ik §-ait, vagyis azokat a szakaszokat, melyek a vallás és lelkiismereti szabadságnak elmaradhatlan folyományszerű, tehát elengedhetlen követelményeit képezik. {Úgy van! Úgy van! a jobb- és szélső balőldalom) Nem akarok belebocsátkozni azon okonak elemezésébe, melyek a mélyen tisztelt főrendiházat ezen szakaszok kihagyására késztették, ismételni sem kívánom azokat az okokat, a melyek itt százszor elmondva lettek és a melyeknek a t. ház többsége ismételten hódolt, akkor, nádon e javaslatot elfogadta. És ezért röviden csak arra kérem a t. házat, hogy eddigi magatartásához és szabadelvű irányához híven, elfoglalt álláspontjához feltétlenül ragaszkod III. fejezet 22., 23., 24., valamint a IV. fejezet 26. §-ait ezentúl is fentartani méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Ennyit a jelentés első részéről. A jelentés második része az a javaslat, melyet az a körülmény tett szükségessé, hogy a főrendiház az izraelita vallásról szóló törvényjavaslatból az áttérés kölcsönösségére vonatkozó 2. §-t kihagyta. A bizottság e §. kihagyásához csak azon föltétellel járult, hogy az áttérés kölcsönössége e törvényjavaslatba vétessék fel, még pedig úgy, hogy egy beillesztendő új szakaszban kimondassék, hogy az 1868: L1II. tez. 1—8. §-ai rendelkezésének hatálya minden bevett vallásfelekezetre ki terjesztetik. Igaz, hogy az izraelita vallásról szóló törvényjavaslatból az áttérés kölcsönössége ki van hagyva; de hogy a jövőben minden félreértésnek eleje vétessék, a bizottság abban a véleményben van, hogy az ott kihagyott szakasz e törvényjavaslatba illesztessék be, a hol az áttérés esetei csoportosítvák, és a hol e beillesztéssel az áttérésre és kilépésre vonatkozó összes intézkedések szerves egészet fognak képezni. Ez intézkedések nem érintenék a törvényjavaslatban letett elveket, mert hisz itt ugyanaz az elv állapíttatik meg, csakhogy szerintem sokkal helyesebb keretben. Ezeket röviden előadva, kérem a t. házat, hogy a közoktatásügyi bizottság javaslatát elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobbfelől és a szélső baloldalon.) Veszter Imre, az igazságügyi bizottság előadója: T. ház! Az igazságügyi bizottság egész terjedelmében magáévá teszi közoktatásügyi bízottságnak a szőnyegen levő kérdésben elfoglalt álláspontját, mihez képest az igazságügyi bizottság részéről is kérem a t. házat, hogy a két bizottság együttes javaslatát elfogadni méltóztassék. Tekintve, hogy a javaslat a dolog érdemében és lényegében nem tartalmaz semmi újítást, hanem csak egy, a képviselőház által máiismételten tárgyalt és elfogadott elvi álláspontnak szerintem czélszerűbb és formailag is helyesebb alakját czélozza, a magam részéről is, azt hiszem, hogy visszaélnék a t. ház türelmével, ha ez úttal hosszabb fejtegetésbe bocsátkoznám. De természetes, hogy ismerni fogom előadói kötelességemet, ha ez a vita során szükségessé válnék. Ma csak egy szempontot bátorkodom kiemelni, és ez az, hogy a mit a két bizottság javaslata ezéloz, az elvileg már a főrendiház által is el van fogadva az általa elfogadott törvényjavaslat mostani szövegében, a mennyiben annak 5. §-a szerint mindenki szabadon áttérhet bármely vallásra a törvényben kikötött feltételek alatt. Azonban épen ez utóbbi szavak teszik szükségessé, hogy a kérdés részletesen szabályoztassék, mivel az izraelita vallásra való áttérés feltételei eddig törvényesen megállapítva nem voltak. Ezen kivűl gyakorlati szempontból is czélszerű az áttérésre vonatkozólag a javaslatot elfogadni, mert így az országgyűlés két háza közti differenczia egyetlen törvényjavaslatra redukálódik, és ez mindenesetre megkönnyíti a két ház között a teljes egyetértés helyreállítását. Ezek előrebocsátása után tisztelettel kérem