Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-462

462. országos ülés 1895. április 2-án, szombaton. Horánszky Nándor: Hol van az bebizonyítva? Gr. Festetits Andor földművelésügyi miniszter: A mi a Rába-szabályozást illeti, annak eredménye, méltóztassék bármely hidroteehnikus közeghez fordulni, hogy felvilágosítást nyerjen, hogy ez a hidrotechnikus munkálat igen helyesen és korrekté keresztülvitt munkálat; hogy az illető érdekeltség a belvízszabályozási munkálatokat annak idején később elejtette, az, azt hiszem, nem az állam hibájából történt, és ha ebből eredó'leg a bajokat gyökeresen akarják szanálni, mindenesetre azon kényszerhelyzetbe jönnek, hogy újra háromnégy milliót fognak költeni, arról szó nincs, de ezt az állami kezelésnek felróni nem lehet. Ezek után ismételten kérem a szakasz változatlan elfogadását. (Helyeslés jobbfelöl.) Balogh Géza jegyző: Reiter János! Nagy János (szólásra jelentkezik). Elnök: A képviselő úr nem volt felírva, ennélfogva annak van szava, a ki fel van írva. Itt kellett volna jelentkezni, meg voltak a jegyzők nevezve: miután nem íratta fel magát, annak van szava, a kit a jegyző felhívott. (Helyeslés.) Reiter János: A mennyiben azonban t. képviselőtársam kívánja, hajlandó vagyok neki az elsőbbséget átadni. T. ház! Csak röviden akarok az igen t. miniszter úrnak pár észrevételére válaszolni. Némi indulatossággal méltóztatott gróf Károlyi Sándor észrevételeire válaszolni, mintha gr. Károlyi Sándor t. képviselőtársam kellő ismeret nélkül szólt volna hoz?:á a dologhoz. Részemről ily váddal az igen t. miniszter úr ellenében nem akarok fellépni, pedig talán több joggal tehetném; a mennyiben némely állítása határozottan ellenkezik a saját jelentésével, de ellenkezik azzal az utasítással is, a melynek alapján az osztályozás foganatosíttatott. Ismétlem, miután nem a miniszter úr saját regime-je alatt foganatosíttatott az egész osztályozás, természetesen nem is lehet kívánni, hogy minden egyes részletre nézve kellően tájékozva legyen, és ennélfogva egyáltalában nem akarok hasonló váddal a miniszter úrral szemben fellépni. De tény az, hogy osztályon kivííl hagyatott most 66.000 hold. Erre vonatkozólag gr. Károlyi Sándor t. képviselőtársam azt mondta, hogy ha az osztályon kivííl hagyatott, ez csakis azon az alapon történhetett, mert ennek az egész területnek a foganatosított szabályozásból nem volt haszna, a miből némileg joggal azt lehetne következtetni, hogy ennélfogva ezt az egész területet egészen ki kellett volna bocsátani a társulat árterületéből. A miniszter úr ezzel szemben azt mondja, hogy ezen 66.000 hold most i is az ártérnek alkatrészét képezi. Ez áll; minthogy ki nem bocsáttatott, tehát jelenleg is annak alkatrészét képezi. De ebből nem az következik, hogy azért lett volna osztályon kivtíl helyezve ezen nagy terület, mintha aránylag az eddigi szabályozásból haszna nem lett volna, de mert egyik osztályba sem lehet osztályozni; mert az utasítás 4. §-a azt mondja: »Sík víz, és általában oly területek, melyek az 1885: XV. tcz. alapján végrehajtott részleges szabályozás által mi előnyben sem részesültek, osztályon kivííl hagyandók«. Hogy tehát ezen az alapon hagyattak ki a kérdéses területek, kitűnik magából a jelentésből is, a mennyiben az indokolásnak tizedik oldalán az foglaltatik, hogy a sík vizek, és általában oly területek, melyek az eddigi részleges szabályozás által mi előnyben sem részesültek, osztályon kivííl helyezendők. Midőn tehát én is és gr. Károlyi Sándor t. képviselőtársam is azt állítottuk, hogy ezen osztályon kivűl helyezett területek után jövőre az a huszonöt krajczár járulék sem szedessék, azt gondolom, abból az alapgondolatból indultunk ki, hogy csakis azon területek után járnak szabályozási költségek, a melyeknek a szabályozásból bármilyen, de mégis valami hasznuk van. Tehát, ha konstatálva van, hogy valamely területnek abszolúte semmi haszna sem volt a szabályozásból, akkor sem jogi, sem méltányossági szempontból nem tudom indokolni az ily területek további megterheltetését. A másik, a mire reflektálni akarok, a t. minister úrnak az a nyilatkozata volt, hogy azon 1,760.000 forint előleg, mely az 1893. évi XVII. tcz. alapján a tiszai alapból a társulatnak rendelkezésére bocsáttatott, már a törvényhozás által el lévén fogadva, arról, hogy vájjon ezen összegből egy bizonyos részt az állam vállaljon-e magára, vagy sem, jóformán szólni sem lehet; legfeljebb szó lehetne a most újabb czimen előirányzott 850.000 forintról. Az 1893. évi XV. tcz. 2. szakaszában az foglaltatik, hogy a pénzügyminiszter úr felhatalmaz tátik arra, hogy a Rába-szabályozó társulatnak 1,760.000 forintnyi előleget rendelkezésre bocsásson, de hogy ebből vállal-e magára az állam valamit, vagy kizárólag az ártérbirtokosság lesz-e kénytelen azt viselni: erre vonatkozólag ezen törvényczikk nem tartalmaz semmi intézkedést, sőt ellenkezőleg a 3-ik szakasz azt mondja: a Rába és mellékfolyóinak érdekeltségét úgy az előző szakasz értelmében adandó előleg, valamint az 1885. évi XV. tcz. alapján felvett kölcsön után terhelő járulékoknak végleges megállapítása és felosztása iránt a törvényhozáshoz a folyó év végéig előterjesztés teendő.