Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.
Ülésnapok - 1892-485
485. országos ülés 1895. szeptember 80-áu, hétfőn. 13 sítások idejében, mindazonáltal folytonosan emelkedik, a forgalom is folytonosan terjed és így nagyon természetesen nem lehetünk abban a reményben, hogy az államvasutaknál a jövőre több beruházási szükségletek nem fognak felmerülni, sőt ellenkezőleg, el kell lennünk készülve arra, hogy évek hosszú során át jelentékeny igényekkel foguuk szemben állni. (Igás! Ügy van!) Ezekkel az igényekkel szemben, t. ház, egyrészről a forgalom biztonságának elútasíthatlan követelménye szempontjából, másrészről azért sem zárkózhatunk el, mert nem engedhetjük meg, hogy állami vasútaink fejlődéstik azon magas fokáról, melyen jelenleg vannak, leszoríttassanak, de ezenkívül még van egy más nagyon fontos szempont: és ez az államvasutak jövedelmezőségének szempontja. (Helyeslés.) A mi az utóbbi kérdést illeti, a dolog úgy áll, hogy ha elismerem is azt, hogy az államvasutak első sorban arra vannak hívatva, hogy a közgazdasági érdekeket istápolják, mindazonáltal arról a jogos követelményről, hogy a közgazdasági előnyökön kivűl fiuáncziális hasznot is hajtsanak, ezt hiszem, lemondani nem lehet, sőt tekintettel azokra az óriási áldozatokra, melyeket az államvasixtak megalkotása s fejlesztése érdekében hozott, azt hiszem, joggal lehet elvárni azt, hogy az államvasutak az államnak egyik legjelentékenyebb bevételi forrását is képezzék. Már pedig abban a kérdésben, hogy az összes beruházásokat folytonosan közvetlenül az állam bevételeiből, vagy a vasutak tiszta bevételéből fedezzük, czélt érni nem lehet, mert a vasutak azon nettó bevétele, a mely különben más állami czélokra volna fordítandó, ezen rendkívüli, beruházások folytán annyira igénybe vétetnék, hogy a fenmaradó valódi nettó bevétel egy minimális összegre csökkenne. így, ha tekintetbe veszszük az 1894. évi zárszámadás eredményét: azt látjuk, hogy az említett évben az államvasutak összes bevétele 85,800.000 forintot tett ki, összes kiadása pedig, a beruházásokat is ideszámítva, 69,000.500 forint volt, úgy, hogy a nettó eredmény 16,300.000 forintra rúgott. Ha már most ezen összeget Összehasonlítjuk körülbelül azzal a 800 millióval, és ha a kibocsátási költségeket is figyelembe veszszük a majdnem 1000 milliót megközelítő vagyonnal, mely az államvasutak beruházásaira fordíttatott, azt hiszem, hogy a 16 3 /io millió forint csak minimális jövedelmezőségnek felel meg. így tehát sem félreértésekre, sem pedig a mi államháztartartásunk teljesen kielégítő állapota iránt aggályokra nem adhat okot a kormánynak az az intézkedése, hogy tanulmány tárgyává tette azt a kérdést, nem volna-e czélszertí az említett szempontokból államvasútainknál is olykép oldani meg a beruházási kérdést, mint ez más hasontermészetű intézeteknél, sőt más állami vasútaknái is történni szokott, hogy tudniillik a beruházások nem közvetlenül az illető intézmény jövedelméből, hanem más módon, hitelművelet útján beszerzett összegekből fedeztessenek és a kölcsönnek csakis annuitása helyeztessék a költségvetésbe? Ez az, t. ház, a mi eddig ez irányban történt. Az ügy, mint bátor voltam említeni, a tanulmányozás stádiumában van, s mindaz, mi ezen túlmenőleg hirdettetett, hogy a kormány egy vagy más irányban már állást foglalt volna, messze túlmegy a valóságon. Ha e tekintetben valami eredményre jutunk, természetesen kötelessége lesz a kormánynak a törvényhozást erről előzetesen tájékoztatni. De bármi eredményre jussunk is, egy körülményre már most kötelességem felhívni a t. ház figyelmét, mint egyik indokára annak, a miért e kérdéssel tüzetesebben és behatóbban foglalkozunk. Es ez az, hogy meggyőződésem szerint törekednünk kell állami kiadásaink körében, a mennyire csak lehet megtakarításokat eszközölni; törekednünk kell, hogy oly összegek, melyek költségvetésünkben ma bizonyos czélokra le vannak kötve, a mennyiben felszabadíthatók, felszabadíttassanak; törekednünk kell, hogy az új kiadásokkal szemben magában a költségvetésben keressük meg a fedezetet, mert ha nincs is kétségem az iránt, hogy normális viszonyok közt az állami bevételek mérsékelten és fokozatosan tovább is emelkedni fognak, de arra, hogy évtizedeken keresztül óriási mértékben emelkedjenek, a dolog természeténél fogva számítani nem lehet. Viszont más részről nem hagyhatjuk figyelmen kivűl, hogy kiadásaink tekintetében még nem értük el a tetőpontot; még azok növekedni fognak. Még sok, igen jelentékeny kérdés vár megoldásra, — hogy többet ne említsek — az adminisztráczió reformjának kérdése a mi mindenesetre igen jelentékeny kiadási szaporulattal fog járni. Ezért elútasíthatatlan kötelessége a kormánynak, hogy a budget keretén belül igyekezzék oly fedezeti íorrásokat keresni, melyekkel az új terheket az állampolgárok újabb igénybevétele nélkül lehessen fedezni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) E kitérés után legyen szabad visszatérnem a kiadások további ismertetésére, még pedig a földmívelési tárcza kiadásaira. (Halljuk! Halljuk!) E tárczánál az összes kiadások 751.000 forinttal emelkednek, melyből a rendes kiadásokra jut 290.000 frt, az átmenetiekre 152.000, a beruházásokra 308.000 frt. A földmívelési tárcza kiadásainak mondhatni minden egyes tételénél emelkedéssel találkozunk, de a legjelentékenyebb emelkedések a következők: az állami erdőknél a rendes kezelésben és a beruházásoknál 60.000 forint emelkedés van. Egy új tétel az erdőőri szakiskolák 50.000
