Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.

Ülésnapok - 1892-495

160 495. országos ülés 1895. ofetóber 26-án, szombaton. Kérem azokat, a kik tudomásul veszik, álljanak fel. (Megtörténik.) A többség tudomásul veszi. Következik a kereskedelmi és igazságügyi miniszterek válasza Sierbán Miklós képviselő úr interpellácziójára a fogaras-feleki helyi érdekű vasút kisajátítása tárgyában. Dániel Ernő kereskedelemügyi mi­niszter: T. ház! Sierbán Miklós t. képviselő úr egy interpellácziőt intézett hozzám a fogaras­feleki helyi érdekű vasútvonal kisajátítása tár­gyában. Minthogy, t. ház, a kisajátítási eljárás nagyban és egészben két részből áll, a meny­nyiben az első rész a közigazgatási eljárásra tartozik, a másik rész pedig törvénykezési úton létesítendő: ennélfogva bátor leszek csupán a közigazgatási eljárásra vonatkozólag a magam s egyúttal a belügyminiszter úr részéről a vá­laszt megadni, s a mi a törvénykezési eljárást illeti, arra a t. kollegám, az igazságügyminiszter úr fog válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Az interpelláczió maga, daczára annak, hogy két pontot foglal magában, oly általánosságban van tartva, annyira nélkülözi és kerüli minden konkrét adat megemlítését, hogy valóban nagyon nehézzé teszi a miniszterre nézve a válasz meg­adását; mert a mily általánosságban adja elő az interpelláló azt, hogy törvénytelenségeket kö­vettek el, ép oly általánosságban adhatnám én meg a választ, hogy törvénytelenségek nem követtettek el. (Derültség a baloldalon. Helyeslés a jobboldalon) Azonban, minthogy magamnak is érdekem­ben állott meggyőződést szereznem arról, mi­ként folyt le a kisajátítási eljárás ezen vasút építésénél, úgy az e tárgyban rendelkezésemre álló összes okiratokat, mint a nyert jelentések következtében is mindenekelőtt, mielőtt az egyes kérdésekre a válaszokat megadnám, bátor leszek a tényállást a t. háznak röviden előterjeszteni. (Halljuk ! Halljuk!) Mindenekelőtt hangsúlyoznom kell azt, hogy a kisajátításnál a kártalanítási egységár, a föld­tulajdonosok és a vállalkozók közt egyezség útján állapíttatott meg, s az egységár holdan­ként 160—240 frt közt váltakozott. Csak egyes esetekben történt az, hogy különösen azoknak, a kik nem siettek az egyes­séget a vállalkozókkal megkötni, hanem később kötötték azt meg, sikerűit tetemesen nagyobb egységárakat elérni, még pedig olyat, a mely a 300 forintot is meghaladta, ennek következté­ben látván ezt azok, a kik korábban olcsóbb egységárak mellett kötötték meg az egyezséget, bizonyos ingerültségbe estek, mert azon nézet­ben voltak, hogy őket megrövidítették és kérték az árkülönbözetet, melyet azonban a vállalkozó nem adhatott meg, miután az egyezség jogerős volt. Különösen hangsúlyozom, t. ház, e momen­tumot, mert az egyes kérdéseknél később adandó válaszomban ezen körülmény bizonyos dolgokat kellően meg fog világítani és meg fog magya­rázni. (Halljuk! Halljuk!) Tulaj donképeni kártalanítási eljárás csak egyetlen egy esetben fordult elő, bizonyos Fá­bián Ferencz és neje betleni lakosok ügyében, kik azt követelték, hogy a birtokukat keresztül szelő vasútvonalra szükséges terület megvételé­vel együtt, az ő épületeik is bevonassanak a tűztávlatba, és ehhez képest bizonyos összeget nyerjenek az átépítésre; valamint követelték azt is, hogy a birtoktest egy része, a mely elhasít­tátott, szintén kisajátíttassék; egyúttal, miután itt a munkálatokat megkezdték, mielőtt az egyez­ség és a magánszerződés létrejött volna, egy­szersmind birtokháborítási port is indítottak. A mi a ttíztávlat kérdését illeti, erre nézve elsőfokúlag a közigazgatási bizottság határozott, felebbezés útján pedig a kereskedelemügj i mi­nisztériumhoz jutott, és még elődöm ezt a kér­dést a törvények értelmében, különösen a ki­sajátítási törvény 18. §-ára való tekintettel, vég­érvényesen eldöntötte. Maga a birtokháborítási per azonban folyt, úgyszintén a kártalanítási per is. A kártalanítási pert ugyan a brassói királyi törvényszék el akarta halasztani mind­addig, míg a birtokháborítási pernek vége lesz, azonban felebbezés útján a marosvásárhelyi királyi tábla úgy intézkedett, hogy ennek a felfüggesztésnek helye nincsen, hogy az rögtön tárgyalandó, és ebben a nézetben volt a kúria is. Mindkét per tehát az illetékes fórumok előtt folytattatott, s jelenleg már be is fejeztetett. Egy esetben történt az, t. képviselőház, hogy bizonyos területek elfoglaltattak a vállalat által, a nélkül, hogy az egyezség megtörtént volna. E tekintetben panasz érkezett a kereske­delemügyi minisztériumhoz. A kereskedelemügyi minisztérium rögtön kérdőre vonta magát a vál­lalkozót; azonban további intézkedéseknek szük­sége nem forgott fenn, mert a vállalat azonnal kiegyezkedett az illető féllel; a panaszos visza­vonta panaszát és a további eljárásnak alapja megszűnt. Ezen tényállásnak előrebocsátása után bátor leszek most az egyes kérdésekre a választ meg­adni. (Halljuk! Halljuk!) Az első kérdés így szól: »Van-e tudomá­suk a miniszter uraknak, hogy az 1891. év őszén megkezdődtek a felek-fogarasi helyi érdekű vasút vonalán a munkálatok ?« Igenis, erről van tudomásunk. Nemcsak hogy megkezdődtek a munkálatok, hanem Í892. szép-

Next

/
Thumbnails
Contents