Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.

Ülésnapok - 1892-496

496, országos ülés 1895. noYemfcer 5-én, kedden. \ J J Magam is kérem tehát, hogy ezt'a legközelebbi ülések valamelyikére napirendre tűzni méltóztassék. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Félkiáltások : Szavazzunk!) Elnök: Felteszem a kérdést, s minthogy az elnöki jelentésnek több része van . . . (Zajos felkiáltások a szélső báloldalon: Miféle részek %) Darányi képviselő úr lemondása a képviselői mandátumról külön jelentés. (Nagy zaj a bal- és szélső laloldalon.) Kérek csendet, mert mindenekelőtt elmondom, hogyan fogom feltenni a kérdést. (Halljuk.) A kérdés az lesz: tudomásul veszi-e a ház a gr. Festetits Andor miniszter úr lemondásáról szóló értesítést, igen vagy nem? (Helyeslés.) A kik ezt tudomásul veszik, kérem, álljanak fel. (Megtörténik. Felkiáltások a szélső baloldalon: Kisebbség! Megszámlálni!) Kérem, álljanak fel azok, a kik a jelentést nem veszik tudomásul, hanem napirendre kívánják kitűzni. (Megtörténik. Felkiáltások a szélsőbalon: Többség/) Tessék helyet foglalni. Balogh és Perczel jegyző urak meg fogják számlálni a képviselő urakat, a kik tudomásul veszik a bejelentést, kérem, álljanak fel szakaszonként. (Megtörténik.) Most kérem, álljanak fel szakaszonként azok, kik a napirendretűzés mellett vannak. (Megtörténik) Az összeszámlálás eredménye a következő: Tudomásul veszik a lemondás bejelentését ötvennyolczan, a napirendé tűzés mellett voltak ötvenhatan, ennélfogva a lemondás bejelentése két szótöbbséggel tudomásul vétetik. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ezzel kapcsolatban tudomásul veszi a ház Darányi Ignácz képviselő úrnak földmívelésügyi miniszterré történt kinevezése folytán képviselői mandátumáról való lemondását, és az elnökséget felhatalmazza arra, hogy az új választást elrendelje, valamint azt is, hogy annak idejében a háznak javaslatot tegyen arra nézve, hogy az alelnöki hely betöltése napirendre tűzessék. A házszabályok szerint minden hónap első ülésében felolvasandó a függőben maradt interpellácziók jegyzéke. Molnár Antal jegyző (olvassa a függőben maradt interpellácziók jegyzékét.) Szalay Imre: T. ház! A házszabályok érielmében a miniszter urak 80 nap alatt kötelesek az interpellácziókra válaszolni. Interpelláczióm megtétele óta eltelt 30 nap, a nélkül, hogy a t. miniszterelnök úr válaszolt volna. Amúgy magánbeszélgetés közben azt mondotta a t. miniszterelnök úr, hogy nem is ő, hanem a reszortminiszter fog válaszolni. Nekem nincs kifogásom az ellen, ha egyszerre fognak felelni: a belügyi, földmívelésügyi miniszter urak és a pénzügyminiszter űr, a kit interpelláczióm íegfőképen érdekel. Csak azt nem tudom, hogy mivel az előbbi földmívelésügyi miniszter úr lemondott, megújítsam-e interpellácziómat, hogy Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter urat megpzólamlásra birjam, mert az a t. miniszterelnök úrnál nem sikerült. Elnök: Következik a napirend; azonban mielőtt erre rátérnénk, Asbóth János képviselő úr kér személyes megtámadtatás czíméii szót, a mely még a múlt ülésben történt. Asbóth János: T. ház! Családomban előfordult komoly betegség akadályozott abban, hogy jelen lehessek a t. ház azon ülésén, melyen a t. miniszterelnök úr szíves volt interpellácziómra válaszolni. Egyébiránt előző üléseken jelen voltam, és azzal a méltányossággal és lojalitással, mely a politikai differencziák közt sem árthat, igen könnyen állapodhattunk volna meg a válasz napjában, úgy, hogy én is jelen lehessek, ha a miniszterelnök úr ezt jónak látta volna. A személyes támadás, mely a miniszterelnök úr válaszában foglaltatik, az, hogy én nem teljes komolysággal intéztem hozzá interpellációmat. A t. ház meg fogja engedni, hogy én teljes komolyságomat, melylyel az interpellácziót hozzáintéztem, röviden igazoljam, és minthogy azt az egyszerű állításon túl másként igazolni nem is lehet, mint úgy, hogy bármily röviden azon komoly ténykörülményeket és azon komoly indokokat felhozzam, melyek az interpelláezióm megtételére indítottak, erre kérek a t. háztól engedélyt. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) T. ház! Ha minduntalan azt halljuk, hogy a t. többség a közjogi alapnak egyetlen megbízható oszlopa és mégis azt látjuk, hogy mihelyt a párturalom alatt ingadozik a föld, frontot csinálnak a korona ellen, és fenyegetések hangzanak el, hogy a közjogi alap ellen fordulnak, akkor ezt a t. miniszterelnök úr tarthatja igen mulatságosnak, én azt igen komoly jelenségnek tartom. Ha eközben a t. volt balközépnek vezére alkalmat vesz magának, hogy kijelentse és emlékeztesse a házat arra, hogy ő az ő régi elveit sohasem adta fel, tehát mindig azon elvi alapon áll, ennek lehet mulatságos oldala, de én ezt igen komoly dolognak tartom, mert ez igen komoly perspektívákat nyit. Szerintem mindez annyival komolyabb, mert ha az 1867-es kiegyezésnek legfurfangosabb ellensége azon törte volna a fejét, hogyan lehetne a kiegyezés táborát darabokra törni és egymással szemben álló frakcziókra szakítani, ez nem történhetett volna sem sikeresebben, sem zseniálisabban, mint az egyházpolitikai akczió által. Az újabb kiegyezési tárgyalások küszöbön vannak, és előrelátható, hogy azokkal