Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.

Ülésnapok - 1892-495

495. országot ttléi 1865. október 26-án, szombaton. jgj tember 13-án a vasát meg is nyittatott és a forgalomnak átadatott. A második kérdés ez volt: »Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy az 1881. évi XLI. tcz. mikép rendeli el a kisajátítás foganatosítását, és ha igen, akkor birnak-e tudomással, hogy ezen kisajátításnak minden ténye a kisajátítási törvénynek nyílt arczúlcfiapása?* T. ház! Arról nincs tudomásunk, hogy ezen eljárás minden ténye a törvénynek nyílt arczúlcsapása lett volna. Az interpelláló képviselő úr maga semmiféle konkrét adatot fel nem hoz, és azért ezen állítás alaposságát merőben és határozottan tagadom. Tagadásba vonom annyival is inkább, mert hiszen a törvények a kisajátítás minden fázisában kellő eljárási szabályok mellett annyi védelemmel látják el az illető földtulajdonost, és az érdekelteket, hogy mindenkinek hatalmában áll a saját érdekeit a leghathatósabban megvédeni ? A harmadik kérdés ez: »Van-e tudomásul* a miniszter uraknak, hogy különösen e törvénynek 8-ik §-a, mely szerint az előmunkálatok által okozott károk azonnal megtérítendők lettek volna, be nem tartatott ?« T. háäí! Erről sincs tudomásunk, sőí, azt gondolom, hogy nem nem is lehet tudomásunk, mert hiszen ha ilyen sérelem előfordult volna, az illető félnek épen a kisajátítási törvény 8-ik §-ánál fogva, a melyre az interpelláló képviselő úr hivatkozik, szabadságában állott volna az alispánt megkérni az iránt, hogy az ilyen kártalanítási összegek biztosítására óvadékot tegyen le. Miután ex nem tétetett, fel kell tennem azt, hogy ilyen visszaélések nem is fordultak elő. A negyedik kérdés ez volt: »Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy ezen fogaras-feleki vonal legnagyobb részt kisajátítva nincsen és a csekély részben megtörtént kisajátítási összeg megállapítása teljességgel a törvény ellenére, annak világos kijátszásával történt, és birnak-e tudomással arról, hogy ezen összeg legnagyobb részben kifizetetlen most is, annak daczára, hogy a vonal három év óta a közlekedésnek átadatott ?« T. képviselőház! Határozottan állíthatom, hogy az az állítás, mint hogy ha kisajátítva nem volnának a területek, nem alapos. A kisajátítás az összes terűleteken keresztülvitetett; legnagyobb részt az illető tulajdonosok meg is kapták a pénzt, de nem mindnyájan, minek egyszerű oka, hogy részben terhelve voltak a földterületek, részben több birtokos volt, és vagy csak együttesen kaphatták meg a pénzt, vagy csak az illető terhek kiegyenlítése után. Az 5-ik kérdés: *> Van-e tudomása különösen az igen t. belügyminiszter urnak arról, hogy KÉPva NAPLÓ 1892—97. XXVI. KÖTET. midőn egyes földtulajdonosok a magántulajdon szentségénél fogva az őket megillető árt követeitek, megbüntettettek és csendőrökkel lettek elkergetve, és csendőrök fedezete alatt folytatták a munkálatokat ?« T. ház ! Igenis, arról van tudomásunk, hogy a kisajátítási eljárás alkalmával, épen mikor a kisajátítási zárómunkák történtek, tehát a hitelesítés alkalmával, a csendőrség segélye igénybe vétetett, és pedig azért, mert a hitelesítési munkálatok alkalmával a nép egy nagy részenagy ingerültséget mutatott és tolakodtak abba a helyiségbe, a hol ép ezek a munkálatok folytak, abban a hitben, hogy az a bizottság, mely e hitelesítést van ;

hivatva eszközölni, fogja őket kifizetni, és kifizetni a bírói kézhez letett vételárt, s meg fogja adni azt a különbözetet, mely a kiegyezett vételárt felülhaladta. A több száz főre menő nép annyira tódult abba a helyiségbe, úgy, hogy a bizottság a munkát teljességgel nem lett volna képes elvégezni, s ezért határozta el magát Török Bálint királyi járäsbíró a csendőrség kirendelésére, hogy a bizottságot a munkálat teljesítésében megvédje, illetve lehetségessé tegye, hogy azt folytassák. Hisz a népet fel kellett volna világosítani a tekintetben, hogy ennek a bizottságnak egészen más feladata van, mint kiegyenlíteni azokat a pénzbeli követeléseket. Azonban a helyett, hogy ez történt volna, olyanok, kik ismerhették volna a törvényt, és feladatuk lett volna a népet e tekintetben felvilágosítani, ép az ellenkezőt tették. Ha a t. interpelláló képviselő úr jelen volna, azon egyén nevét is megneveztem volna, ki e tekintetben a nép felvilágosítása körűi eljárt. A csendőrök kirendelése csupán csak azért történt, hogy a hitelesítő bizottságot megvédje. Előfordult azonban oly eset is, hogy valakit le kellett tartóztatni, még pedig azért, mert annak daczára, hogy a csendőrök ott voltak, s a bízottság elnöke, a járásbíró, kijelentette a nép előtt, hogy a bizottságnak nem feladata a követeléseket kiegyenlíteni, a legnagyobb mértékben háborgott, s meg is támadta a bizottság egyik tagját. Ez egy jegyzői írnok volt. Ennek következtében le kellett tartóztatni, de pár óra múlva, midőn lecsendesedett a nép, s nem volt ok, hogy letartóztatva legyen, ismét szabadon bocsáttatott. Nem áll tehát, hogy csendőrökkel tartották volna vissza a népet jogai érvényesítésétől, mert csak attól tartották vissza, hogy ne háborgassa a törvényes bizottságot az ő törvényes működésének folytatásában. A 6-ík kérdés, t. ház, tisztán igazságügyi kérdésekkel foglalkozik; arra nézve kollégám meg fogja adni a választ. A 7-ik kérdés aztmondja: »Mindezen okokn