Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-464

-K 464. országos ülés 1895. április 25-én, csütörtököd. alatt lévő javaslatra vonatkozókat külön foglalná és külön azokat, a melyek a később napirendre kerülő törvényjavaslatra vonatkoznak. Ezt a tárgyalás rendje feltétlenül megkívánja. Á miniszter úr kivan szólani. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Engedje meg nekem a t. ház, hogy gr. Szapáry Gyula imént hallott beszédére és különösen az ő indítványára is azonnal megtegyem észrevételeimet. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt arra kívánok reflektálni, hogy gróf Szapáry Gyula kritika tárgyává tette azt, hogy mivel ily rögtönösen történt a tárgyalás, — 22-én tárgyalta a bizottság, és íme ma már a ház plénuma tárgyalja ezen javaslatokat, — tehát a háznak nem volt alkalma meggyőződnie arról sem, hogy a kormány mily álláspontot foglal el. Legyen szabad erre nézve megjegyeznem azt, hogy a mikor a főrendiház másodízben tárgyalta ezen javaslatokat, a kormány azonnal nyilatkozott és határozottan fentartotta eredeti álláspontját, tehát mindenki tudta, hogy ezen eredeti állásponttól a kormány eltérni nem fog és ugyanebből az alkalomból megjegyzem azt is a képviselő úrnak, hogy a főrendiházban álláspontváltozás egyáltalában nem fordult elő. Én bátor voltam kinyilatkoztatni a főrendiházban azt, hogy mi helyesebbnek és ezélszerííbbnek tartjuk azt, ha a kilépés alakszerűségét és jogkövetkezményeit a törvény szabályozza. Ezt tartjuk helyes eljárásnak, ezt proponáltuk ég ezt fogjuk proponálni továbbra is a képviselőháznak. Csak annyit tettem hozzá, hogy azon esetre, ha egy törvényes felhatalmazás alapján kiadott rendeletet méltóztatnának a főrendek olyannak tartani, a melyben megnyugodnának, hogy ezentúl rendelet fogja a kilépés alakszerűségét és jogkövetkezményeit megállapítani, akkor nem tartom lehetetlennek azt, hogy a képviselőház — hogy a konfliktus a két ház között megszüntettessék — hozzájárul a törvényes felhatalmazás alapján kiadandó rendelethez. Ez — bocsánatot kérek — két egészen különböző dolog, mert a kormány álláspontját határozottan úgy precziziroztam, hogy törvénynyel kívánja szabályozni a kilépés alakszerűségeit és jogkövetkezményeit. Egyébiránt, mivel ily sűrűen halljuk azt az ellenvetést, es épen ma is azt méltóztatott mon dani, hogy a legnagyobb fátuma annak a bizonyos propozicziónak. a melyet a főrendiház néhány tagja tett, hogy ezt a rendeletet csak törvénynyel szabad megváltoztatni, mire nézve azt méltóztatott mondani, hogy ez a rendeletnek egészen új és szokatlan neme: bátor vagyok a t. képviselőház figyelmét felhívni arra, hogy ha van alkotmányszertí princzipium, úgy az az, hogy a törvényes felhatalmazás alapján kiadott rendeletet csak törvényileg lehessen megváltoztatni; és a ki ismeri a kérdésnek nagy hátterét, a ki ismeri a két magyar jogászgyülés harc?ait és álláspontját, de a kik ismerik a modern közjogászoknak erre vonatkozó nézeteit, azok tudják, hogy a legalkotmányszerübb modern közjogászok azt tanítják, — és ez is a helyes — hogy a törvényes felhatalmazás alapján kiadott rendeletet csak törvénynyel lehessen megváltoztatni. Annak nagyon egyszerű az oka, hogy a modern közjogászok a felhatalmazási rendeletet csak törvénynyel akarják megváltoztatni. Méltóztatnak tudni, hogy kétféle rendelet lehetséges : olyan, a melyet a kormány proprio jure, és a melyet törvényhozási tárgyra nézve delegálás vagyis törvényes felhatalmazás alapján *d ki. Ha delegálás, törvényes felhatalmazás útján ad ki a kormány egy rendeletet, a törvényhozás még azt a garancziát is megkívánja, hogy csak ennek a kormánynak, vagy annak a kormánynak, a mely iránt bizalommal van, adja meg a rendeleti jogot, de megköti arra nézve, hogy más kormány ezt más értelemben megváltoztathassa, hanem fentartja magának azt a jogot, hogy a delegálás folytán hozott rendeletet csak saját hatáskörében kívánja megváltoztatni : azaz vagy törvénynyel, vagy törvényben adott felhatalmazás alapján. Engedelmet kérek, hogy ezen valami kifogásolni valót méltóztatnak találni, azon csakugyan csodálkoznom kell. Gr. Batthyány Tivadar:Zajos helyeslés! (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Hát kérem: »Zajos helyeslés ?« Sajnálom a grófot, hogy e tekintetben nincsen kellő olvasottsága, (Derültség. Zaj és nyugtalanság a bal- és szélső baloldalon.) mert ha olvasottsága volna ezen a téren is, mit más tekintetben nincs jogom kétségbe vonni, teljes lehetetlen, hogy ilyen közbeszólást tegyen, mert ha azt a tételt meg tudja czáfolni, hogy a törvényhozás felhatalmazása alapján kiadott rendelet nem alkotmányos ... (Folytonos zaj és nyugtalanság a balés szélső baloldalon. Felkiáltások: Rendre ! utasítsa rendre az elnök! Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk ! Halljuk! Elnök csenget.) Ugyan miért utasítson rendre ? Ismételve felállítom a thézkt, ha ezt meg tudja czáfolni . . . {Folytonos nyugtalanság a baloldalon.) Azt hiszem, a tanácskozásban érvet érvellen akarunk felhozni. (Zaj a bal- és szélső baloldalon. Egy hang : Ez nem érv, hanem gorombaság!) Engedelmet kérek, mindig vigyáztam arra, hogy a parlamenti illem határai között maradjak, és