Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-462

4(52. országos ülés 189&. április 6*ám, szombaton. 61 és egy pár nappal ezelőtt szentesíttetett az a törvényes intézkedés, hogy a Rábaszabályozó társulathoz való állami hozzájárulás minő öszszegben állapíttatik meg. A pénzügyi költségvetés átmeneti kiadásai közt foglaltatik tudniillik egy tétel, a mely mellett az volt a költségvetés indokolásában felhozva, hogy az 1895. év elejétől kezdve már az érdekeltség terhéi-e vettetvén ki a járulékok, az államkincstár többel, mint azon 19.000 forintot meghaladó összeggel, mely Győr város és Győrsziget hozzájárulásának kiegészítését képezi, nem terheltetik meg, és így csakis ez a tétel lévén a költségvetésbe beillesztve, nem tartanám indokoltnak, hogy az egy pár nappal ezelőtt szentesített törvényt most inczidentaliter megváltoz tassuk és módosítsuk. Még méltányossági okokat sem látok fenforogni arra nézve, hogy itt az állam újabban megterheltessék. Az igen t. földmívelésügyi miniszter úr felsorolta azon pénzügyi szempontokat, melyek bizonyítják azt, hogy a Rába-szabályozási kölcsön csakugyan nem volt drága, sőt mindazon kölcsönök közt, melyek a 80-as évek elején ily alapon felvétettek, tényleg ez volt a legolcsóbb, úgy, hogy abban az időben ennél olcsóbb ily természetű köicsön egyáltalában nem volt kapható. De felhozta Reiter^ t. képviselő úr azt, hogy igaz ugyan, hogy a kölcsön olcsó volt, de hátrányos oldala abban van, hogy nem konvertálható, és vissza nem fizethető. Erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy mivel a tár súltti és úgynevezett községi kölcsönök rendszere nálunk csakis a 80-as évek elején fejlődött ki, a mennyiben csakis 1882-ben kezdődött e kölcsönök nyújtása Magyarországon, és azon időben egyáltalában nem volt lehetséges konvertálható kölcsönt ily feltételek mellett kapni, de egyáltalában konvertálható papírokat abban az időben ily kölcsön ezímén elhelyezni .nem lehetett: ennélfogva a dolog természetéből következett, hogy a kölcsön is úgy vétetett fel, a mint az akkori viszonyok közt felvehető volt. Egyébiránt még azt is bátor vagyok kétségbe vonni, hogy a felmondhatóság feltétlen előny a kölcsönre nézve, mert ez azt tételezné fel, hogy a kamatláb állandóan csökkenő irányzatot fog tanúsítani, a mi pedig teljes bizonyossággal nem állítható. De ettől eltekintve, a felmondhatóság mindig bizonyos oly feltételhez van kötve, a mely nem előnyös a kölcsönvevőre nézve. Először is létezik a storno-díj a felmondásnál; másodszor a felmondható kölcsön mindig drágább, mint a felmondhatatlan, és épen az a differenczia, a mennyivel az drágább a felmondhatatlan kölcsönnél, igen sokszor ellensúlyozza azon előnyöket, a melyekkel egy esetleges konverzió össze van kötve. Mindezek alapján bátor vagyok kérni a t. házat, hogy újabb terhet az államra ezen a czímen elvállalni ne méltóztassék, és ennélfogva a határozati javaslatot mellőzni kegyeskedjék. (Helyeslés jobbfelöl.) I Elnök: Felteszem a kérdést. Az első szakaszhoz Reiter János képviselő úr módosítványt nyújtván be, előbb az eredeti szöveget fogom feltenni, és abban az esetben, ha az eredeti szöveg elfogadtatott, a módosítvány elesett. Azok, a kik az első szakaszt az eredeti szövegben el akarják fogadni, kérem, álljanak fel. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Következik a 2. §. Josipovich Géza jegyző (olvassa a 3. §-t). Perezel Béni jegyző: Reiter János! Reiter János: T. ház! Azok után, a miket épen előbb az igen t. pénzügyminiszter úr elmondott, valóban nincs igen kilátás arra, hogy az érdekeltségnek még legméltányosabb követelése vagy kivánata is tekintetbe vétessék, mindamellett pár perezre igénybe veszem a t. ház türelmét, hogy a 2. §-hoz teendő módosításomat is röviden indokoljam. (Halljuk! a baloldalon) Az 1. §-hoz beadott módosításomat illetőleg az igen t. pénzügyminiszter úr azt találta, hogy azt sem méltányossági, de még kevésbbé jogi okokkal támogatni nem lehet. A mi a méltányossági indokokat illeti, már túl vagyunk azon, hogy azoknak tekintetbe vételére számítsunk; a jogi indokokat illetőleg azonban azt tartom, hogy ialán mégis egy kissé nagyon is a hajánál fogva előrántott az az indok, melyet a t. pénzügyminiszter úr felhozott, mely szerint tudniillik a most szentesített köhségvetési törvény által ezen kérdés már mintegy meg van haladva. Sajátságosnak tartom ezen indokolást akkor, mikor az általam is elfogadott jelen törvényjavaslat czíme szerint épen az 1885 : XV. tcz. végrehajtásáról van szó, és midőn ezen törvényezikknek 5. §-a világosan elrendeli, hogy a kölcsön évi járulékai csakis a munkálatok befejezését követő években lesznek kizárólag a társulat által szedhetők. Ha tehát most azt méltóztatik mondani, hogy a törvénynek ezen intézkedése már nem áll fenn, akkor talán helyesebb lett vulna a jelen törvényjavaslatnak czímében megemlíteni, hogy az illető törvény eddig el nem törölt részeinek végrehajtására vonatkozólag történtek ezen rendelkezések. (Úgy van! balfelöl.) De, t. ház, erről már nem akarok többé szólni; pedig igen szerettem volna hallani azon indokokat, melyeket a t. pénzügyminiszter úr a mellett hozott volna fel, hogy az osztályon kivűl helyezett árterületek után mily jogou szednek