Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-464

-K 464. országos ülés 1895. április 25-én, csütörtököd. alatt lévő javaslatra vonatkozókat külön fog­lalná és külön azokat, a melyek a később napi­rendre kerülő törvényjavaslatra vonatkoznak. Ezt a tárgyalás rendje feltétlenül megkívánja. Á miniszter úr kivan szólani. Wlassics Gyula vallás- és közoktatás­ügyi miniszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Engedje meg nekem a t. ház, hogy gr. Szapáry Gyula imént hallott beszédére és különösen az ő indítványára is azonnal megtegyem észre­vételeimet. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt arra kívánok reflektálni, hogy gróf Szapáry Gyula kritika tárgyává tette azt, hogy mivel ily rögtönösen történt a tárgyalás, — 22-én tárgyalta a bizottság, és íme ma már a ház plénuma tárgyalja ezen javaslatokat, — tehát a háznak nem volt alkalma meggyőződnie arról sem, hogy a kormány mily álláspontot foglal el. Legyen szabad erre nézve megjegyeznem azt, hogy a mikor a főrendiház másodízben tárgyalta ezen javaslatokat, a kormány azonnal nyilatkozott és határozottan fentartotta eredeti álláspontját, tehát mindenki tudta, hogy ezen eredeti állásponttól a kormány eltérni nem fog és ugyanebből az alkalomból megjegyzem azt is a képviselő úrnak, hogy a főrendiházban álláspontváltozás egyáltalában nem fordult elő. Én bátor voltam kinyilatkoztatni a főrendiház­ban azt, hogy mi helyesebbnek és ezélszerííbb­nek tartjuk azt, ha a kilépés alakszerűségét és jogkövetkezményeit a törvény szabályozza. Ezt tartjuk helyes eljárásnak, ezt proponáltuk ég ezt fogjuk proponálni továbbra is a képviselő­háznak. Csak annyit tettem hozzá, hogy azon esetre, ha egy törvényes felhatalmazás alapján kiadott rendeletet méltóztatnának a főrendek olyannak tartani, a melyben megnyugodnának, hogy ezen­túl rendelet fogja a kilépés alakszerűségét és jogkövetkezményeit megállapítani, akkor nem tartom lehetetlennek azt, hogy a képviselőház — hogy a konfliktus a két ház között meg­szüntettessék — hozzájárul a törvényes felhatal­mazás alapján kiadandó rendelethez. Ez — bocsánatot kérek — két egészen különböző dolog, mert a kormány álláspontját határozottan úgy precziziroztam, hogy törvény­nyel kívánja szabályozni a kilépés alakszerűsé­geit és jogkövetkezményeit. Egyébiránt, mivel ily sűrűen halljuk azt az ellenvetést, es épen ma is azt méltóztatott mon dani, hogy a legnagyobb fátuma annak a bizo­nyos propozicziónak. a melyet a főrendiház néhány tagja tett, hogy ezt a rendeletet csak törvénynyel szabad megváltoztatni, mire nézve azt méltóztatott mondani, hogy ez a rendeletnek egészen új és szokatlan neme: bátor vagyok a t. képviselőház figyelmét felhívni arra, hogy ha van alkotmányszertí princzipium, úgy az az, hogy a törvényes felhatalmazás alapján kiadott ren­deletet csak törvényileg lehessen megváltoztatni; és a ki ismeri a kérdésnek nagy hátterét, a ki ismeri a két magyar jogászgyülés harc?ait és álláspontját, de a kik ismerik a modern köz­jogászoknak erre vonatkozó nézeteit, azok tud­ják, hogy a legalkotmányszerübb modern köz­jogászok azt tanítják, — és ez is a helyes — hogy a törvényes felhatalmazás alapján kiadott rendeletet csak törvénynyel lehessen megvál­toztatni. Annak nagyon egyszerű az oka, hogy a modern közjogászok a felhatalmazási rendeletet csak törvénynyel akarják megváltoztatni. Mél­tóztatnak tudni, hogy kétféle rendelet lehetsé­ges : olyan, a melyet a kormány proprio jure, és a melyet törvényhozási tárgyra nézve dele­gálás vagyis törvényes felhatalmazás alapján *d ki. Ha delegálás, törvényes felhatalmazás útján ad ki a kormány egy rendeletet, a tör­vényhozás még azt a garancziát is megkívánja, hogy csak ennek a kormánynak, vagy annak a kormánynak, a mely iránt bizalommal van, adja meg a rendeleti jogot, de megköti arra nézve, hogy más kormány ezt más értelemben meg­változtathassa, hanem fentartja magának azt a jogot, hogy a delegálás folytán hozott rendele­tet csak saját hatáskörében kívánja megváltoz­tatni : azaz vagy törvénynyel, vagy törvényben adott felhatalmazás alapján. Engedelmet kérek, hogy ezen valami ki­fogásolni valót méltóztatnak találni, azon csak­ugyan csodálkoznom kell. Gr. Batthyány Tivadar:Zajos helyeslés! (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatás­ügyi miniszter: Hát kérem: »Zajos helyeslés ?« Sajnálom a grófot, hogy e tekintetben nincsen kellő olvasottsága, (Derültség. Zaj és nyugtalan­ság a bal- és szélső baloldalon.) mert ha olvasott­sága volna ezen a téren is, mit más tekintetben nincs jogom kétségbe vonni, teljes lehetetlen, hogy ilyen közbeszólást tegyen, mert ha azt a tételt meg tudja czáfolni, hogy a törvényhozás felhatalmazása alapján kiadott rendelet nem al­kotmányos ... (Folytonos zaj és nyugtalanság a bal­és szélső baloldalon. Felkiáltások: Rendre ! utasítsa rendre az elnök! Felkiáltások a jobboldalon: Hall­juk ! Halljuk! Elnök csenget.) Ugyan miért utasítson rendre ? Ismételve felállítom a thézkt, ha ezt meg tudja czáfolni . . . {Folytonos nyugtalanság a baloldalon.) Azt hiszem, a tanácskozásban érvet érv­ellen akarunk felhozni. (Zaj a bal- és szélső bal­oldalon. Egy hang : Ez nem érv, hanem gorombaság!) Engedelmet kérek, mindig vigyáztam arra, hogy a parlamenti illem határai között maradjak, és

Next

/
Thumbnails
Contents