Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-464

1<>4, országos ülés 189S. április 2B-ón, csütörtökön. s9 az eeak nem gorombaság, ha bizonyos térre nézve kétségbe vonom, hogy valakinek kellő olvasottsága van, mert a ki olyan vakmerő, liogy azt állítja, hogy minden irányban kellő olvasottsággal bír.., (Nagyzajabal- és szélsőbalon.) Kérem, félreértettek; nem a grófra mondom, hogy vakmerő, mert a gróf nem arrogálja magának azt, hogy mindent értene. (Zaj és nyugtalanság a bal- és szélsőbalon.) Elnök*. (Csengéi.) Kérem a t. ház tagjait, hogy ne konverzálva méltóztassanak a tárgyat fejtegetni. Kérek csendet! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Hogy ezen mit tetszik megütődni, azt nem értem. Egyébiránt igen sokszor hallottam, és igen sokszor fel is használták azt, hogy én kijelentettem a főrendiházban azt, hogy nem tartom helyesnek azt az álláspontot, vagy nem olyan helyesnek, mintha törvénynyel szabályoztatnék ; de tartozom védelmére kelni azoknak, a kik a főrendiházban azt a propozicziót tették, hogy abban alkotmánysértés, vagy alkotmányellenesség nincs. Polónyi Géza: Majd bebizonyítom mindjá: t! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ha kegyesek ezt a dolgot hűvösen venni, és tisztán objektív okokkal magyarázni, vagy a magyarázatot objektíve mérlegelni, akkor a képviselő urak maguk is belátják azt, hogy ebben nincs alkotmányellenes. (Felkiáltások a baloldalon: Majd mindjárt meglátjuk l) Miről van szó ? Arról, hogy egy törvényhozási tárgy kivétessék a törvényhozás jogköréből, és delegálás útján a kormányra ruház tassék át. (Közbeszólások a szélsőbalon: Nem arról van széf) Igenis erről van szó. Ez nem alkotmányellenes dolog. Tessék megnézni eddigi gyakorlatunkat. Hány esetben adott a törvényhozás felhatalmazást arra, hogy saját hatáskörébe tartozó tárgyak rendeleti úton szabály oztassanak? (Közbeszólása szélsőbalról: Mi szükség van erre ?) Erre is fogok válaszolni. (Halljuk ! Halljuk !) Ez Magyarországon igen gyakori eset, és Angliában magában, a hol pedig egészen más gyakorlat van kifejlődve, mert ott bizonyos kormányzati visszaélések miatt az a gyakorlat felődött ki, hogy a törvények a legnagyob részletességgel intézkednek, ott a rendeleti jogkör meglehetősen korlátozva van —• mégis—különösen a legutolsó időkben — számos, ily fehatalmazás útján kiadott rendeletre jogosíttatott fel a kormány, mit ha kétségbe vonna bárki is, kész vagyok az egyes rendeleteket felsorolni. De minálunk is, Magyarországon, például a büntető törvénynek Fiúméra való kiterjesztése, a kihágások és kihágási viszonyokra vonatkozó módoEÉPVH. NAPLÓ. 1892-—97. XXV. KÖTET. sítások rendezése, melyek szorosan törvényhozási tárgyak, vagy például a járásbíróság előtti eljárás, mely szintén szoros törvényhozási tárgy, a bírói ügyvitel szabályozása, mely szintén legnagyobb részében törvényhozási tárgy, vagy ;. rögtönitólő bírósági eljárás, vagy a főpapok hagyatékára vonatkozó eljárás, vagy a kitbizományok, — ez mind rendelet úton szabályoztatik. Sőt tovább megyek. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Magyarországban annyira alkotmányos gyakorlat ez, hogy országgyűlési határozat útján is lehetséges a törvényhozás tárgyát képező viszonyokra vonatkozólag a kormánynak megadni a felhatalmazást rendelet kibocsátására: Példáuak okáért 1867-ben a volt Erdélyben a törvényhatóságok ideiglenes rendezésére nézve országgyűlési határozat adta meg ezen felhatalmazást; vagy például az 1848: XVIII. tez. 17. §-ában nyert felhatalmazást az esküdtszéki intézmény bizonyos kiegészítésére nézve tisztán országgyűlési határozat adta meg. Bocsánatot kérek, ezt kötelességem azért felhozni, mert azt hallom folyton, hogy alkotmányos fogalomba ütköző' dolog az, hogy a törvényhozás felhatalmazást adjon saját hatáskörébe tartozó tárgyaknak rendeleti úton való szabályozására. Igaz, azt méltóztatik mondani, van-e erre elég ok, ezt kell vizsgálni. Én is azon nézetben vagyok, hogy az átruházás kérdését nem szabad tisztán magánjogi meghatalmazás szabályai szerint megítélni, hanem igenis fontos oknak kell lennie arra, hogy a törvényhozás jogkörét átruházza. Nagyon jól tudjuk, hogy mik az okok erre rendszerint: például nincs ideje a törvényhozásnak, vagy részletesebb rendezésre különös szakismeret kivántatik, vagy egy más fontos állami érdek, szóval mindig valamely opportunitási szempont okozhatja azt, hogy a törvényhozás delegálja hitáskörét, de mindenütt az egész világ alkotmányos gyakorlatában el van ismerve, hogy az átruházás, bizonyos fontosabb, de opportunitási okból történik. Abban természetesen eltérhetünk, hogy mit tartunk az állam érdekére vonatkozólag fontos opportunitási ok nak; de hogy alkotmánysértésnek vagy alkotmányellenességnek lehessen ezt mondani, engedelmet kérek, ezt egy pártatlan fórum sohasem fogná megállapítani. Már most, ha a főrendek azt hallották folytonosan, hogy a felekezeten kívüliség — hogy így nevezzük — és ennek törvényben való intézményes szabályozása az, a mi visszataszító, a mi felháborító, ezt méltóztattak itt is mondani, ezen padokról is (A baloldalra mutat.) sokszor hallottam, hogy a legnagyobb baj az, hogy a kilépés alakszerűségei, jogkövetkezményei törvénybe foglaltatnak, és ezzel a felekezeten kivtí12