Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-462

M>2. országos ülés 1895. április fi-áii, szombaton. 07 osztálynál több nem állíttatott fel, a törvény értelmében a minimum keretébe osztatik, vagyis a 25 krajczárosba. Hogy ezzel olyan óriási igazságtalanság követtetett volna el, azt részemről el nem fogadhatom. Horánszky Nándor t. képviselő úr azon propozicziót tette, hogy azon költségek, melyek pótlólag felmerültek, és a melyeknek stabilizálásáról most ezen törvényjavaslat gondoskodik, nevezetesen az 1.700.000 forint, a mely a Tiszakölcsönből előlegként adatott, és 850.000 forint, hogy ezek tisztán az állam által vieelendők legyenek, és indokolja ezen javaslatát azon érvelés fonalán, hogy itt törvénytelen eljárás követtetett el, a mennyiben az országház beleegyezésével csakis 6,600.000 forintot lehetett volna elkölteni, tehát mindazon kiadás, a mely ezen összeget túlhaladja, törvényellenes módon lett kiadva, elköltve, és abból eredőleg az államra háramlik kötelezettsége annak, hogy ezen túlkiadást a maga terhére vállalja el. Részemről általánosságban tökéletesen helyesnek fogadom el ezen álláspontot; azt hiszem ugyan, hogy lesznek és vannak egyes esetek, mások is, mint ezen szabályozási munkálat, a melyekre utalni lehetne, hogy ilyen intézkedések már történek; hanem ezekre vonatkozólag vagyok bátor csak megjegyezni azt, hogy ezen 1,700.000 forint itt az országházban lett tárgyalva; az országház járult ahhoz határozat révén, hogy ezen 1,700.000 frt új pótmunkálatok költségeinek fedezése érdekében a Tiszakölcsönből kölcsönképen adassék. Tehát az országház itt már impliczite hozzájárult ezen határozata által ahhoz, hogy új pótmunkálatok kiadásainak fedezetért ezen 1,700.000 forint az érdekeltségnek, nem a szabályozási társulatnak, ezen Tisza-kölcsönből kölcsönképen kiutaltassák, . . . Reiter János: Előlegeztessék! Gr. Festetits Andor földmívelésügyi miniszter: . . . azaz előlegestessék. Azon érvelés tehát, a melyet t. képviselőtársam felemlített, tényleg csakis a 850,000 forintra volna vonatkoztatható. De részemről, t. ház, nem tőlem függ agyán véglegesen nyilatkozni arra nézve, hogy az állam a saját terhére elvállalhat-e 800.000 forintot, igen vagy nem, az már nem tartozik az én inté«kedé>eim keretébe, de én azt hiszem, hogy nem szabad itt szem elől téveszteni azt, hogy ilyen nagyobbszabású munkálatoknál, bárki kezeli azt, bárkinek befolyása érvényesül ott, majdnem mindig elkerül hetién következményképen mutatkozik az a jelenség, hogy a megtörtént, alaposan átvizsgált kalkulusok daczára későbben mindig nyilvánulnak még olyan szükségletek, melyek új kiadásokat involválnak. Azt hiszem, hogy ha akarunk magunknak anynyi fáradságot venni, minden ilyen nagyobbszabású vízi munkálatnál rá lehetne mutatni arra, hogy az eredeti tervezethez képest mindig póthitelek vagy pótlólag még új kiadások szükségesek, és én részemről csak ismételten arra utalhatok, a mit első felszólalásom alkalmával bátor voltam felemlíteni, és a mit ma gr. Károlyi Sándor, talán nem lévén jelen, nem hallott, hogy éu arra a három milliomos differencziális összegre vonatkozólag fenn kiváaom tartani —de azt hiszem, a méltányosság szempontjából és jogosult módon is — azon tételeket, a melyek kizárólag új munkálatokat involválnak, és azon tételeket, melyek nem új tételeket, hanem régi tervezetekben benfoglalt tételeket involválnak, a melyeknek keresztülvitele azonban az előbb elősorolt indokoknál fogva sokkal többe kerül, és ebből eredőleg a legjobb szándékom mellett sem vagyok abban a helyzetben, hogy Horánszky Nándor képviselő i\rnak azon állítása és kijelentése, minthogyha itt nem tudom micsoda ügyes számösszeállításokat eszközölnék, megfelelnek a valóságnak. Ezért nyíltan kijelentettem, hogy vannak oly tételek, a melyek keresztülvitelének magassága onnan ered, hogy annak idején nem volt a kellő alaposság kifejtve, de ép oly nyiltan kijelentettem azt is, hogy ezen három milliós összegből mit tartok oly összegnek, mely a bírálatnál nem vonható ezen bizonyos kétes összegek keretébe, és ha ezeket, a melyeket körülbelül 930.000 forintban mutattam ki, mint olyanokat veszem bonczolás alá, akkor azon összegből még egész jogos és méltányos úton levehetem azt a negyed, vagy ötödrészt, úgy, hogy azon összeg, mely tisztán hibából eredőleg költetett, talán 6 — 700.000 forintot tenne ki. De akármily nagy összeg lenne az, részemről nem találok semmi biztosítékot arra nézve, hogy ha nem az állam vezetése al itt történt volna ezen munkálat keresztülvitele, ez a munkálat tényleg annyival olcsóbban vitetett volna keresztül. Mi biztosítékot nyújthat . . . Horánszky Nándor: A vállalkozás! Gr. Festetits Andor földmívelésügyi miniszter: A vállalkozás nem nyújthat több biztosítékot, mint azt, hogy a kaueziót esetleg elveszíti, de az érdekeltségre semmi könnyebbség, vagy előny ebből az eljárásból nem háramlik. Vagyis ellenkezőleg, ha a vállalkozó az akkori tervnek megfelelően, és ahhoz való szigorú ragaszkodással 3,589.000 forinttal keresztül vitte volna e tervezetet, azt hiszi a t. képviselő úr, hogy abból az ottani érdekeltségre valami nagy haszon és előny háramolt volna? Meg lett volna az egy-két millióval olcsóbb munkálat minden eredmények nélkül. 9'