Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.

Ülésnapok - 1892-492

4Ö2. országos ülés 1895. október 23-án, szerdán. 93 vonatkozó interpellácziójára ; Bartha Miklós képviselő úrnak a miniszterelnökök arczképei tárgyában ; Asbóth János képviselő úrnak a 67-iki kiegyezés fentartása tárgyában ; Péchy Tamás képviselő úrnak az országos gazdakongresszus tárgyában, és Drakulies Pál képviselő úrnak a beocsini görög-keleti zárdához tartozó 29 hold eladása tárgyában tett interpellácziójára. Felelni fog továbbá a belügyminiszter úr Endrey Gyula képviselő úrnak Hódmező-Vásárhely város törvényhatósági jogának megsértése tárgyában, és végre Holló Lajos képviselő úrnak a nógrádvármegyei törvényhatósági bizottság összealkotása tárgyában tett interpellácziójára. Ezen nyolcz interpelláczióra kíván a kormány felelni holnap. Természetesen, a melyeket bevégezni nem lehet, azok maradnának péntekre. Mint első interpelláczióra, a mint már jeleztem, felelni fog a miniszterelnök a zágrábi zászlósértés tárgyában tett és teendő interpellácziókra. Továbbá már most előre jelezhetem, hogy felelni fog a pénzügyminiszter úr Visontai képviselő úrnak az állampénztári feleslegek elhelyezése tárgyában tett interpellácziójára, Péchy Tamás képviselő úr által a romániai búzavám visszatérítése tárgyában tett interpelláczióra (Zaj és nyugtalanság balfelöl.) és Pázmándy Dénes képviselő úrnak a franczia borvám-konfliktus tárgyában tett interpellácziójára. A mennyiben holnap még esetleg más interpellácziók is bejelentetnek és a napirend elvégezhető nem volna, átmennénk a feleletekkel szombatra. Kérem, méltóztassék ezen javaslatomat elfogadni. (Helyeslés.) Elnök : A holnap 10 órakor kezdődő ülés napirendje tehát a következő volna: először a ma elfogadott törvényjavaslat harmadszori felolvasása, azután azon nyolczrendbeli interpelláczióra adandó feleletek, melyeket a miniszterelnök úr ma itt mint adandó feleleteket bejelentett. Elfogadja a t. ház ezen javaslatot? (Helyeslés.) Tehát ezt mint határozatot a holnapi napirendre nézve kimondom. Következnek az interpellácziók. Kossuth Ferencz képviselő urat illeti a szó. Kossuth Ferencz: (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Minthogy tegnap a miniszterelnök úr nem volt szíves az én kérdéseimre felelni, kötelességemnek tartom e kérdéseket ma interpelláczió alakjában beadni s illetőleg felolvasni. (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) »Interpelláczió a magyar miniszterelnök úrhoz. Hozzájárúlt-e a miniszterelnök úr a királyi nyilatkozatok szövegezéséhez? Ha igen, miért nem tartotta szükségesnek, hogy a király erélyesen elítélje a magyar állameszme ellen irányított merényleteket, és hogy a magyar állam tekintélyét törvényes érvényeire juttassa? Ha pedig nem, miért engedte át a király első tanácsosát megillető jogot a horvát bánnak épnen akkor, midőn a magyar állameszme lett megtámadva, és a magyar állam tekintélye lett megBértve, a magyar korona területén? Miért nem követelt azonnal a nemzet tekintélyét megillető elégtételt? Fog-e ily elégtételt követelni? És milyen elégtételt?« Nem fogom többé indokolni interpeilácziómat, minthogy tegnap kérdéseimet eléggé indokoltam. Engedje meg azonban a t. ház, hogy csak egy pár szóval utasítsam vissza azt, a mit a t. miniszterelnök úr tegnap az én felszólalásomra mondott, tudniillik, hogy én a ház szabályait kijátszottam. Bocsánatot kérek, én ezt nem tettem, minthogy én a házszabályok 154-ik §-ában tisztán kifejezett joggal éltem, felszólaltam, és felszólalásomat az elnöknek bejelentettem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Továbbá igaz, hogy kérdéseket intéztem a t. miniszterelnök úrhoz, de ezekkel a ház szabályait ki nem játszottam, minthogy á ház szabályaiban kérdések tételéről általában szó sincs, tehát olyan dolgot ki nem játszhattam, a miről nincs szó a házszabályokban. Konstatálni kívánom azt, hogy kérdés és interpelláczió közt a különbség az, hogy az interpelláczióra felelni köteles a miniszter, a kérdésre pedig felel, ha akar; már pedig én azt hittem, hogy a magyar miniszterelnök magyar szívében meg fogja találni az okokat, felelni az én kérdésemre. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Olay Lajos: Minden o, csak magyar nem ! Elnök: Az interpelláczió kiadatik a miniszterelnök úrnak. B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! Én készségesen elhiszem, hogy Kossuth Ferencz képviselőtársunk a házszabályokat kijátszani nem akarta, de most is fentartom azt, hogy ilyen formulázásával a kérdéseknek, és hivatkozással arra, hogy a miniszterelnök magyar szíve őt kényszeríti arra, hogy feleljen, mégis csak kijátszása eredményeztetnék (Derültség balfelől.) a házszabályoknak, (Helyeslés johbfélöl.) mivel a kérdések tétele interpelláczió alakjában történik. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) Elnök: Pázmándy Dénes képviselő úr következik. Pázmándy Dénes: T. ház! A zágrábi botrányok okait e házban tegnap és ma is szellőztették, de nem azokból a szempontokból, a melyeket én most szerencsés leszek előadni és nem arra a tendencziára való tekintettel, mely tényleg ezekben a botrányokban rejlik. Ne méltóztassék ugyanis, t. ház, azt hinni, hogy ezek