Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.
Ülésnapok - 1892-485
lí 485. országos ülés 1895. szeptember 30-án, hétfőn. közííl a fogyasztási adóknál, a sójövedéknél, a jószágigazgatóságoknál, a jószágoknál, a zsilvölgyi kőszénbányánál, a sótermelésnél és az állami épületeknél 187.000 frttal apadnak a kiadások. A mi már most a pénzügyminisztérium átmeneti kiadásait illeti, az imént említettem, hogy 12,139,000 frttal apadnak e kiadások. Ebből az apadásból 12,000.000 frt arra vezethető vissza, hogy a valutarendezéssel kapcsolatos aranybeszerzés most már megszűnt, minthogy az aranyat beszereztük és így az ezzel járó kiadás elesik; természetesen elesik ennek következtében a megfelelő átmeneti bevétel is. Egy új tétellel találkozunk az átmeneti kiadásoknál, mely 120.000 frtot tesz ki, és a melyet azért vettem fel a költségvetésbe, hogy a jövő ÓT ben a fővárosban mutatkozó drágaságra való tekintettel, az alsóbb rendű családos vagy nős tisztviselők némi segélyben részesíttessenek. (Helyeslés.) Áttérve a kereskedelmi tárczára, ennek rendes és átmeneti kiadásai 8,000.000 forinttal emelkednek. Mivel azonban a beruházások 300.000 forinttal kisebb összegre vannak preliminálva, a netto-emelkedés 7,700.000 forintot tesz. A főbb tételek, melyeknél emelkedés mutatkozik, a következők. (Halljuk! Halljuk!) A közútaknál 1,310.000 forint volt a szükségleti növekedés, miután 300 kilométerrel növekedik a közutak hálózata. Ezen kivűl új tétel a szabadalmi hivatal és a szabadalmi tanács felállítása, mely í32.000 forint kiadást eredményez, mely azonban csak átfutó jellegű, minthogy egy megfelelő nagyobb bevétel által van ellensúlyozva. A postatakarékpénztáraknál is 100.000 forint átfutó kiadási emelkedés van, mely ugyanannyi bevétel által van ellensúlyozva, A kereskedelmi táreza üzemeinél a bruttó kiadási emelkedés 7,000.000 forint. Ebből esik a postára, távirdára és távbeszélőre 830.000 forintnyi többlet, miután az tízlet természetszerűleg emelkedik és ezzel egyszersmind a bevételek emelkedése is kapcsolatos. A vasútaknái a rendes kiadások 3,865.000 forinttal vannak előirányozva. Ez visszavezethető egyrészt a hálózatnak terjedésére, minthogy 1000 kilométerrel nagyobb hálózat szolgál ma a számítás alapjául, mint az előző évben, a mennyiben 11.700 kilométer most a számítás alapjául szolgáló hálózat. Erre körülbelül 1,000.000 forintnyi kiadási szaporulat esik; 2,860.000 forint kiadási szaporulat pedig esik a kilátásba vett nagyobb teljesítményekre, a várható nagyobb forgalom következtében. A gyárak, a diósgyőri vasgyár 1,253.000 forint és az állami gépgyár 1,047.000 forintnyi többletet, vesznek igénybe, a mely többlettel szemben épen a gyár üzemének terjedése következtében nagyobb bevételek is állanak. A kereskedelmi táreza beruházásaira nézve voltam bátor említeni, hogy azok 300,000 forintnyi kisebb Összeggel prelimináltattak; minthogy egy tétel, mely a folyó- és tóhajózás czéljaira volt felvéve 300.000 forinttal, ez alkalommal elesik. A legfontosabb része a kereskedelmi táreza beruházásainak az, mely az államvasútakra szükséges. (Halljuk! Halljuk!) Az állami vasútakra beruházás czímén, t. ház, ugyanazt az összeget vettük fel a költségvetésbe, a mely az 1895. évi előirányzatban is szerepel, tudniillik kerek összegben 6,000.000 forintot és 1,500.000 forintot a leltár szaporítására és a kiegészítési munkálatokra. Ugyanazt azt összeget vettük tehát föl, annak daczára, hogy előrelátható és az eddigi tapasztalatokból következtethető, hogy ez az összeg a beruházási egész szükségletet fedezni nem fogja. És hogy ennek daczára nem emeltük e tételt, ennek, t. ház, az a magyarázata, hogy a kereskedelmi miniszter úrral együtt szükségesnek tartottuk elrendelni a beható tanulmányozást abban a tekintetben, hogy az államvasutaknál mi lesz a legközelebbi években a beruházási szükséglet; addig pedig, míg pozitív adatok e tekintetben rendelkezésünkre nem állanak, nem lett volna indokolt vagy czélszerii a költségvetési tételt változtatni. Azonban, t. ház, ezzel egyidejűleg tanulmány tárgyává tettük azt a kérdést is, hogy vájjon az eddigi eljárás a vasutak beruházásának fedezése körűi, hogy tudniillik ezek a beruházások állandóan az állam rendes bevételeiből, illetőleg a vasutak rendes bevételeiből fedeztessenek, fentartandó-e a jövőre; vájjon helyes-e ez budgetális szempontból és a vasutak jövedelmezősége szempontjából ? A kérdés úgy áll, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) hogy ha megtekintjük a múlt évek zárszámadási eredményeit, arra az eredményre jutunk, hogy azok az összegek, a melyek e ezímeken a költségvetésben prelimináltattak, mondhatni egyik évben sem fedezték teljesen a szükségletet, hanem ezeken kivűl póthitel vagy utólagos felhatalmazások kérése alapján kisebbnagyobb összegek voltak szükségesek a beruházások czéljaira. Ha számításba veszszük az utolsó öt évi, vagyis az 1890—1894. évi zárszámadási eredményeket, azt látjuk, hogy előirányoztatott az államvasűti beruházásokra 26 x /2 millió forint, tényleg pedig kiadatott a póthiteltörvények igénybevételével 60y2 millió forint, tehát 34 millió forinttal volt nagyobb ez az összeg az előirányzott összegnél, és mégis, t. ház, ezzel nem fedeztünk minden szükségletet, hanem csak a legégetőbb és a legsürgősebb szükségleteket. Már pedig az állam vasúti hálózat, habár nem is olyan rohamosan, mint a nagy vasúti államo-
